A Fekete-Körös völgyének kincsei címmel tartottak a hétvégén a Bihar megyei Tenkén táj- és népismereti konferenciát. Románia mellett Magyarországról és Szlovákiából érkeztek előadók és érdeklődők május 20-21-én a tenkei Református Művelődési Központba.

A szervező Tenkei Református Egyházközség és a Tenkei Művelődési és Honismereti Kör felkérésére Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Bereczki Ibolya, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató- helyettese voltak a rendezvény fővédnökei. Amely magának a püspöknek a nyitó áhítatával vette kezdetét pénteken kora délután. Rövid szakmai megnyitójában a másik fővédnök köszöntötte a szervezőket és részvevőket, méltatva az esemény jelentőségét a honismeret és értékfelmutatás-megőrzés szempontjából. A szentendrei történész-etnográfus kijelentett: olykor nem is tudjuk, fel sem érjük ésszel, milyen gazdagok vagyunk.
A konferencia két egyedi, megismételhetetlen momentuma egy születésnapi köszöntés és egy emléktábla-avatás volt. Csák Kálmán nyugalmazott muzeográfust, a tenkei természettudományi közgyűjtemény megteremtőjét 90. évének betöltése alkalmával ünnepelték meg a jelenlévők, aki egyúttal be is számolt röviden arról, hogy miként jött létre a Fekete-Körös völgyi községben a térség kőzetvilágát és őslénytani leleteit, valamint flóráját és faunáját bemutató – mindmáig páratlan – múzeum hatvan évvel ezelőtt. (Csák Kálmánról itt olvashatnak részletesebben.) 

Csák Kálmán, ifj. Köteles Pál, Berke Sándor
Csák Kálmán, ifj. Köteles Pál, Berke Sándor


Ő egyik megalapítója és mentora volt a tenkei Czárán Gyula Barlangász Klubnak, amelyről Mátyási Lajos vaskóhsziklási geológus lett volna hivatott érdemben beszélni, ám nem tudott jelen lenni, ezért csak futólag esett szó ennek az igen érdekes tudományos műhelynek és sportkörnek a közel fél évszázados múltjáról. A szpeológiai klub egyik utolsó mohikánja, Szuhai Sándor barlangi fotós – számos szakmai díj birtokában is – jól ismert szerénységével csupán egy ad hoc kiállítás erejéig kötötte le a konferencia részvevőinek figyelmét, akik a művelődési központtal összetartozó és immár a református egyházközség birtokában lévő múzeum gyűjteményét is megtekintették, miközben a házigazda Berke Sándor lelkipásztor az alapító Csák Kálmán munkásságát és Szuhai Sándor művészi értékű fotóit méltatta. 

Vágner Szabó János (állva)
Vágner Szabó János (állva)


A másik egyedülálló momentuma ennek a két napnak a Tóth István (1923–2001) emlékét megörökítő márványtábla felavatása volt, amely Tenke talán leghíresebb szülötte, Fodor Ferenc geográfus, kartográfus-történész korábban felszerelt emléktáblája mellé került fel a művelődési központ udvarra néző falára. A kiváló költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus, drámaíró, egyetemi tanár Tóth nem Tenkén, hanem a szomszéd faluban, Görbeden született ugyan, de nagyváradi és marosvásárhelyi emlékezetes pályafutása után mintha háttérbe szorult volna mára a személye és az életműve a Partiumban, ezért a bölcsőhelyre való jelképes hazaérkezése mindenképpen fontos állomásnak számít. Meleg Vilmos váradi színművész Tóth István verseiből úgy mondott el párat az új emléktábla alatt, hogy közben meghatódva és meghatóan emlékezett meg volt tanáráról, mentoráról.
A többnyire vetítésekkel kísért előadások rendjén a gyulai Juhász András, a Körösvidéki Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóság szakmérnöke mutatta be a Fekete-Körös völgyének vízrajzi változásait, mai helyzetét, őt Gebauer Hanga etnográfus-fotóművész, a fővárosi Néprajzi Múzeum munkatársa követte, aki Györffy István (1884– 1939) évszázados fotói nyomán villantotta fel e kistáj múltját és jelenét. Györffyről annyi mindenképpen illik tudni, hogy a kiváló néprajzkutató, egyetemi tanár, akadémikus a néprajztudomány egyik hazai megteremtője és első professzora volt. A népviselet és népművészet körében végzett terepkutatásai alapján kiváló monográfiákat írt, bizonyos mértékig a népi írók falukutató irodalmának volt az előfutára, Dél-Biharról szóló munkái mindmáig alapművek.

Szabó László várasfenesi református lelkipásztor a Belényesi-medence tájnyelvéről tartott érdekes előadást, Réhon József Belényesben született, de Aradon élő tanár és közíró nosztalgiával idézte fel elmúlt korok arcait és történéseit, Boros István belényesújlaki református lelkész egy páratlan ipari műemlék, az újlaki turbinás vízimalom dicső múltját és bizonytalan jelenét-jövőjét mutatta be, a Tenkéről Nagyváradra elszármazott Dénes László közíró, szerkesztő, költő Dél-Bihart a magyar irodalomban próbálta „azonosítani”.

Gebauer Hanga / Domonkos László
Gebauer Hanga / Domonkos László


A konferencián természetesen sok szó esett Fodor Ferencről, Az el nem sodort falu című híres „megmaradás-szociográfia és település-életrajz” szerzőjéről, aki maga is a méltatlanul árnyékba került kiválóságok hosszú sorát gyarapítja manapság. A tudósról Domonkos László budapesti történész, író, szerkesztő tartott előadást, az emberről Köteles László – szintén tenkei illetőségű – hegyközpályi református lelkipásztor beszélt, de jelen volt és szót kapott az 1887–1962 között élt Fodor Ferenc egyik leányunokája is.

Dukrét Géza nagyváradi földrajztanár, népművelő, szerkesztő, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke a Fekete-Körös völgyében található műemlékeket, emlékműveket és épített örökséget vette számba, míg Szigeti Ferenc magyarremetei református lelkipásztor szolgálati helyének híres-neve Árpád-kori templomát, annak feltárását és rekonstrukcióját, páratlan értékű középkori freskóit mutatta be. Benedek Csaba szolnoki néprajzkutató talányos című prezentációjában (Másodlagos felhasználás a Fekete-Körös völgyében) a dél-bihari emberek tárgy- és eszközhasználatának korokon átnyúló leleményességét és furfangját demonstrálta. Filep Attila Csaba kisnyégerfalvi lelkipásztor a Sebes-Körös mentéről a Fekete-Körös völgyébe elszármazott, „Belényeshez mindhalálig hű” Miklós János (1949–2014) képzőművész és pedagógusok portréját rajzolta meg, míg Papp János nyíradonyi muzeológus – a tenkei közgyűjtemény egyik restaurátora – a környezetvédelemnek, valamint az élővilág megbecsülésének, konzerválásának és „oktatásának” fontosságát hangsúlyozta és illusztrálta.

Vura Ferenc várasfenesi vállalkozó és lokálpatrióta a szülőfalujában létrejött tájház anekdotikus történetét vázolta, a falusi turizmus és a régiófejlesztés esélyeit is latolgatva. A szélesebb, Kárpát-medencei kitekintést és nyitást példázta Bodnár Mónika néprajzkutató személye és előadása: a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesület titkára, a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársa, aki bár Kassán született és Debrecenben diplomázott, ma Putnokon lakik, de etnográfusként a történelmi Abaúj-Torna és Gömör vármegyékben kutatott. A Fekete-Körös-völgy és a Bódva-völgy kapcsolata című előadásában érdekes összefüggésekre és áthallásokra világított rá.

Zárszavában mind a moderátor Vágner Szabó János tiszaföldvári illetőségű publicista, népművelő, tájkutató, aki az utóbbi években a Fekete-Körös völgye „fogadott fiává” vált, mind a házigazda lelkipásztor, Berke Sándor a lezajlott honismereti konferencia tudományos és spirituális jelentőségét méltatta, kidomborítva annak nemzetpolitikai fontosságát is a magyar szempontból immár egyre jobban szórványosodó régióban. Nehezedő kisebbségi helyzetben a minőségi, értelmiségi, jó értelemben vett elitista attitűd biztosíthatja a megmaradás feltételeit, valamint a múlt értékeire és a jelen lehetőségeire alapozó közösségépítés, összefogás – állapították meg mintegy plenáris konklúzióként.

Sebestyén László Ede köröstárkányi református lelkipásztor záró áhítatával ért véget szombaton délután a jó hangulatú tenkei rendezvény, amelynek zenei momentumait a Gáspár Attila zilahi tanár kis tanítványaiból álló Csuprosok szolgáltatták (énekszóval, citerával), valamint Markovich Judit budapesti zenetanár fafúvós hangszeren.

        Csuprosok / In memoriam Tóth István
Csuprosok / In memoriam Tóth István

Impresszum