2015. október 20. / 11:42

Erdélyi magyar ki kivel

Bár a politikában – vagy vele kapcsolatban – soha nem ajánlott azt mondani, hogy soha, jelenlegi tudásunk szerint úgy fest: kútba fulladtak az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) összefogását, egyesítését, koalícióra lépését célzó törekvések.



Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke az alakulat hétvégi kongresszusán azzal a kevésbé hízelgő kijelentéssel zárta le a polgáriak hosszas körbeudvarlását, hogy az MPP vélhetően az RMDSZ-től kapott „júdáspénz” hatására mondott nemet az együttműködésre. Amire Biró Zsolt MPP-elnök azzal vágott vissza, hogy Szilágyi szerinte végérvényesen kiírta magát a jobboldali politikából.

Mármost hosszasan lehetne keresni azokat az okokat, amelyek még azelőtt egymásnak ugrasztották az RMDSZ-szel szemben alternatívát felmutatni kívánó két alakulatot, hogy politikailag összeboronálták volna őket. Mi most csak egyre szorítkozunk, szerintünk ugyanis ez a leglényegesebb.

Az EMNP politikai programját megalakulása óta nagyban meghatározza az RMDSZ-szel való szembehelyezkedés, a párt politikusai számára – sokszor kissé erőltetetten – több területen egyfajta igazodási pontként szolgál a szövetség tevékenysége. Sokáig ugyanez jellemezte az MPP-t is, ám az alakulat mára messze elkanyarodott attól a politikai önmeghatározástól, amelyet hajdanán a választás szabadságának szlogenjére épített.

Az alakulat gyakorlatilag akkor szűnt meg ellenzéki pártnak lenni, amikor ennek a politikai hitvallásnak a szülőatyja, Szász Jenő – akkor már nem az MPP elnöki minőségében – a 2012-es parlamenti választások idején arra buzdította az erdélyi magyarokat, hogy ne a néppártra, hanem az RMDSZ-re szavazzanak.

Ez a folyamat minden jel szerint jövőre fog kicsúcsosodni, amikor az MPP és az RMDSZ várhatóan kölcsönösen támogatja egymást a helyhatósági választáson, a parlamenti megmérettetésen pedig a polgáriak elnöke befutó helyet kap Maros megyében a tulipános jelöltlistán. Ha így lesz, a polgáriak maguk mondanak majd ellent eddig képviselt álláspontjuknak, miszerint Erdély- és Székelyföld-központú vezetésre van szükség, nem Bukarestből irányított politizálásra. Ugyanakkor immár magukra vállalják a Székelyföld autonómiáját célzó törvénytervezet benyújtásának felelősségét is, amelyet eddig mindhiába kértek számon az RMDSZ-en.

Kétségtelen, hogy politikai riválisai marakodásának az RMDSZ lesz a haszonélvezője. Főleg az alternatív parlamenti küszöb bevezetése miatt a szövetséget nam hajtja az összefogás kényszere, az alakulat mindenekelőtt ellenzéke gyengítése céljából édesgette magához az MPP-t; no meg persze azért, hogy elmondhassa: ő tulajdonképpen összefogáspárti.

Ez a helyzet tiszta képet teremt a 2016-os választási év szempontjából az erdélyi magyar választó számára, amely legalább tudni fogja, „ki kivel van”. A legnehezebb helyzetbe nyilvánvalóan az EMNP került, amelynek önállóan, szövetséges híján kell bebizonyítania, hogy helye van a romániai magyar politikai porondon, ahol egyúttal képes számottevő képviseletre is szert tenni.

Amúgy ennél nagyobb és nemesebb feladat nem is kell egy politikai alakulat számára, amely nem is azt kell tekintse első számú küldetésének, hogy mely alakulatokkal működhet együtt, hanem hogy legyen képes minél több választóval szövetségre lépni.

Rostás Szabolcs

[Forrás: Krónika]
Impresszum