Politikai megfigyelők a legutóbbi külpolitikai fejlemények nyomán nagyjából egyetértenek abban, hogy a térségben az Amerika-barát Románia amolyan magányos szigetté vált. A szomszédos államok mindinkább orosz befolyás alá kerülnek, és már a távolabbi szomszédok is közelednek Moszkvához.



Az borítékolható volt – főleg az elnökválasztás első fordulója után – hogy a Moldovai Köztársaságban a második menetben is az oroszbarát Igor Dodon győz majd, ezzel véget vetve a Pruton túli ország európai integrációs törekvéseinek. A szavazatok összeszámlálását követően a győztes ki is jelentette, hogy nagy hiba volt Chisinău részről az európai uniós tárgyalások megkezdése, illetve az uniós társulási és szabadkereskedelmi egyezmény aláírása, ami meggátolta a Pruton túli állam oroszországi élelmiszer-exportját.

Az új államfő elképzelése szerint országának az EU helyett az Oroszország-Fehéroroszország-Kazahsztán alkotta vámszövetséghez kellene csatlakoznia. Igor Dodon az utóbbi években – nem kevés orosz segédlettel – jelentősen megszilárdította politikai helyzetét az országban, ahol a lakosság jelentős része egyébként is oroszbarát, nem beszélve a nagy számban élő orosz kisebbségről.

Az új államfő korábban ellenezte az ország Romániához való közeledését – jóllehet választási kampány alkalmából, nyilvánvalóan politikai megfontolásból, ennek éppen az ellenkezőjét állította –, a két ország egyesüléséről pedig hallani sem akar. Olyannyira nem, hogy javaslata szerint a Moldovai Köztársaság iskoláiban Románia történelme helyett Moldova történelmét kellene tanítani. Igor Dodon az orosz elnök, Vlagyimir Putyin nagy csodálója, és azt sem titkolta, hogy a „Moldovai Köztársaság Putyinja” kívánna lenni. Nem véletlen, hogy Moszkva az elsők között gratulált győzelméhez.

Igor Dodon elnökké választásával tehát a Moldovai Köztársaság várhatóan tovább közeledik majd Oroszországhoz, a 14. orosz hadsereg fegyverzete pedig minden bizonnyal teljesen Transznisztriában marad, amely kommunista hatalmának többé nincs miért tartania Chisinăutól.

Magyarország: ki-be az oroszokkal…

Ukrajna teljesen megosztott állam: az ország nyugati fele Európa-barát, keleti fele pedig Oroszország felé húz. Az ország uniós integrációja is kérdőjeles. A belpolitikai helyzet teljességgel zavaros, sokan az ország kettészakadásától tartanak.

Az amerikai elnökválasztás nem kizárt, hogy éppen az orosz befolyást fogja növelni Ukrajnában. Vezető orosz politikusok egyébként nemrégiben kijelentették, hogy az ukrán lakosság is tulajdonképpen orosznak tekinthető.

Magyarország esetében Orbán Viktor kormányfő – aki 1989-ben még az orosz csapatok távozását követelte – most sokkal közelebb érzi országához Oroszországot, mint 27 évvel ezelőtt. Az Európai Unió számos intézkedésével – elsősorban a migránsokkal kapcsolatosan – amúgy is szembehelyezkedett, az illiberális demokrácia tusnádfürdői meghirdetésével pedig akár eszmeileg is közel került Moszkvához.

A magyar miniszterelnök az Oroszország elleni uniós szankciók megszüntetését követeli, Brüsszel Moszkvával szembeni akcióit pedig károsnak nevezi Európa számára. Emellett Magyarországot még függőbbé tette az orosz energiától azzal, hogy a paksi atomerőmű újabb két reaktorát Oroszországgal kívánja megépíteni.

A szláv szomszédok

Románia déli szomszédjában, Bulgáriában a középjobboldali, az uniós integrációra törekvő GERB párt jelöltje, Cecka Cacseva elveszítette az elnökválasztásokat. Ennek nyomán Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök – ígéretéhez híven – benyújtotta lemondását. Az elnökválasztásokat az ellenzéki szocialisták támogatását élvező, oroszbarát Rumen Radev, a bolgár légierők volt parancsnoka nyerte meg, és bár választási kampánya során arról beszélt, hogy országa egyforma mértékben kívánja erősíteni kapcsolatait mind Brüsszellel, mind pedig Moszkvával, politikai megfigyelők meggyőződése, hogy az egyensúly Oroszország irányába tolódik majd el. Erre utal az a körülmény is, hogy a győztes szerint a Moszkvához való közeledés nem jelent távolodást Brüsszeltől.

Rumen Radev annak a híve, hogy az Európai Unió szüntesse meg az Oroszországgal szemben szankciókat, amelyek súlyosan érintik a bolgár gazdaságot. Egyébként a most lemondott bolgár miniszterelnök maga sem állt túlságosan távol Moszkvától. Nemrégiben, amikor Románia azt szerette volna, ha a Fekete-tengeren a Bulgária, Törökország és Románia részvételével hajóflotta alakulna meg, amely idővel a NATO fennhatósága alá került volna, Bojko Boriszov elutasította a Moszkva érdekeit nyilvánvalóan sértő javaslatot.

A bolgár kisebbségi kormányt vezető Boriszov lemondása a Reuters szerint hónapokig elhúzódó politikai bizonytalansághoz és valószínűleg előre hozott választásokhoz vezethet, valamikor 2017 tavaszán. Az oroszbarát államfő befolyásának betudhatóan nem kizárt, hogy az ekkor hatalomra kerülő kormány más színezetű lesz, már csak azért is, mert a bolgár lakosság sorában igen sok az oroszbarát.

Energetikai szempontból Bulgária egyébként maga is nagy mértékben függ Oroszországtól, ami rányomja jegyét a bolgár külpolitikára.

Románia délnyugati szomszédjában, Szerbiában szintén népes az oroszbarátok tábora. Az állam elnökének voltaképpen csak szimbolikus hatalma van. A tisztséget Tomislav Nicolici tölti be, aki valamikor a szerbiai radikális mozgalom egyik vezetője volt. A Szerb Radikális Párt egyébként Slobodan Milosevici és a boszniai háború idején erősödött meg. Igaz, Nicolici azóta szakított korábbi pártjával, és elnökké választása idején már az uniós integráció híve volt. Szerbia egyébként jelenleg is folytatja a tárgyalásokat az uniós tagságról.

Nicolici azonban idén októberben keményen kikelt Brüsszel ellen, elsősorban az Európai Unió Szerbiával szemben támasztott feltételeit kifogásolta és köszönetet mondott Oroszországnak, Szerbia érdekeinek védelméért.

Szerbiában a tényleges hatalom a miniszterelnök kezében van. A szerb kormányt a Szerb Haladó párt színeit képviselő Alekszandar Vucic vezeti, ugyanaz a politikus, aki jelentősen hozzájárult Nicolici államfővé választásához. Vucic ugyan a gyors uniós integráció jelszavával vált miniszterelnökké, ám nyomban kinevezését követően Oroszországba látogatott. Szerbiában egyébként úgy ismerik, mint aki hajlik Moszkva szavára.

Bulgáriához és Magyarországhoz hasonlóan Szerbia is Oroszországtól függ az energiaellátás tekintetében. A romániai Petrom vállalatnak megfelelő szerb állami kőolajipari céget, a NIS-t az orosz Gazprom vásárolta meg.

A távolabbi „szomszédok”

Románia „távolabbi szomszédainál”, Csehországban és Szlovákiában a vezetés oroszbarát politikusok kezében van. A cseh elnök, Milos Zeman baloldali populista. Amikor 2015-ben bejelentette, részt vesz a Moszkvában megrendezendő Győzelem Napján, akkor a „gesztus furcsaságára” figyelmeztető amerikai nagykövetet nemkívánatos személynek nyilvánította rezidenciáján. Egyébként ő az NATO-tagországok egyetlen vezető politikusa, aki tagadja az orosz katonai jelenlétet Ukrajnában.

Szlovákia elnöke, Robert Fico szintén azon van, hogy országa és Oroszország között minél szorosabb legyen a kapcsolat, és értelmetlennek nevezi a brüsszeli szankciókat. Nemrégiben azzal bírálta Ukrajnát, hogy sokkal kevesebbet tesz a donbászi konfliktus megoldásáért, mint Oroszország.

Törökország az államcsínyt követően gyökeresen változtatott külpolitikáján, valóságos idegháborút folytat az európai Unióval és a NATO-val szemben, és felmelegítette, előzőben kihűlőben levő oroszországi kapcsolatait.

Romániában decemberben parlamenti választások lesznek, amelyeken – a közvélemény-kutatásoknak megfelelően – baloldali győzelem várható.

[Forrás: Maszol]
Impresszum