Románia egyesítését Moldova Köztársasággal az a nemzedék fogja végrehajtani, melynek egy különleges képességű, most az Egyesült Államokban tartózkodó román is tagja.

Fotó: Adevarul
Fotó: Adevarul


Ő egy szilárd lábakon álló tanulmányt készített a két román állam lehetséges, óhajtott és szükséges újraegyesüléséről.

Stoica Cristinel Popa NKSZ-aktivistaként kezdte karrierjét, 16 évesen és különböző szervezetekben tevékenykedett Brăilan. Az Európai Bizottság ösztöndíjaival nemzetközi konferenciákon, képzéseken és szemináriumokon vett részt Bulgáriában, Németországban, Törökországban, Portugáliában, Hollandiában, Belgiumban, Lengyelországban és Moldova Köztársaságban.

Később teljes ösztöndíjjal felvették több egyetemre az Amerikai Egyesült Államokban és a kaliforniai Stanford Egyetemre iratkozott be. Az egyetem alatt a hallgatói tanácsba beválasztott egyetlen nemzetközi diák volt, felvételi tisztként tevékenykedett a Stanford in Government számára, kutatásokat végzett egy amerikai választási rendszer átláthatóvá tételéről szóló tervben és Model United Nations-konferenciákon vett részt a Berkley, az UCLA, a Yale és a chicagói egyetemeken.

Kiegészítő ösztöndíjakkal kutatást, önkéntes munkát és tanulmányokat folytatott Mexikóban, Chilében, Oroszországban, Németországban, Magyarországon, Moldova Köztársaságon és Kínában, a Pekingi Egyetemen. Kitüntetéssel végezte el a politikatudományokat a Stanford Egyetemen és mesterképzésre felvették az Oxford Egyetemre és a Harvard Egyetemre is, teljes érdemösztöndíjjal.

A Harvardon a Belfer Center for Science and International Affairs-nek dolgozik, a nukleáris csempészet témájának kutatójaként és nemzetközi és kutatási programokban vett részt Japánban, Ukrajnában, Moldovai Köztársaságban és Hondurasban.

2013-ban teljes ösztöndíjjal vették fel politikatudományi doktorandusznak az arizonai, a coloradói (Boulder), a dél-kalifornia, a texasi (Austin), a torontói és a Johns Hopkins egyetemekre. Miután ezen egyetemek egyikén doktori címet szerez, vissza akar térni Romániába, hogy egyetemi tanár és az Európai Bizottság kutatója legyen.

Az utolsó vasfüggöny

Mielőtt a kérdéseimre válaszolna, az offenzív tengeren túli nemzettársam fontosnak tartotta még megjegyezni:

A középiskola alatt, az Európai Bizottság ösztöndíjaival, Románia NKSZ-ágazatát képviseltem nemzetközi konferenciákon, Európa egész területén. Itt, az AEÁ-ban hazám nemzeti érdekeit próbáltam meg képviselni, az amerikai akadémiai területen és azon keresztül.

A Stanford Egyetemen írtam meg diplomamunkámat a Románia Moldova Köztársasággal való lehetséges újraegyesüléséről, Németország újraegyesülésének példájából indulva ki.

A dolgozat címe: Az utolsó vasfüggöny: A lehetséges román–moldovai újraegyesülés feltárása, a kutatáshoz pedig egy ösztöndíjra pályáztam az egyetemnél, amit meg is kaptam.

Később bemutatókat tartottam az egyetem keretében és a dolgozatot könyvként kiadták.

Nem kis meglepetéssel tapasztaltam, hogy – többek között akadémiai körökben is – nagyon kevés amerikai tudja, hogy Romániát a Szovjetunió a második világháborúban feldarabolta. Az ebből a tapasztalatból megtanult legfontosabb lecke az, hogy Románia újraegyesülésének, mint bármilyen más politikai gondolatnak, népszerűsítésre van szüksége.

Az amerikaiak értékelik, hogy csapatokat küldtünk Afganisztánba és Irakba

Az Egyesült Államokban hogyan látszik most Románia?


Hat éve, amióta az AEÁ-ban lakom és tanulok, elmondhatom, hogy az egyszerű amerikai szintjén Románia legismertebb szimbólumai – nem feltétlenül ebben a sorrendben – Drakula, Nicolae Ceauşescu, Nadia Comăneci.

Egyes körökben megemlítik még Gheorghe Hagit is. Sok amerikai nem tudja, hogy Románia az EU tagja, de a többség tudja, hogy a NATO-nak igen. Mind tudják, hogy Románia kommunista állam volt, de egyesek számára nem világos, hogy a volt Szovjetunió része voltunk, vagy csak egy szatellit állam, mint Lengyelország.

A legutóbbi, államcsíny ízű politikai botrány – jelentős mértékben – rontott Románia imázsán, de még nem vagyunk Magyarország kategóriájában, melyről úgy tartják, hogy nemcsak nacionalista-szélsőséges, hanem diktatórikus viselkedéssel is rendelkező kormánya van.

Összességében azt mondanám, hogy Romániáról vegyes kép van az egyszerű amerikaiakban, jó és rossz dolgokkal. Semmiképpen sem vagyunk listavezetők, amikor fejlett, vagy feltétlenül meglátogatandó európai országokról van szó, de nem tartozunk a problémás államok csoportjába sem – mint Görögország, vagy Fehéroroszország, mi a legtöbbször észrevétlenek maradunk.

Ezzel szemben az amerikai hivatalosságokkal, vagy az akadémiai körökből származó személyekkel bármiféle beszélgetések során az a kellemes meglepetés ért, hogy Romániáról elég jó kép alakult ki. Mindenki megemlíti Románia AEÁ iránti affinitását és hazánk aktív részvételét az euro-atlanti struktúrákban.

Sokan értékelik, hogy csapatokat küldtünk Afganisztánba és Irakba.

Az amerikai akadémiai körökben és az AEÁ-ban általában nagyon kevés román van, még akkor is, ha számításba vesszük Románia lakosságának méretét. Az európai országok többségének lakosságához képest a románoknak nagyon jó imázsuk van az AEÁ-ban. Tisztelnek és értékelnek minket. Nem társítanak minket a tolvajokhoz, a koldusokhoz stb., ahogy az – sajnos – Európában gyakran megtörténik. És csúcsterületeken dolgozunk: IT, high-tech iparágak, akadémiai körök stb.

Az újraegyesülést nem lehet megakadályozni!

Egyetért azzal, hogy a Prut és Dnyeszter közötti terület újraintegrálása az NDK NSZK-ba történt újraintegrálása mintájára lehet végrehajtani?


A kérdésére adott válaszban néhány mítoszra, vagy félreértésre szeretnék összpontosítani, melyek Németország újraegyesítésével léteznek és melyeket sokszor megemlítenek, amikor valaki Románia újraegyesítése ellen kíván érvelni.

Melyik lenne az első mítosz?

Németország az újraegyesítéséhez részesült Európa támogatásában, az pedig, hogy különféle európai országok eddig ellenezték Románia újraegyesítését, vagy a román állampolgárság megadását Moldova Köztársaság lakosságának, azt jelenti, hogy Románia nem fog újraegyesülni.

És mi az ön véleménye?

Ez teljesen hamis. Az európai országok többsége egyértelműen és közvetlenül ellenezte Németország újraegyesülését. Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia és Olaszország voltak a legellenségesebbek. Margaret Thatcher, aki akkoriban Nagy-Britanniát vezette, könyörgött az AEÁ elnökének, Ronald Reagannek, tegyen meg mindent, hogy Németország megosztott maradjon.

De ezek az országok nem tudták megakadályozni az újraegyesítést, mert nem voltak a nemzetközi jognak megfelelő érveik.

Amikor két politikai entitás képviselői – akár a kérdéses politikai entitások külügyminisztériumai, akár a parlamentjeik, vagy bárki, akinek külpolitikai hatáskörei vannak – törvényes, békés és demokratikus módon kifejezik egyesülési szándékukat, akkor a nemzetközi jog szerint, egyetlen állam sem akadályozhatja ezt meg, egészen egyszerűen nincsenek törvényi mechanizmusok, melyekkel ilyen körülmények között megakadályozható egy egyesülés.

A függetlenség elfogadása esetében, például, vannak bejáratott nemzetközi mechanizmusok, melyekkel egy állam elérheti hivatalos elismerését, általában egy elhúzódó polgárháború, vagy az emberi jogok olyan egyértelmű megsértése esetén, mint amilyen a genocídium, de nincsenek olyan törvényi mechanizmusok, melyekkel meg lehet akadályozni egy békés és demokratikus újraegyesítés.

Nyilvánvalóan, itt törvényes módszerekről beszélünk, nem a törvénytelenekről, mint amilyen Oroszország hadseregének jelenléte Moldova Köztársaság területén, aminek – többek között – a célja, hogy megelőzze Románia újraegyesülését.

Nullafokozatú elsődlegesség a külpolitika számára

Nagyon érdekes! A második mítosz?


Németország újraegyesítése egyik napról a másikra történt és az, hogy Románia eddig nem egyesült újra Moldova Köztársasággal azt jelenti, hogy soha nem fognak egyesülni.

És mi az ön válasza?

Teljesen hamis. Németország újraegyesülése egy 44 éves folyamat volt. 1949-cel kezdve, amikor Németországot hivatalosan felosztották, egészen 1989-ig, amikor az egyesülés megtörtént, minden politikai párt, irányultságuktól függetlenül – jobboldal, baloldal, közép – az egyesülés mellett foglalt állást és unionista napirendű programokat fogalmazott meg. Más szavakkal, Németország újraegyesítése Németország felosztásával kezdődött el.

Minden német kancellár, Konrad Adenauertől Helmut Kolhig, országa újraegyesítését a külpolitika nullafokozatú elsődlegességének tartotta.

Németországban különböző időszakokban más-más unionista politikákat alkalmaztak.

Nyugat-Németország/NSZK a 70-es évekig elutasította Kelet-Németország/NDK elismerését és az egyetlen legitim német államnak tekintette magát.

Később, Willy Brandt kancellárral kezdve, egy Kelethez közeledési politikát alkalmaztak, „Ostpolitik” néven. Aztán ez a közeledés segítette a leginkább az unionista ideált a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok javításával.

Ettől kezdve a nyugati politikusok elkezdtek Keletre utazni és beszédeket tartani. Ezzel párhuzamosan Nyugat-Németország az egész hidegháború alatt több millió menekültet fogadott be Kelet-Németországból, aminek az volt a következménye, hogy kapcsolatok maradtak fenn – még ha szakaszosak is – a két állam német lakosságai között.

Hogyan állunk mi?

Románia esetében 1991-ig, Moldova Köztársaság függetlenné válásáig és a Szovjetunió széteséséig, gyakorlatilag nem lehetett újraegyesítésről beszélni.

Ha 1991-et jelöljük ki Románia újraegyesítési folyamata kezdetének origójának, ami Németország esetében 1949-nek felel meg, akkor mostantól, 2013-tól számítva még legalább két évtizedünk van megvalósítani az egyesítést azelőtt, hogy valamilyen mentségünk legyen arra, hogy feladjuk, vagy kudarcba fulladtnak nyilvánítsuk az újraegyesítési folyamatot.

Románia újraegyesítése, akárcsak a NATO-csatlakozás és az EU-integráció esetében, Románia hosszú távú célkitűzése kell legyen és több egymást követő adminisztráció támogatását kell élvezze.

És mint ahogy Románia nem 1997-ben csatlakozott a NATO-hoz, ahogy eredetileg akarta, de végül csatlakozott, és mint ahogy az EU-ba sem 2004-ben integrálódott, ahogy azt eredetileg tervezték, de újabb 3 év múlva végül mégis integrálódott, ugyanúgy előbb, vagy utóbb végrehajtjuk az egyesülést is.

3.000 dollárról 12.000-re

Gondolkodjon el azon a hipotézisen, hogy „a legutóbbi, államcsíny ízű politikai botrány”-nak, amit említett, volt egy tudatosan elhallgatott oka is. Konkrétan egy regionális hatalom azon érdeke, hogy megszabaduljon egy olyan vezetőnek, akinek különleges kétoldalú kapcsolata volt a második mandátumát 2009. január 20-án befejező George Walker Bush elnökkel. Bush nemcsak tájékozott volt a két román állam létezéséről, de támogatta is a jövőbeni újraegyesülésük gondolatát. Ha szintén egy republikánus elnök követte volna a Fehér Házban, ma más lenne a helyzet (így! nem világos, hogy milyen bizonyítékok alapján állítja ezt a szerző – E-RS). Térjünk vissza a felsorolt mítoszokhoz. Mi a harmadik?


Az egyesülés pillanatában kicsi volt a két Németország közötti különbség. (így! itt különösen hiányzik a forrásmegjelölés – E-RS)

Hogyan reagál erre?

Hamis. A számítások azt mutatták, hogy az NSZK-ban a termelékenységi szintek 1989-ben háromszor nagyobbak voltak, mint az NDK-ban, de ezeket a számításokat az NDK-s termelési eszközök privatizációja előtt készítették. Mint az látható volt, abszolút mindegyik országban, mely egy állami/tervutasításos gazdaságról piacgazdaságra állt át, jelentős recessziós időszakok következtek.

Ez azt jelenti, hogy bár az NDK zárt gazdasága háromszor fejletlenebbnek tűnt, valójában, a piacgazdaságban, az NDK-nak ennél alacsonyabb termelési szintjei voltak.

Moldova Köztársaság esetében a piacgazdaságra áttérés már megtörtént, tehát a Moldova Köztársaság és Románia közötti jelenlegi különbség, amikor az egy főre eső GDP-ről beszélünk, vagyis a 3.000 és 12.000 dollár közötti különbség, ami négyszeres szorzót jelent, az nagyjából ugyanakkora, ha nem éppen kisebb, mint ami az NSZK és az NDK között létezett.

Románia első unionista elnöke

Mit tanulhatnak még a román hatóságok Németország újraegyesüléséből?


Románia nagyon sok leckét tanulhat meg a német tapasztalatból.

Először is a moldova köztársasági politikai osztállyal meglévő kapcsolatok javítása, aminek a külpolitikánk számára abszolút elsődlegességnek kellene lennie.

Băsescu volt Románia első unionista elnöke. A jelenlegi USL-s koalíció szintén viszonylag barátságos Moldova Köztársasággal, nagyon jó kezdeményezés lévén a legutóbbi program, mellyel javítani kívánják a romániai és a moldova köztársasági NKSZ-ágazatok közötti kapcsolatokat.

Azt kell megérteni, hogy a Prut két partján élő román társadalmat brutálisan választották szét, nekünk pedig most e kapcsolat helyreállításán kell dolgoznunk.

A román állampolgárság visszaszerzési folyamatát, Moldova Köztársaság lakossága esetében, nemcsak fenn kell tartani, hanem masszívan fel kell gyorsítani.

Az Európai Unió szerződései szerint, a bevándorlási politika szigorúan az EU-tagállamokra tartozik és azt Brüsszel nem ellenőrizheti. Ezt a döntést azért hozták, mert mindegyik tagállamnak eltérő munkapiaci igényei vannak.

Ezért, bár vannak még olyan országok, melyek itt-ott panaszkodnak Románia állampolgárság-visszaszerzési politikájára, ezeknek az országoknak nincsenek törvényes érveik, vagy mechanizmusaik, melyekkel ellenszegülhetnek ilyen politikáknak.

A román politikai osztálynak meg kell értenie és különbséget kell tennie, egyrészről az európai jogot, a jogállamiságot és az európai szerződéseket egyértelműen megsértő akciók, amilyen a tavalyi államcsínykísérlet és politikai botrány volt, melyek kemény és egyértelmű reakciókat váltottak ki az EU-államok többsége, az AEÁ és az európai politikai struktúrák részéről és másrészről az olyan akciók között, melyek részleges bírálatot váltanak ki európai államok szűkebb csoportjából, amilyen az állampolgárság, de melyek semmilyen módon nem sértik az európai jogot, az európai szerződéseket, vagy a jogállamiságot.

Vagyis az ellenző államoknak majd elmúlik, ezzel kapcsolatosan semmit sem tehetnek.

Több országban is bírálták az EU-n kívüli polgárokra vonatkozó bevándorlási politikákat, Spanyolországgal és Franciaországgal kezdve és Nagy-Britanniával és Lengyelországgal befejezve, de ezek nem ütköznek az EU-törvényekbe.

Ezzel szemben a választási törvények be nem tartása, vagy az erre vonatkozó szándék kifejezése öv alatti ütés a jogállamiság ellen és közvetlen összeütközésbe kerül az EU törvényeivel és normáival.

Mit nem említettek a romániai sajtóban

Mit érzékel a Pruton túli lakosság akaratáról?


A legutóbbi felmérések szerint, Moldova Köztársaság lakosságának csaknem 50 százaléka akarja Románia állampolgárságát – ami legalábbis örvendetes tény.

Nagyon világos, hogy minél több Pruton túli polgár egyben Románia állampolgára is, az egyesülés annál közelebb van.

Amit a romániai sajtóban nem nagyon említettek az az, hogy az állampolgárságot visszaszerző moldovaiak ezért díjakat, mondhatnám elég nagy díjakat fizetnek, tehát Románia pénzügyileg semmiképpen sem veszít.

Még ha Moldova Köztársaság román állampolgárságot visszaszerző polgárainak egy nagy része el is megy az EU-ba dolgozni, jelentős része Romániában marad, ahogy az az utóbbi években látszott.

Akik pedig nem maradnak, még ha az Európai Unió más tagországaiba mennek is, az a tény, hogy ezt Romániának köszönhetően tehették meg, nagyon fontos folyamat, amivel Románia helyreállítja kapcsolatát a Prut túloldalán lévő elvesztett lakossággal és visszanyeri hitelességét.

A Szovjetunió idejében a Moldovai SZSZK-ban egy „agymosást” célzó oktatási politika volt, ami annak terjesztésére összpontosított, hogy Románia elárulta Besszarábiát.

Itt az idő, hogy változtassunk ezen a felfogáson!

Ugyanúgy, ahogy Németországban történt, az egész román politikai osztálynak unionista politikát kell folytatnia.

Minden pártnak kötelessége az újraegyesítést célként szerepeltetnie a programjában.

Románia NATO- és EU-integrációja után az egyesülésnek kell nullafokozatú elsődlegességnek lennie.

A felmérések azt mutatják, hogy a románok abszolút többsége – valahol 85 és 90 százalék között – már az egyesülés mellett foglalt állást.

Ez azt jelenti, hogy valószínűleg az RMDSZ-t kivéve, egyetlen másik romániai párt sem fog választókat veszíteni, ha a platformjára felvesz egy unionista üzenetet.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata nem tartalmazza az etnikai kritériumok szerinti autonómiát

Következésképpen, mit kellene az európai államoknak felfogniuk?


Amit Európának meg kell értenie az az, hogy Romániában a társadalom összességében akarja az egyesülést, nem csak néhány párt, melyek a választásokkor a bejutási küszöb körül mozognak, mint amilyen a PRM.

Fontos, hogy egy unionista üzenetet ne tévesszenek össze egy nacionalista-szélsőséges, vagy idegengyűlölő üzenettel.

Az unionista üzenettel párhuzamosan fenn kell tartani egy üzenetet a kisebbségek anyanyelvű oktatásához való jogáról, a szavazati jogáról, a bármilyenfajta vallás gyakorlásának szabadságáról stb.

Mivel folyamatosan voltak viták a székelyek autonómiájáról, meg kell említeni, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata nem tartalmazza az etnikai kritériumok szerinti autonómiát.

A romániai etnikai kisebbségek már most is széles körű jogokkal rendelkeznek, melyek sokkal messzebb mennek el, mint az Emberi Jogok Chartájában szereplő jogok.

Nem fog senki sem jönni kívülről azt mondva, hogy ha nem adunk autonómiát a székelyeknek, ezt azt jelenti, hogy nem vagyunk demokrácia, vagy nincs működő jogállamiságunk.

A hatályos nemzetközi jog szerint, a román állam az erdélyi székelyek legradikálisabb és idegengyűlölő szervezeteit terrorista szervezetekké nyilváníthatja.

Az olyan országok, mint Ausztrália, AEÁ, Nagy-Britannia, Kanada mindegyike egész listákkal rendelkezik a terroristának tekintett szervezetekkel.

Ezek a listák pedig nem vonatkoznak csak a már klasszikusnak számító, al-Kaida jellegű terrorizmusra, hanem bármilyen olyan szervezetre, amelyik a demokratikus normákkal és törvényekkel össze nem egyeztethető módszereket alkalmaz.

Nyilvánvaló, ezzel nem azt javasolom, hogy nyilvánítsák az RMDSZ-t terrorista szervezetté, ne értsenek félre, itt az Erdélyben létező radikális szervezetekre utalok.

A román, roma, magyar stb. etnikumúak halállal, vagy bármi mással való megfenyegetését büntetni kell, bárkitől érkezik is a fenyegetés, a már hatályban lévő diszkriminációellenes jogrendet pedig alkalmazni kell.

Az RMDSZ, a törvény szerint, bármit javasolhat: autonómiát, függetlenséget, egyesülést Magyarországgal stb., de ez nem jelenti azt, hogy Románia Parlamentjének ezt kötelessége elfogadni.

Mindaddig, míg az RMDSZ a mandátumok 6-7 százalékával rendelkezik Románia Parlamentjében, a székelyek pedig egy kisebbség Romániában, kifejezhetnek, békésen, bármilyen óhajt, de ez csak akkor fog teljesülni, ha a lakosság többsége, vagy Románia Parlamentje egyetért ezzel.

Ezek egy demokrácia alapszabályai és ezeket nem Romániában találták fel.

Ahogy azt korábban említette, a nemzetközi jog szerint, a területi módosítások csak mindkét fél beleegyezésével történhetnek.

A székelyek esetében ezt egy autonómia melletti népszavazást, vagy petíciót jelentene a lakosság részéről, mely eziránt mutat érdeklődést, de egy törvény kihirdetését is Románia Parlamentjében és annak elnök általi aláírását (így! – E-RS)

Az e mechanizmus alóli egyetlen kivétel akkor lenne, ha a kisebbségek bizonyítanák, hogy folyamatosan irtják, diszkriminálják, vagy elnyomja őket a nemzeti kormány, ahogy az – például – Koszovó, vagy Dél-Szudán esetében történt.

De nyilvánvaló, hogy a székelyekre ez nem érvényes.

Abszolút román többség

Térjünk vissza az újraegyesítéshez, hiszen március 27-én ünnepeljük Besszarábia Anyaországgal (így! – E-RS) egyesülésének 95. évfordulóját…


Meggyőződésem, hogy Románia egyesülése Moldova Köztársasággal az elkövetkező 10–20 év folyamán megtörténik és hogy az én nemzedékem fogja ezt megvalósítani.

Románia és Moldova Köztársaság két abszolút román többségű állam.

És Románia újraegyesülése után, egy több mint 85 százalékban román lakossággal, Románia továbbra is nemzetállam marad, a nemzetállamra/nation-state nemzetközi szinten alkalmazott meghatározás szerint.

A Prut mindkét oldalán élő fiatal unionisták már megszervezték magukat az NKSZ-ek területén és az unionista ideál folyamatosan új szimpatizánsokat szerez mindkét román államban.

Ugyanakkor mi, Románia diaszpórája az egyesülést hirdetjük a világ nagy fővárosaiban.

Nagyon szépen köszönöm a Prut mindkét oldalán lévő unionisták közé hozott friss fuvallatért. Köztem és ön között az a különbség, hogy én azt remélem, az egyesülés egy újabb évtized elmúlása előtt eljön, méghozzá stratégiai megfontolásokból, melyek olyan országok, mint AEÁ és Kína azon opcióival kapcsolatosak, hogy – intelligens, meggyőző diplomáciával és ennek megfelelő gazdasági befektetésekkel – stabilizáljanak olyan övezeteket, melyek különben ürügyül szolgálhatnának egy olyan hidegháborúhoz való visszatéréshez, amit már senki sem akar. Sok sikert a tanulmányokban és hazavárjuk!

[Forrás: eurocom.wordpress.com, adevarul.ro - Ion Petrescu]
Impresszum