… Azokban a társadalmakban, ahol a demokrácia gyengén fejlett… Ez az utóbbi két hét leckéje, ha gátlások nélkül elemezzük a román és magyar vezetők különféle nyári egyetemeken tett vakációs nyilatkozatait.

Bálványosi Nyári Egyetem

Gátlástalan, de nagyrészt ártatlan magyar nacionalizmus. A magyar választók nyilatkozatainak választási célja volt – a szomszédoknál parlamenti választás lesz 2014 tavaszán – és az erdélyi nacionalista magyar választói rétegnek és a magyarországi nacionalista választóknak szólt. A román közéletben senki sem értette meg a magyar vezetők gyújtóhatású nyilatkozatainak célját. Román szemszögből nézve a Jobbik volt a „rossz fiú”, a trianoni szerződés megsemmisítésére vonatkozó fenyegetéssel (így! a szerző itt összemossa a borzonti és a tusnádfürdői táborokat/nyári egyetemeket – E-RS) és – természetesen – Tőkés László – az ügyeletes magyar irredenta, aki azt kérte Orbán Viktortól, hogy „terjesszen ki egy protektorátust” Erdélyre. Ez a nacionalizmus két formája közötti versengés volt – egyrészről a Jobbik, a magyar politikai színpad fekete báránya revánsvágyó irredentizmusa, másrészt a FIDESZ konzervatív, euroszkeptikus és papoló nacionalizmusa között. A magyarországi jobboldali választók gyakorlatilag a nacionalizmus két változata közül választhatnak: a „tisztességes” változat – FIDESZ és a radikális változat – Jobbik.

Marosfői Nyári Egyetem

Avagy az újralegitimálódó Traian Băsescu, hogy támogatást nyújthasson a Népi Mozgalom Pártnak. A Románia szomszédságában élő román közösségek vezetőinek részvétele az eseményen tökéletes lehetőséget adott egy két koordinátára összpontosító nacionalista diskurzusra:

1. „Az anyjukat a magyaroknak – nem teszik ők Erdélyre a kezüket”

Ami a kisebbségekkel való bánásmód általános elvét illeti Romániában. Románia elfogadott egy rendkívül jó jogrendet, de kihangsúlyoznám, hogy egyesek azt hiszik, vannak átléphető küszöbök, én pedig, a román állam vezetőjeként itt, Hargitában mondom azt, hogy egyetlen alkotmányos küszöböt nem lehet még csak fel sem vetni, sem átlépni. Megfordulhat Hargitában és Kovásznában az egész magyar politikai díszes társaság és valószínűleg ez az utolsó év, amikor ezt ennyire nyugodtan megtehették. Őszintén, államfőként azt akartam látni, meddig képesek elmenni. Idén pedig eljutottak addig a határig, amikor azt mondom nekik: ez túl sok és többet nem ismétlődik meg. Azt hittem, működik a tisztességesség. Idén bebizonyították, hogy képesek tisztességtelenek lenni. És az biztos, hogy Románia nagyon gyorsan el fog fogadni, más államokkal együtt – mert Magyarország, jelen pillanatban, instabilitási góccá vált a kisebbségekkel való bánásmódot illetően a régióban, nem Romániában (a fogalmazás az eredeti szerint – E-RS). Romániában semmi sem fog történni, de Budapest politikája a régióban elkezdett nehézségeket okozni azoknak az államoknak, melyek területén van magyar kisebbség, Románia pedig vállalni fogja a vezető szerepet Budapest rendreutasításában.

Az államfő „megérezte” a lehetőséget, hogy a magyar nacionalista kijelentéseket annak bizonyítására használhatja fel, hogy ő is „vadromán” és lecsapott. Nyilatkozatával azonban van néhány gond. Először is, Magyarország jelenleg az Európai Unió fekete báránya és Budapest „rendreutasításá”-ban a vezérszerepet már magának követelő állam Németország. Románia legfeljebb csak csatlakozhat az Orbán Viktor rezsimjének megbüntetését követelő trendhez, de nem lehet szó bármilyen vezérszerep vállalásáról – azt már más átvette és éppenséggel Bukarestet is politikai gondok forrásának tartják – elég csak a The Guardian cikkét említeni, ahol Victor Pontat a kelet-európai autokrata vezetők új nemzedéke tagjának tartják, a 2012-es politikai válság hatásai ugyanis nem tűntek el. Tehát eléggé csorbult Románia joga arra, hogy az európai intézményeken keresztül „mutogasson ujjal” a magyar szomszédra.

Másodsorban Traian Băsescun keresztül Románia egy backchannel Németország számára Orbán Viktor visszafogására. Szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni az állam-, illetve a kormányfő közötti jó személyes kapcsolatot. Traian Băsescu azt próbálta üzenni, hogy Orbán fülét cibálná meg azért, amit a Jobbik képviselői mondtak Romániáról, de sokkal szívesebben elsörözgetve vele egy csíkszeredai kerthelyiségben. Íme, mit gondol Orbán Viktor Románia elnökéről (több más kommentátorhoz hasonlóan a szerző is figyelmen kívül hagyja, hogy bár az Orbán Viktorral készült interjú csak az elmúlt napokban került nyilvánosságra, az időben jelentősen megelőzte Traian Băsescu beszédét – E-RS):

Ami a mostani kapcsolatokat illeti, elmondhatom, hogy az elnökkel több éve jól működő, szilárd alapokon nyugvó kapcsolatunk van. Ami érdekes, mert általában úgy vélik, hogy egy adott ország területén élő kisebbségek, mondjuk a romániai magyarok számára kedvezőbb, ha baloldali kormány van hatalmon. Mert a jobboldali kormányok olyanok, melyeket foglalkoztatnak a nemzeti érdekek, ami a baloldali kormányok számára kevésbé fontos. De az utóbbi 20 évben megtanultam, hogy a dolgok fordítva működnek. Vagyis jobban megértem magam egy román hazafival, mert egy olyan románnal, aki számára kevésbé fontosak a nemzeti ügyek.

2. „Besszarábia – román föld!”

A román választókra nagy hatást gyakoroló másik nacionalista téma a Moldova Köztársasággal való esetleges egyesülés. Egy honi politikus azzal bizonyítja, hogy jó román, ha többé, vagy kevésbé diszkréten támogatja az egyesülést a Pruton túli románokkal. Traian Băsescu volt az a román politikus, aki a legjobban tudta a saját előnyére felhasználni a „Besszarábiával egyesülés” témáját, ezzel megszerezve a Prut mindkét oldalán lévő választók szimpátiáját. Traian Băsescu, miközben a Jobbik magyar nacionalizmusát elítélte, az egyesülésről beszélve próbált meg népszerűségi százalékokat szerezni magának és a Népi Mozgalomnak:

Jó emberek, Moldova Köztársaság lakosságában van egy egészséges telér is, mely e dolog felé halad, de azok, akik itt moldova köztársasági egyesületeket képviseltek, itt nyíltan kimondhatjátok: a lakosság többsége, e pillanatban, nem akarja az egyesülést Romániával. Én pedig azt mondom, amit már elmondtam egy fiatal hölgy kérdésére, Kisjenőben (Chişinău), néhány hete – azt mondom Moldova Köztársaság polgárainak: kérjétek az egyesülést és meg fogjátok kapni, de kérjétek, mert miközben Romániában nem létezik, az ideológiai megközelítéstől függetlenül, nem létezik egyetlen román párt sem, mely ne akarná az egyesülést, mint ahogy nincs egyetlen román párt sem, mely ellenezte volna Románia belépését az Európai Unióba és a NATO-ba, de Moldova Köztársaságban ott van a legnagyobb moldova köztársasági pártotok – a Kommunista Párt, mely Európa-ellenes, NATO-ellenes és Moldova Köztársaság Eurázsiába integrálását támogatja. Tehát, gyakran láttam ezt a megközelítést és ez tisztességtelennek tűnt számomra, mivel én tudom, mi a helyzet Moldova Köztársaságban. De Románia akarja-e az egyesülést Moldova Köztársasággal? Én pedig azt mondom: igen, Románia akarja, de Moldova Köztársaság nem akarja.

A Moldova Köztársasággal egyesülés témája az egyetlen olyan külpolitikai téma, amire van fogadókészség a román közvéleményben és azon kevés témák egyike, melyek még képesek szenvedélyeket ébreszteni egy apatikus és a politikával már torkig levő választói testületben. A román választók a történelmi oktatás nacionalista értelmezésének folytatása miatt érzékeny erre a témára – még ha mérsékeltebben, mint korábban, egy nacionalista diskurzus fenntartása a közbeszéd szintjén, a román polgárok jelentős részének oroszfóbiája, a történelem áldozataiként való önmeghatározásunk és egy nemzeti terv igénye –, a XXI. században pedig gyakorlatilag a XIX. század végi és XX. század elejei politikai napirendeket melegítjük fel újra. Ez utóbbi aspektus azonban egybevág azzal, hogy a modern román állam létrehozása egy viszonylag későn elindított folyamat volt.

[Forrás: adevarul.ro, eurocom.wordpress.com]
Impresszum