2013. október 2. / 13:41

Ki fog fizetni, Ponta úr?

Románia Schengen-övezethez csatlakozásának Franciaország általi megakadályozása a jelenlegi kormányzás jelentős kudarca, amit viszont – kevés kivétellel – gyanús hallgatás övez.



A szabad közlekedést biztosító övezethez tartozás nem egy szeszély, egy többlet szórakozás, hogy mi is könnyebben sétafikáljunk Európában. Tekintettel arra, hogy nincsenek vízumok, ezt most is elég könnyen megtehetjük.

A Schengen-övezethez csatlakozás azt jelenti, hogy bekerülünk egy másik európai ligába, a teljes integrációt, az európai klubban való végső elfogadást. Az EU nevű ház előcsarnokából behívnak a szalonba, leülhetsz egy karosszékbe, de facto egyenlő partner vagy. És mivel ott vagy, olyan biztonságos országi garanciák megléte válnak maguktól értetődővé, amiket a nagy befektetők mindig is figyelembe vesznek, mielőtt leszúrják a zászlójukat valahol a térképen.

Tudom, egy romantikus, kívül zöld, belül vörös antikorporatista időszakban vagyunk, amikor mi akarjuk újra feltalálni, ökologikus és nacionalista alapokon állva, a kapitalizmust. Van egy rossz hírem: nem megy. Külföldi befektetés nélkül elsenyvedsz, az pedig nem érkezik, ha nem nyújtasz bizonyos garanciákat. Az a tény, hogy nem vagyunk Schengenben azt jelenti, hogy nem nyújtjuk a kérdéses garanciákat és így az EU előcsarnokában maradunk, a kijárathoz közelebb, míg nem tetvetlenítjük magunkat az USL-től.

Persze, ha alaposan megvizsgáljuk Franciaország viselkedését, az több okból is vitatható, sőt képmutató. De emlékezzünk arra, hogy Franciaország csak kiegészíti azok csoportját, akik a puccsisták 2012 nyári igazságszolgáltatás elleni csínytevései után úgy néznek ránk, mint holmi leprásokra és jogosan. Ha ezeket a vezetőket választottuk meg magunknak, miután a földhöz vágták a jogállamot, attól félek, hogy nem is érdemlünk több tiszteletet.

Ráadásul azok, akik most egy jókora vétót vágnak a képünkbe, nem holmi „nyomorult” európai néppártiak, akiknek van valami bajuk a bukaresti szelíd szocialistákkal. Ők is szocialisták, Hollande-éi, Ponta úr barátai. El tudják képzelni, milyen súlyos lehet a helyzet, ha még a francia szocialisták is becsapják az ajtót Victor Ponta orra előtt?

A kormányfő megpróbálkozott a kedvenc menekülési módjával – a nevetségessé tétellel: „Mi mindent megtettünk, ami tőlünk függ, biztonságos határaink vannak. Az EEM (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus) rendszerében benne van, hogy megoldottuk az igazságszolgáltatást, a határokat… most itt vannak a romák. Miután megoldjuk a romákat, a csigák következnek majd”.

Lehet, hogy úgy van, ahogy Ponta úr mondja, nem mondom, hogy nem, mert nem nagyon értek a csigákhoz. De nem tudom, miből vonta le azt a következtetést, hogy az igazságszolgáltatással megoldottuk a dolgot. Nem láttam ilyen jelzést, inkább az ellenkezőjét. És emlékszem, mi volt a helyzet 2012 májusában, amikor az USL a vezérlőpulthoz ült.

Románia fél lábbal Schengenben volt és egy jelentésnyire az EEM megszüntetésétől. Németország, az akkori nagy szövetségesünk, csaknem meggyőzte Hollandiát, hogy menjen bele Schengen-csatlakozásunkba, első szakaszban a légi határainkkal. Franciaországot akkoriban nem kellett győzködni.

És íme, most még mindig megfigyelés alatt állunk az igazságszolgáltatás terén, sőt, sokkal szigorúbb jelentéseket kapunk, mint az USL hatalomátvétele előtt és semmilyen valós eséllyel arra, hogy idén bejussunk Schengenbe, ne áltassuk magunkat. Hogyan tudna Victor Ponta ilyesmit megmagyarázni másképp, mint egy rosszízű tréfával. Hisz csak nem vallhatta be, hogy a jelenlegi hatalom alkalmatlan, a nemzeti érdek ellen cselekszik és óriási károkat okoz nekünk.

És akkor a csigákról beszél. Rendben van, Ponta úr! Nevetünk, viccelünk, de ki fog fizetni?

[Forrás: eurocom.wordpress.com, ziare.com]
Impresszum