Toró T. Tibor péntek délután a marosvásárhelyi Petőfi-szobornál tartott rendezvényen is részt vett. Abbéli meggyőződéséről beszélt, hogy Erdélyben is, de szerte a Kárpát-medencében is lehet és érdemes magyar jövőt építeni.

Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökének ünnepi beszéde március 15-én, Marosvásárhelyen:

Az Erdélyi Magyar Néppárt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen Bánffyhunyadon, Kalotaszeg fővárosában tartja központi rendezvényét, mégis fontosnak tartottam eljönni ide, Marosvásárhelyre és együtt lenni az ünneplőkkel, három okból is.

Először is azért, hogy elismerésemet fejezzem ki Marosvásárhely magyar polgárai előtt, azért mert néhány nappal ezelőtt ennyire meggyőzően álltak ki az autonómia ügye mellett. Azt mertem mondani egy héttel ezelőtt, amikor megkérdeztek, hogy a marosvásárhelyiek nélkül nem lesz sikeres a Székely Szabadság Napja. Őszintén hittem abban, sikerül elkergetni együtt az egykori fekete március szellemét. És milyen igazam volt! Ismételten megköszönöm, hogy ezt megtették. Jó érzés volt székely-magyarnak és marosvásárhelyinek lenni március 10.-én.

A második ok, amiért fontosnak tartottam, hogy ma itt legyek: részese szerettem volna lenni vásárhelyi barátaim azon kezdeményezésének, hogy nemzeti ünnepünkön a hangsúly legyen az ünnepen. Részesedni és erőt nyerni szeretnék a derűből, jókedvből, amely a zord idő ellenére sugárzik itt a fiatalok tekintetéből, énekéből, és amely sugárzik minden megmozdulásból a mai napon. Köszönöm Portik Viliéknek, hogy így gondolkodnak, ez biztató arra, hogy a nem túl távoli jövőben sikerül igazán együtt lennünk – derűsen és jókedvűen – nemzeti ünnepünkön.

A harmadik ok, amiért itt vagyok: ahogyan megtettem ezt tegnap Algyógyon, a MIT által állított kopjafa mellett, ugyanúgy szeretném megtenni itt is. Megosztani a márciusi ifjak marosvásárhelyi örököseivel – stílusosan itt, az egyik legkiemelkedőbb márciusi ifjú, Petőfi Sándor szobránál – egy egyre inkább meggyőződéssé szilárduló álmot. A lánglelkű forradalmár-költő méltó örököse, a vátesz Ady Endre „A Tűz márciusa” című versében van foglalva a remény:

„Testvéreim, nincs nemigaz szavatok
S százszor többet merhettek, minthogy mertek.
Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb
Életre váltott jussa nem volt soha,
Mint mai, bús, magyar, ifju embernek.

Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet,
Mert él basák és buták közepette,
Mert hiába lett acélból itt a szív,
Szép emberszívként szikrázni ha akar:
A honi rozsda megfogta, megette.

De Tűz és Tűz, én ifju testvéreim,
Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni:
Az Élet szent okokból élni akar
S ha Magyarországra dob ki valakit,
annak százszorta inkább kell akarni.”

Százszorta inkább igaz ez Erdélyország esetében. Kedves fiatalok, mai márciusi ifjak, ne hagyjátok kihunyni a tüzet! És ne hagyjátok a hitet sem, hogy itt, Marosvásárhelyen, Székelyföld fővárosában, itt, Erdélyben, de szerte a Kárpát-medencében lehet és érdemes magyar jövőt építeni.

Köszönöm!
Impresszum