A Székelyek nagy menetelésén miután összeértek a menetoszlopok Izsák Balázs felolvasta a petíciót. Az SZNT elnökének rádión elhangzó beszédét az egész menetoszlop hallgatta. Ezt követően az erdélyi magyarság vezetőinek beszédei következtek.

Fotó: ittHON.ma
Fotó: ittHON.ma


Izsák Balázs: "hétszázezer székely akarata olyan erő, amely meg tudja teremteni Székelyföld területi autonómiáját"

A keresztény világ a déli harangszóval Hunyadi János nándorfehérvári győzelmére emlékezik. A harangszónak itt Székelyföldön van egy többletjelentése is: mi székelyek minden harangzúgáskor megemlékezünk Gábor Áronról, a székelyek nemzeti hőséről, aki egy reménytelen helyzetből tudott fordítani, és a székely virtust úgy felmutatni a világnak, hogy példaértékűnek tekintheti ma, minden szabadságvágyó nép.

Tíz éves a Székely Nemzeti tanács, soha jobb pillanatot, soha jobb helyet találni sem lehetett volna, mint a székelyek nagy menetelését, hogy visszatekintsünk, és készítsünk egy rövid gyors mérleget: Mit tettünk az elmúlt tíz esztendőben? Megkerülhetetlen kérdéssé tettünk a közéletben székely autonómia ügyét.

A politikai vezetőknek, magyaroknak, románoknak, viszonyulniuk kell Székelyföldhöz, a székely autonómia kérdéséhez. Jelképet teremtettünk: a székely zászlót,amelyben pontosan leírtuk azokat az intézményeket, amelyek révén Székelyföld autonómiája megvalósul.  Ami alá fel lehet sorakozni. Vázoltunk egy világos jövőképet Székelyföld autonómia statútumával. Megteremtettük az autonómia küzdelem mozgalmi hátterét. Marosvásárhelyen a Székely szabadság Napján vagy ma itt Bereck és Kökös között arra mutatunk példát az utánunk jövőknek, hogy közösségi összefogással nincs lehetetlen. Hétszázezer székely akarata olyan erő, amely meg tudja teremteni előbb vagy utóbb Székelyföld területi autonómiáját.

Gábor Áronra, a történelemformáló hősiességére méltóbban emlékezni, mint az autonómia küzdelemmel, nem lehet. Bízzunk mindannyian, hogy Székelyföld autonómiája a közeljövőnek nemcsak ígérete, de megvalósulása is lesz. A székely szabadság a székely autonómia magyaros megfogalmazása, és volt-e más, nagyobb fontosabb vágya a székelyeknek évszázadokon keresztül, mint őseik szabadságát megtartani vagy visszaszerezni.

Tőkés László: "Gábor Áron kései utódaiként mi nem ágyúval,hanem békés, demokratikus eszközökkel küzdünk a jövőnkért"

Hogy is mondta a költő? Versenyben égtek húrjaink…Milyen jó, hogy ha az erdélyi magyar pártok és szervezetek nem ellenséges vetekedéssel, hanem a közös ügy támogatásában működnek együtt, és nemes versenyben igyekeznek minél nagyobb részt vállalni, ez esetben az autonómia előmenetele érdekében.

Nagyon hálás vagyok a Székely Nemzeti Tanácsnak, hogy sikerült egymás mellé gyűjtenie bennünket. Juhos Gábor nemrégiben szaladta le a maratoni távot Székelyföld autonómiája érdekében. Igen, ez egy hosszú menetelés lesz, maratoni műfajban. Ez nem megy könnyen. 1963-ban volt a Martin Luther King prédikátor nevével fémjelzett washingtoni menetelés, amikor szabadságért és munkáért tüntettek és meneteltek a fekete bőrűek.

Oda jutunk mi a saját hazánkban, Erdélyországban, hogy azért kelljen menetelnünk, maratont futnunk, netán a hosszútávfutó magányosságával és kitartásával, amit eleink biztosítottak a románoknak Hátszeg vidékén, a szászoknak Szászföldön, a székelyeknek, amíg aztán meg nem csorbultak a jogok a későbbiekben. És azt nem értik a román testvéreink, amiért ők harcoltak a 19. század végén Ioan Slavici és kortársai vezetésével? Nem értik, hogy mit jelent a román iskolához hasonlóan a magyar iskola? A román kultúrához és oktatáshoz hasonlóan, a román egyház jogaihoz hasonlóan a magyar történelmi egyházaknak a szabadsága és jogai? Én büszke vagyok arra, hogy ebben az országban és mondhatni az egész Kárpát-medencei magyar nyelvterületen nincs még egy olyan nemzeti közösség, amelyik ennyire állhatatosan ki tudna állni a jogai és az ügye mellett. Ez egy olyan székely örökség, amelyet apai ágon, nagyszüleim végén magam is örököltem. Nem véletlen, hogy amikor jönnek a magyarországi testvéreink – akiket arra tanítottak évtizedekig, hogy a Kádár-rendszerben merjenek kicsik lenni és húzzák meg magukat –, annyira meglepődnek, a csíksomlyói búcsún feltöltődnek, a háromszéki ágyúöntő mester, Gábor Áron számukra is örök jelkép.

Most ott leszünk. Gábor Áron kései utódaiként mi nem ágyúval, fegyverrel, hanem békés, demokratikus eszközökkel küzdünk a jövőnkért. Én nagyon remélem, hogy ezen az úton sikerülni fog végigmennünk, és senki nem fog megbírságolni bennünket útfoglalás miatt, és nem kell a székelyeknek keményvalutában fizetniük a szólásszabadságért és a gyülekezési joguk használatáért.

Toró T. Tibor: "nem lesz béke és nyugalom e tájon addig, amíg szabadságunkat, Székelyföld autonómiáját el nem érjük"

Székely testvéreim! Gábor Áron utódai!  Ti, akik most itt vagytok a sorban, Kököstől Bereckig, vagy csupán lélekben vagytok velünk, de velünk együtt dobog a szívetek szerte Erdélyben, az anyaországban vagy a nagyvilágban, tudnotok és éreznetek kell, hogy részesei vagytok valaminek. Talán nem csodának, mert a csodateremtés nem a mi kezünkben van, de valami hasonlónak.

Mert nem mindennapi az a hit és erő, amely belőletek sugárzik. A hit, hogy együtt sikerülhet helyreállítani a rendet és normalitást itt, a mindig is rendtartó Székelyföldön, szülőföldünkön. Azt a rendet, amelyet elődeinktől örököltünk, és amelyet utódainknak kell megőriznünk és továbbadnunk. Hogy ők is álmodhassák tovább a nemzet ezredéves álmát az erős és megtartó hazáról, ott fenn a magasban és itt a földön is.

És sugárzik belőletek az erő és akarat. Hogy nem hagyjuk magunk. Hogy össze tudunk gyűlni, ha kell – ahogyan tettük ezt múlt év novemberében Sepsiszentgyörgyön vagy ez év március 10-én Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság napján: az égre kiáltani a nemet és az igent. Nemet kiáltani Bukarest álnok szándékára, hogy életidegen és számunkra előnytelen közigazgatási keretbe akar mindet terelni, hogy aztán uralkodhasson rajtunk és szétprédálja unokáink jussát. És igent kiáltani saját kipróbált és hasznos rendünkre: az autonóm Székelyföldre. Mert tudjuk: az autonómia a megoldás.

Megoldás nemcsak az ünnepnapokra, mint amilyen ez a mai nap is, amikor több tízezren énekeljük együtt nemzeti imánkat vagy emeljük az égre zászlónkat.

Az autonómia a megoldás a dolgos mindennapokra is, amikor a család vagy a közösség gondjaira kell munkával megoldást találni. Nem mindig csak túlélni, hanem egyszerűen élni, ahogyan ezt a világon szerencsésebb nemzetek teszik, gyarapodni, jövőt álmodni, építeni és alkotni székely-magyarként, szabadon.

Most együtt vagyunk és miközben részesei vagyunk a Székelyek Nagy Menetelésének, üzenjük ezáltal mindenkinek, akinek füle van hozzá, hogy meghallja: nem lesz béke és nyugalom e tájon addig, amíg szabadságunkat, közösségi jogainkat és közülük a legfontosabbat, a Székelyföld autonómiáját el nem érjük.

Nem tántorít el minket az sem, ha Bukarest hivatalnoki packázással vagy büntetéssel akar megfélemlíteni, ahogyan történik Marosvásárhelyen, ahol a kétnyelvűségért pénzbüntetés jár. Az sem tántorít el, hogy Brüsszel kettős mércével mér és visszautasítja polgári kezdeményezéseink megtárgyalását, arra hivatkozva, hogy nem ő illetékes ebben, hanem Bukarest. Kecskére akarja bízni a káposztát.

Nem hagyjuk magunk. Ha kell, menetelünk, ha kell, népszavazást kezdeményezünk, ha kell, ismét összegyűlünk, ha kell, öntudatos polgárként élünk a polgári engedetlenség eszközével is.

Ma menetelünk, használjuk a közvetlen demokrácia nemes eszközét. Menetelünk az autonómiáért, mert az a megoldás. A számbeli többségnek is hasznosabb lenne, ha meghallaná szavunk. Ha hallgatna ránk. Mert ők is tudják, hiszen több évszázada élünk együtt:

Nyelvünk, hitünk, szülőföldünk, szabadságunk, jövőnk nem adjuk. Az autonómia a megoldás.

Biró Zsolt: az asszimilációt meg kell állítani

A székelység nem akar kiszolgáltatottságban és alárendeltségben élni, és soha nem mond le "ősi jussáról", az autonómiáról - jelentette ki Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Kifejtette: Trianon óta a székelységnek folyamatos román asszimilációs törekvéssel kell szembenéznie, és megmaradása érdekében ezt a folyamatot meg kell állítania. Ezért a székelyek azt követelik, hogy Bukarest tartsa be nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeit, hiszen, mint mondta, az 1919-es párizsi kisebbségi szerződésben autonómiajogot garantáltak a székelységnek."Milyen Európa az, ahol a kettős mérce elvét tolerálják? Mi nem ilyen Európát akarunk!" - hangoztatta a pártelnök. Hozzátette: a székelység szülőföldjén akar jövőt gyermekeinek, és sorsát maga akarja irányítani.

Kelemen Hunor: "olyan autonómiánk legyen, amikor a mi dolgaimról mi magunk döntünk"

Október 27-e fontos nap mindannyiunk számára. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség szervezőként is jelen lesz a Székelyek Nagy Menetelésén.

Szükségünk van a fiatalokra, szükségünk van az értelmiségiekre, szükségünk van az idősekre, szükségünk van a földművesekre. Szükségünk van az otthonteremtéshez, a Szülőföld építéséhez minden egyes emberre. A közösségi akaratot kívánjuk fölmutatni, azt, hogy Székelyföldért, Székelyföld jövőjéért egységesen tudunk dolgozni, egységesen tudunk föllépni, és egységesen tudjuk építeni a mi otthonunkat, a mi Szülőföldünket. A politikai akarat fölmutatása fontos. Fontos azért, hogy az önkormányzatokban, a parlamentben az érdekképviseleti munkánkat hatékonyabban tudjuk végezni.

Akkor, amikor Székelyföld sorsáról döntünk, akkor tulajdonképpen a mi családjainknak, a mi közösségünknek a jövőjéről döntünk. Mi azt szeretnénk, azt kívánjuk, hogy olyan autonómiánk legyen, amikor a mi dolgaimról mi magunk döntünk.

Sokszor elmondtuk, és ma is elmondjuk: az autonómia nem azt jelenti, hogy mi valakitől elveszünk valamit, hanem azt, hogy valakiért valamit teszünk.

A mi autonómiatörekvéseinkkel, a mi céljainkkal nem kívánunk senkit megfosztani semmitől, sem romántól sem magyartól, senkitől nem veszünk el tulajdont, döntést, jogot. Viszont azt kérjük, hogy mi, székely emberek, erdélyi magyar emberek a mi dolgainkról mi magunk dönthessünk!

[maszol.ro - ittHON.ma]
Impresszum