A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai, úgy érezték, hogy nem hagyhatják szó nélkül a román soviniszta csürhe sepsiszentgyörgyi kirohanását.



A már évről évre provokáló Új Jobboldal nevű szervezet ismételten bevonult Sepsiszentgyörgyre, hogy komplexusokkal küszködő tagja egy gyilkost éltetve (Avram Iancu) és hazugságokat skandálva felvonulhasson.

Kiáltották, hogy Székelyföld nem létezik, akkor mi ellen tüntettek? Mi hajtja őket évről évre ide? Csak ennyi, hogy a pofánkba ordítsák, hogy egy nem létező haza nem létező állampolgárai vagyunk? Az a helyzet, hogy a hazugságaikkal nem tudták eléggé eltakarni az igazságot, ezért jönnek ide, sérti őket a létezésünk, fáj az igazság nekik. Bármit is hazudnak, amíg van magyar ember Erdélyben, addig az igazság létezni fog, ha az az egy kiáll mellette.

És igen, mi vagyunk a szélsőségesek, akik itt élünk és itt élt a nagyapánk és annak a nagyapja, biza ők is szélsőségesek lehettek, amikor a hazát, a székely becsületet meg kellet védeni. És nem, nem ők szélsőségesek, akik idejönnek, akiknek a nagyapjuk is jövevény, s kinek sírja a hegyen túl domborul abban az igen nagyra dagadt kifliben. Mindenképp a székely fiatalokat kell lerohanni tisztelt román zsandárok, és őket kell megbüntetni csendzavarásért, rugdosni és tonfával ütlegelni. Apropó, igen kedves médiások, jól írtátok, felszólítottak, hogy menjünk le az útról fel a járdára, így is tettünk volna, ha engedtek volna. A probléma az volt, hogy zsandáréknál nem tudta a jobb, hogy mit tesz a bal, és zavarodottságukból felébredve, számukra a legjobb módszer az volt, hogy lerohannak, és megrugdosnak. Ezt azonban nem hagyták annyiban a jelenlevők, és kiálltak az igazukért.

Ma már nagy divat az ellenséget provokátornak nevezni és nem felülni a provokációra, hanem leülni a fotelbe s elképedve a tévét nézni, legyinteni egyet, ezek bolondok. Mindenképpen azok vagyunk, igen, bolondok, mert azt a sok nyakkendős, 23 éve tárgyalgató, békésen kiegyező, korrupt, pártnak nevezett bandát még nem űztük el! Annyi bizonyos, hogy ha az évek során nem a szavazófülkékbe, hanem az utcákra vonultunk volna, ma talán nem kéne a jogainkat firtassuk, de sajnos könnyebbnek tűnt ráütni a pecsétet a hazug ígéretekre. Végezetül csak annyit, ti, akik a mai napon nem jöttetek ki, legalább annyit tegyetek meg a hazáért, hogy áldást vállaltok, sok-sok gyermekáldást és olyan szelemben nevelitek, amely az igazunkat tovább viszi, és nem hagyja elveszni.

Tóth Bálint,
szóvivő, HVIM
Impresszum