December 10-én, kedden a két román állam újraegyesülése vitatéma volt Románia Parlamentjében. A teljes politikai spektrumból – az RMDSZ kivételével – származó parlamenti képviselők konvergens álláspontokat fejeztek ki és mind arról szól, hogy a Moldova Köztársasággal történő Egyesülésnek nemzeti célkitűzésé kell válnia. Alább a legfontosabb kijelentések.

Fotó: adevarul.ro
Fotó: adevarul.ro


Ez az üzenet nem annyira a mai Románia, a Pruttól nyugatra lévő számára fontos, hanem azért, mert nemcsak Románia elnöki intézménye, hanem Románia Parlamentje is egyértelmű üzenetet küldött a Pruton túlra: itt, Bukarestben akarják az újraegyesülést.

Már csak az kell, hogy Filat, Plahotniuc, Ghimpu és Voronin is megértsék, kéznyújtás történt feléjük, a történelem pedig majd ítélkezni fog a válaszuk felett.

Nekünk, mint civil társadalomnak, meg kell értenünk, hogy – az automatikusan tájékozódáshoz is vezető – közvita nélkül nem lehet megoldani a nemzeti kérdéseket.

A politikai osztály fontos komponense a Románia által küldött üzenetnek és az nemcsak a Prut két partjára jut el, hanem a Világ fővárosaiba is. Ez olyan politikai üzenet, amely valójában a bukaresti pártok új politikáját tükrözi.

Ninel Peia:
„Ezen a vitán az összes politikai pártból vagyunk itt parlamenti képviselők és ez örömmel tölt el. Örvendek, mert én csak három célért jöttem Románia Parlamentjébe – amikor ezek közül legalább egy teljesülni fog, benyújtom a lemondásomat. A három célt kikövetkeztethetik abból a 10 felszólalásomból, amiket egy év alatt tettem Románia Parlamentjében:

1. visszatérés az alkotmányos monarchiához – a politikai nyilatkozataimban ezt többször is megerősítettem;

2. politikai nyilatkozataiban és az egyiknek, egy tíz hónappal ezelőttinek az is volt a címe: A román Nemzeti Egység Helyreállításának Ideálját be kell vezetni az új alkotmányba és szentesíteni kell. Románia egyesülését Besszarábiával a román nemzet ideáljaként kell bevezetni az alkotmányba;

3. Romániában most nagyon magas a polgárok, a politikai csoportok, az etnikai csoportok, a társadalmi csoportok diszkriminációjának szintje; oda kell figyelnünk, mert mindnyájunknak vannak gyermekei és nem akarom, hogy őket a saját országukban diszkriminálják.

Azt hiszem, és köszönetet mondok mindazoknak a politikusoknak, akik csatlakoztak ehhez a gondolathoz, hogy ez az ideál teljesíthető, azt hiszem, senki engedélyére sincs szükségünk, hogy hazafiak legyünk és románként érezzünk.

Együtt alá fogjuk írni azt az újraegyesülésről szóló iratot”.

Dumitru Bujor:
„Bár az egyik ellenzéki párthoz tartozom, támogatom, amikor a hatalom, vagy Románia elnöke olyan cselekedeteket tesz, melyek kiváltanak bizonyos olyan lépéseket, melyek felgyorsítanák az újraegyesülést. Nem tehetem meg, hogy ne méltányoljam azt a határozott módot, ahogy Románia elnök a Prut két partján élő románok újraegyesüléséért küzdött és állást foglalt. Úgy hiszem, az Acţiunea 2012-nek fontos szerepe lesz ebben a célkitűzésben.

Biztos vagyok abban, hogy az egyesülés jelentős támogatást fog kapni a politikusoktól, ezzel kapcsolatosan pedig felhívást intézek Románia teljes politikai osztályához, a pártoktól függetlenül és nem hiszem, hogy nem fognak csatlakozni ezekhez a mozgósító tervekhez.

Úgy kell cselekednünk, hogy diplomáciai úton felgyorsítsuk ezt az újraegyesítést, hogy ne legyen egy egyszerű, a távoli jövőre vonatkozó remény.

Úgy vélem, Romániának három fontos tervvel kellene rendelkeznie, amelyekből kettő megvalósult, a belépés a NATO-ba, a belépés az Európai Unióba és a harmadik, amit én főbenjáró jelentőségűnek tartok, a két román állam Újraegyesülése.

Biztosíthatom önöket az általam képviselt párthoz tartozó parlamenti képviselők támogatásáról, de a többi parlamenti képviselő támogatásáról is, úgy hiszem, együtt sikerül majd elérnünk azt, amit mindnyájan akarunk”.

Aurelian Mihai: „A román lakosság egy jelentős része 10-15 éve a határokon túl van, mert nagyjából ugyanennyi román van Besszarábiában, több mint hárommillió román van Európa nyugati felén, ugyanennyien az országtól keletre és Románia valahol e kettő között van.

Már elmondtam és ismételni fogom magam: a határok egy nemzet sebhelyeit jelenti, akár fontos történelmi pillanatok után, mint amilyenek a háborúk, vagy a nagyhatalmak megállapodásai nyomán.

Reméljük, hogy begyógyulnak ezek a sebhelyek és nyilvánvaló, hogy az, ami a mienk, annak vissza kell térnie a természetes határokon belülre.

Célul kell magunk elé tűznünk azt, hogy 2018-ig megtörténjen az újraegyesülés. Én azt szeretném, ha még fiatalként megérném ezt a pillanatot. Ezek a teremben lévő fiatalok olyan nemzedékhez tartoznak, amelyik, remélem, pozitív módon fogja meghatározni a román nemzet fejlődését.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, ahogy a nyugaton lévő románok az újraegyesülésért küzdenek. November 30-a alkalmából két napot Rómában töltöttem. Ott november 30-án ünneplik a Külhoni Románok Napját, ami fontos nap az otthontól távol levők számára. Nagyon felemelő pillanat volt, még ha Traianus oszlopa előtt voltunk is, amikor kifeszítettük a híres Besszarábia Románia jelmondatú zászlót, ami annak bizonyítéka, hogy ezt az üzenetet a külföldi románok is ismerik.

Ott egyre jobban körvonalazódik az újraegyesülés gondolata és biztosíthatom önöket, a jó sok éve innen eltávozott románok ugyanúgy gondolkodnak a két állam egyesüléséről.

Nyilvánvaló, hogy egy nagyon ambiciózus tervről beszélünk, egy olyan tervről, aminek minden esélye megvan arra, hogy megvalósítható legyen, mi pedig már ebben az évtizedben örvendjünk az eredményének – hogy fiatalként érjük meg ezt a pillanatot.

Európában szeretném látni Besszarábiát–Moldova Köztársaságot, de Románia néven”.

Bogdan Diaconu: „Közülünk nagyon sokan úgy gondolkodtunk, hogy az újraegyesülés a 90-es évek elején megtörténhetett volna – valóban ez volt az első kedvező alkalom a kommunista tömb összeomlása után, amikor a Prut bal és jobb oldalán élő románok a román nemzet ezen újraegyesülési ideáljában reménykedtünk.

Mondjuk úgy, hogy olyan geopolitikai kontextus volt, ami nem segítette ezt elő. Ezzel szemben a 90-es évek elejétől mostanáig síri csend volt az újraegyesülés témájáról, az viszont nem következhet be, ha nem beszélnek róla.

Most nyíltan beszélünk erről és nem a sarkok mögé bújva, úgy itt, mint ahogy Kisjenőben (Chişinău) is. Jó, hogy ott is voltak rendezvények a Nemzeti Ünnep alkalmából. December 1-e alkalmából ott voltam és láttam, hogy ugyanolyan románok, mint mi és intenzívebben és szenvedélyességgel beszélnek.

Az a fontos, hogy nekünk, a politikai osztálynak sikerült elébe mennünk a civil társadalomnak és bevezetnünk ezt a kezdeményezést a parlamenti vitafolyamatba, társszerzőként több mint 36 parlamenti képviselő írva azt alá, effektíve az összes román parlamenti pártból. Ez nagyon fontos és minden áron gratulálni akarok ezért a konszenzusért a politikusoknak.

Nem szabad átpolitizálni az egyesülés témáját. Ahhoz, hogy megtörténjen, ennek a politikai osztály és a civil társadalom és a román közélet színpadán lévő minden szereplő tervének kell lennie.

A Vilniusban történtek kontextusában, annak kontextusában, hogy a vilniusi szerződés aláírása tekintetében Ukrajna és Örményország visszakozott azt hiszem, a konjuktúra geopolitikai szempontból újra kedvezővé válik a két román állam újraegyesüléséhez. Mindnyájunknak dolgoznunk kell, a bukarestieknek is és a kisjenőieknek is, hogy közeledjünk ehhez az ideálhoz és másrészről meg kell győznünk az Európai Uniót arról, hogy nekünk is és a moldova köztársasági románok számára és az az Európai Unió összes tagjának is jobb ez így.

Míg eddig Moldova Köztársaság európai integráción keresztüli újraegyesüléséről beszéltünk, azt hiszem, itt az ideje teljes hangerővel Moldova Köztársaság újraegyesítésen keresztüli integrációjáról beszélnünk”.

Dragoş Gunia: „Mi itt nem vitát tartunk, mert nem hiszem, hogy lenne Románia Parlamentjében olyan ember, aki ne akarná a két román állam újraegyesülését. Azt hiszem, együtt képesek vagyunk véleményt cserélni oly módon, hogy kiválaszthassuk az e célkitűzés megvalósulásához vezető legrövidebb utat.

Azt hiszem, arra van szükség, hogy a nyilatkozatokon, az aláírásokon túlmenően mindnyájan tegyünk valamint az egyesülésért.

Valószínűleg mindnyájunknak sokkal gyakrabban el kell majd mennünk Moldova Köztársaságban, valószínűleg sokkal többször kellene elbeszélgetnünk a két állam polgáraival, akik amúgy mind románok.

Idén nyáron nagyon sok kollégával Marosfőn jártam, ahol a külhoni románok különleges találkozójára került sor. Valószínűleg az ilyenfajta akciókat meg kellene ismételni, több kellene belőlük, mert a politikai osztály akaratán túl, a fiatalok lelkesedésén túl egy nemzeti mozgalmat kell együtt elindítanunk. Bármilyen nemzeti terv annak szükségességére épül – nekünk nagyon sokat és nagyon gyakran kell öntöznünk a két román állam egyesülése szükségességének gyökerét.

Biztosan zavarni fogunk egyeseket ezzel, főleg a Moldova Köztársaságtól keletebbre lévőket, de nem kötelező mind egyetértenünk.

Meggyőződésem, hogy az Európai Unió számára nagyon érdekes egy nagyobb piac – egy 20 millió lakosú piacot 24 milliósra növelünk –, ez olyan adu, amit ki kell tudnunk használni a nyugatiakkal folytatott tárgyalások során”.

Mircea Irimia:
„A Ribbentrop-Molotov Paktum, sajnos, kiszakított egy darabot Nagy-Romániából, nyílt sebet hagyva hátra, amit úgy hiszem, csak az ország újbóli kiegészülése fogja begyógyítani.

A külföldön élő románokkal történt találkozóimon állandóan feltették a kérdést: mit tesz jelenleg a kormány, a parlament, milyen lépéseket tesznek és milyen stratégia van annak az elszakított darabnak az újraegyesítésére? Ők világosan megmondták, hogy ott románok vannak, akik románul beszélnek és éreznek, akik románul imádkoznak és most, az ünnepek alkalmából románul betlehemeznek. Ha hagyományokról, szokásokról, népművészetről, kézművességekről beszélünk, akkor ugyanazokat a dolgokat találjuk meg a Prut mindkét partján.

Vannak érzelmek, melyek azokhoz a románokhoz kötnek minket és azt hiszem, a mostani geopolitikai kontextusban stratégiára és ügyességre van szükség. Minden tagállammal tárgyalnunk kell majd az ország kiegészülésének lehetőségéről és arról, hogy ezáltal a hárommillió Pruton túli román és a terület kiegészítse Romániát.

Jó dolog, hogy minden politikai pártban jelen vagyunk és hogy ebben a kérdésben nincsenek nézetkülönbségek. Mindnyájan azt a Romániát akarjuk, amivel korábban rendelkeztünk.

Minél több ilyen akcióra van szükség és arra, hogy amikor hazamegyünk, akkor azt mondjuk, Bukaresten akarják az Újraegyesülést”.

Cezar Cioată: „Szucsávai (Suceava) moldvai vagyok, Románia észak-bukovinai képviselője vagyok. Azt szeretném, ha már nem más országokkal, Németországgal példálóznánk, hanem mondjuk példaként Romániát, azt szeretném, ha példaként Románia plusz Besszarábiát mondanánk.

Azt szeretném, ha nem csomagtartónyi könyvvel, hanem teherautónyi könyvvel mennénk Moldova Köztársaságba.

Az iskolában sok diákom volt Moldova Köztársaságból, olyan emberek, akik románul beszéltek és éltek. Jártam náluk Moldova Köztársaságban, az otthonaikban, az iskoláikban. Ott szükség van román könyvre, szükség van a román kulturális infúzióra, ezeket pedig a szerepvállalásunkkal könnyű megoldani.

Sokkal többet kell tennünk, mint eddig.

Azt javasolom, hogy minden megyében legyen egy ilyen jellegű találkozónk.

Köszönöm a meghívást. Büszke vagyok arra, hogy román vagyok, büszke vagyok a moldvaiságomra és teljes szívemből azt kívánom, hogy többé ne vegyük figyelembe a köztünk húzódó Prutot. Lássunk hozzá a munkához és hajtsuk végre Besszarábia újraegyesülését Romániával”.

Dumitru Chiriţă: „Ebben az esetben jogos az a mondás, hogy jobb később, mint soha. Ne feledjük, hogy ezt 20 évvel ezelőtt megtehettük volna.

1989-ben nem lehetett, de íme, most a Pruton túli moldovaiak is akarják. Azt remélem, hogy a román nyelv hivatalos nyelvé nyilvánításával mindenki tiszteletben fogja ezt tartani, ugyanakkor pedig nekünk vinnünk kell a zászlót, hogy románok vagyunk és miért nem kezdjük el felépíteni a román állam által védelmezett román polgár mítoszát, bárhol is lenne ő, akár Romániában, akár a diaszpórában”.

Megemlítem, hogy a szervezők azt kérték, minden parlamenti politikai párt képviselje magát. Ez sikerült, holott ennek a napnak a plenáris ülése eléggé zsúfolt volt. Fontos a minden egyes párton belülről érkező politikai üzenet, ami azt bizonyítja, hogy az álláspontok közösek és nyíltan vállaltak minden egyes parlamenti képviselő által, nem létezve belső korlátozások.

[Forrás: eurocom.wordpress.com, adevarul.ro - Lulea Marius Dorin, a Moldova Köztársaság Romániával történő egyesítéséért küzdő irredenta szerveződés, az Acţiunea 2012 egyik vezetője]
Impresszum