Az, hogy Victor Ponta elutasította a találkozást Victoria Nuland amerikai külügyminiszter-helyettessel, aki a romániai jogállamiság megerősítéséről tárgyalni érkezett villámlátogatásra Bukarestre, olyan fittyet hányás az AEÁ-nak, amit nem hiszem, hogy a kormányfő megengedhetett magának.

Victoria Nuland
Victoria Nuland


Megértem, hogy semmi kedve nincsen végighallgatni mindazt, amit Nuland asszonynak át kellett adnia, de az elutasításhoz felhozott indok nemcsak átlátszó, hanem nevetséges is. Infantilis dolog túlzsúfolt napirendre hivatkozni, amikor a kormány honlapján még mutatóban sem szerepelt egy találkozó, vagy valamilyen esemény.

Mindennek a tetejében megjelentek a tanácsadói harcias és gúnyolódó nyilatkozatai is.

Frunda György ezt nyilatkozta a Ziare.com-nak: „Egy kicsit lekezelőnek tartom, mintha az osztályfőnök beszélne a diákjaival. (…) Románia nem gyarmat”. Radu Popa, egy másik tökéletesen ismeretlen alak is szükségesnek tartotta kiviselnie magát: „Nem jön ide senki ellenőrizni, hogy tiszták-e a körmöcskéink. Egyetértek azzal, hogy nem vagyunk gyarmat. (…) Az amerikai külügyminiszter-helyettes nem azért jön Romániába, hogy meghúzza a fülünket”.

Azok vagyunk, amit megérdemlünk, semmi több. Nem akarunk gyarmati státuszt? Akkor igazán civilizált, hitelesen jogállam országként kellene viselkednünk, teljes mértékben lényegünk részévé téve az igazságszolgáltatás iránti tiszteletet.

Tényleg nem hiszem azt, hogy az AEÁ-nak az a mániája, hogy rendszeresen közbelépjen Bukarestben. Arról is meg vagyok győződve, hogy Washington és Brüsszel stabil és komoly partnert szeretne Romániában látni, nem egy gondokat okozó gyermeket, aki esetében semmi garancia nincs, hogy nem fogja a következő másodpercben felgyújtani a házat.

De nincs választásuk. A bukaresti hatalom egy gyarmat alatti státuszra szorítja le Romániát. Azok előbb-utóbb csak magukévá tették a gyarmatosító értékeit. Mi javíthatatlanoknak tűntünk. Miután az USL 2012-ben a földhöz vágta az Alkotmánybíróságot, most a korrupcióellenes törvények hatályán kívülre helyezi a parlamenti képviselőket és a minisztereket és büntethetetlenné teszi az érdekütközést, gyakorlatilag szabad kezet adva a lopásra. És mindennek a tetejébe arra készülnek, hogy kiengedjenek a börtönből úgy 17 ezer köztörvényes bűnözőt, hogy azokat a bűnöseiket is kijuttathassák, akiket a törvény megcsonkításával nem lehet megmenteni.

Ilyesmit még egy gyarmaton sem lehet látni. Ilyesmit csak a harmadik világban tapasztalhatsz, ami felé a politikában lévő gazfickók falkája visz minket sebesen.

Igen, iszonyú, a lehető legszomorúbb igazság, hogy Romániában a demokrácia és a jogállamiság kizárólag a külföldi beavatkozástól függ. Mint ahogy az is iszonyú, hogy e tekintetben Románia külföldi finanszírozástól függése ment meg minket, mert ezáltal mégiscsak van egy eszköz az USL-vel szemben. Különben senki és semmi sem állíthatta volna meg az igazságszolgáltatás elleni rohamot.

Miért avatkozik közben az AEÁ? Mert, szerencsénkre, stratégiai érdekei vannak Romániában és nem engedheti meg magának, hogy magunkra hagyjon bennünket, mint valami javíthatatlanokat, akik túlságosan fárasztóak ahhoz, hogy érintkezni lehessen velük.

És miután egy gyarmat alatti státuszra juttatott minket, miután a jogállamiság szempontjából banánköztársasággá változtatott bennünket, íme, Victor Ponta megengedi magának, hogy fittyet hányjon Washingtonnak. Mert Nuland asszony nem egy akárki, aki éppen Bukarestet jött meglátogatni. Ő az amerikai politika legmagasabb szintjének képviselője. Nem a saját feje után jön, hanem azért, hogy átadja a Fehér Ház üzenetét. És Victor Ponta becsapja az orra előtt az ajtót.

Megértem, hogy most az USL-s bűnvádisok által izzított parázson táncol és óriási imázsáldozatokra kényszerül külföldön, hogy a párton belül és a kormány élén megőrizhesse helyzetét.

De jó lenne, ha nem feledkezne meg egy dologról. A számára valóban fontos dolgokkal Washington nem szokott viccelni. És nem is nyeli le egy saját pártja bűnvádisainak papucsa alatt álló „csikó” (Ion Iliescu dixit!) fintorgásait. Az egyetlen oka annak, hogy a 2012-es események után eddig még úgy, ahogy megtűrt tárgyaló partner maradt az volt, hogy Crin Antonescunál racionálisabbnak és adott pillanatban jó útra téríthetőnek tűnt. Ha ez az érzés szertefoszlik, akkor a volt elvtársa mellé kerül a nem kívánatos személyek fekete listájára.

Az, hogy a nem kívánatos személyi státusz miatt Ponta jelölt milyen árat fog fizetni, az az ő és a pártja dolga, de semmiképpen sem jelent túl nagy kárt Romániának. Egyesek azt is mondanák, hogy ellenkezőleg.

A kérdés az, hogy milyen árat fog megfizetni az a Románia, melyet a civilizált világgal szemben arrogáns, de a párton belüli szálakat húzogató gazfickóktól rettegő „csikó” (Ion Iliescu dixit!) vezet.

[Forrás: eurocom.wordpress.com, ziare.com]
Impresszum