2014. március 4. / 19:23

Hogyan hígul az euró Váradon

Hiába szólították fel az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei képviselői az RMDSZ korrupcióval gyanúsított vezetőit, hogy számoljanak el a magyar közösség előtt arról, hová tűnt az a 800 ezer euró, ami az Ady Endre Kulturális Központnak becézett – valójában egy bárki által kibérelhető tánc- és gyűlésteremből álló – létesítmény körül hibádzik.

Az Ady Endre Kulturális Központ Nagyváradon
Az Ady Endre Kulturális Központ Nagyváradon


Ennyi a különbözet ugyanis az RMDSZ által többnyire pártgyűlésekre és -rendezvényekre használt városszéli hodály felépítésére a magyar kormánytól kapott támogatás és az elvégzett munkálatok reális értéke között. A szövetség szószólói vagy mossák kezeiket, vagy összevissza beszélnek, amikor az ingatlan elkótyavetyélése kapcsán újra felmerültek a régebben történtek.

Az első Orbán-kormány 320 millió forintot (1,1 millió eurót) ítélt 2002-ben a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek, hogy megvalósítsa az Érmindszentre, Ady Endre szülőfalujába tervezett kulturális központot és termálfürdőt. Ám mielőtt a megpályázott pénzt lehívhatta volna a KREK, színre lépett a Medgyessy-kormány, s a balliberálisok az összeget az akkor a Bihar megyei RMDSZ által sebtében létrehozott Mecénás Alapítvány számlájára utalták (amelynek egyik korifeusa a Medgyessy-barát és -üzlettárs Mudura Sándor volt).

Kulturális központ és termálfürdő nem lett belőle, csak a már említett hodály a nagyváradi strand mögött. A suskusra egyébként annak idején maga a váradi római katolikus püspökség adta áldását, amely mindig sietett az RMDSZ kedvébe járni, akármiről is volt szó az elmúlt negyed században. A több mint egymillió euróból egy alig 300 ezer eurót érő konferenciatermet építettek, illetve lerakták egy motelnek az alapját, amit megevett az idő.
 
A tíz éven át rosszul vagy egyáltalán nem hasznosított beruházás adóhátralékokat halmozott fel, mivel profitszerző tevékenység is zajlott benne, s a nagyváradi önkormányzat nemrég dobra akarta verni. Szakértők csak 300 ezer euró értékűre becsülik azt, ami ott megépült. Innen a 800 ezer euró különbözet, ami eltűnt az RMDSZ különböző alapítványai között, ugyanis most a teremépítő Mecénás Alapítvány egy valamivel kisebb értékű belvárosi ingatlanra cserélné, ami a szintén RMDSZ-es Partium Alapítvány tulajdonába menne át. (Utóbbit Léda-házként emlegetik, holott a különösebb architekturális értékkel nem bíró kispolgári, villaszerű ház valójában csak ideiglenes lakhelyéül szolgált Ady Endre szeretőjének, Diósyné Brüll Adélnak, aki alkalmi váradi tartózkodásaikor lakott itt özvegy anyjánál, Brüll Samuné Stern Cecíliánál, mert a ház az anyai nagybácsi, Stern Márton tulajdona volt, és máig tisztázatlan, hogy miként került háromnegyed részben a város, egynegyed részben pedig egy román család birtokába.)

Léda-ház
Léda-ház


Némi politikai hátterű alkudozások és mutyizások után a nagyváradi képviselő-testület a múlt héten megszavazta a város tulajdonában levő Léda-házrész és az RMDSZ-es vezetők által felépített Ady-központ cseréjét. Erre azért volt hajlandó a testület, mert a városi strandot amúgy is bővíteni szeretnék, a Léda-ház pedig évek óta ott áll üresen, mert nem tudtak megegyezni a hasznosításáról a kijelölt civil szervezetek.

A néppártosok azt állítják, hogy a pénzmosás és a sikkasztás tipikus esetével állunk szemben, mert a magyarországi közpénzzel az RMDSZ-esek sohasem számoltak el nyilvánosan, a balliberális magyar kormány pedig nem kérte számon az elvbarátoktól a pénz felhasználásának módját. Félő, hogy a mostani ingatlancsere célja elmaszatolni az elherdált 800 ezer euró sorsát.

Az RMDSZ által ellenőrzött bihari magyar sajtó sietett kikérni az elmúlt évek minden gyanús ügyletét megmagyarázni képes Szabó Ödön parlamenti képviselőt,a szövetség megyei ügyvezető elnökét, aki „véletlenül” mind a Mecénás, mind a Partium Alapítványnak is valamilyen vezetője (Kiss Sándor megyei elnök, Biró Rozália szenátor, volt alpolgármester, Lakatos Péter volt képviselő, jelenlegi számvevőszéki vezető, Mudura Sándor kétes hírű vállalkozó, Földes Béla egészségügyi vezető, volt kommunista diákvezér és mások társaságában).

Szabó méltányos magyarázattal nem szolgált a megszerzett magyar kormánytámogatás elköltését illetően, kijelentve: ők a szocialista kormányokkal elszámoltak, Budapest nem keres rajtuk egyetlen fillért sem. Majd a gazdasági világválságot okolta, amiért a város immár nem taksálja kellően nagy értékűre azt, amit az ebül szerzett pénzből létrehoztak. Végül újabb durva, személyeskedő kirohanásokat intézett a néppártosok és mindenki ellen, aki a számos korrupciós ügyletbe belekeveredett RMDSZ-politikusok tisztességét meg meri kérdőjelezni. Egyebek mellett a magyar állampolgársággal kereskedőknek, impotenseknek és rombolóknak nevezte a Néppárt embereit, majd pedig egy arcátlan, idétlen párhuzammal nemzetárulóknak a magyar futballdrukkereket: szerinte az újpesti szurkolók inkább a románoknak drukkolnak, ha a Fradi szembekerül a Bukaresti Dinamóval, csak hogy ne győzzön a másik magyar csapat.

Summa summarum: az Érmindszent revitalizációjára szánt magyarországi közpénz, az 1,1 millió euró az RMDSZ-vezetők kezén egy évtized alatt „elértéktelenedett”, lett belőle egy negyedmilliót érő üres házrész, amely valószínűleg pártházként fog szolgálni. „Sajátos” érdekeket.

[R. Balogh Mihály]
Impresszum