A bukaresti politikai vezetők nem nagyon háborodhatnak fel, amikor Orbán Viktor magyar kormányfő Székelyföld autonómiájáért küzd és futószalagon ajándékoz állampolgárságot az erdélyi magyaroknak, de románoknak is, mert ők is hasonló gesztusokat tesznek Moldova Köztársaság irányába.

Illusztráció
Illusztráció


A magyarok Erdélyben kampányolnak, a románok pedig Moldova Köztársaságba mennek a választások előtt, hogy ilyen, vagy olyan irányú szavazásról győzzék meg azokat, akik útlevelet kaptak Bukaresttől. Bukarestnek és Budapestnek egyértelmű érdekeik vannak e két térségben és mindent elkövetnek befolyásuk kiterjesztéséért: Románia Moldova Köztársaság, Magyarország pedig Erdély felett.

Még nem nagyon világos, Budapestnek mi a végső célja, de Románia már elismerte a revizionista tervét. Traian Băsescu elnök kijelentette, Románia nemzeti terve a Moldova Köztársasággal való egyesülés és az utóbbi években arra bátorította a Pruton túliakat, hogy kérjék a román állampolgárságot. Ha a hazai bürokrácia rugalmasabb és hatékonyabb, ha a román tisztviselői kar lelkiismeretesebb és motiváltabb lett volna, akkor sokkal nagyobb lenne a román útlevéllel rendelkező moldovaiak száma, az elnök pedig egy komolyabb stratégiát is beindíthatott volna az „új nemzeti cél” elérése érdekében.

Románia EU- és NATO-csatlakozása után az országnak, a Moldova Köztársasággal egyesülésre vonatkozóan Traian Băsescu által megadott irányig, már nem volt jól meghatározott célja. De ez a „nemzeti cél” kizárja a játékból a romániai magyarokat, akik magukénak érezték az euro-atlanti terveket, de legalábbis közömbösek maradnak majd Nagy-Románia helyreállításának gondolatával szemben, ha nem fognak éppenséggel a Nagy-Magyarország visszatéréséről beszélő budapesti szélsőségesek felé fordulni. A Magyarország által a szomszédos országokban élő magyarok csalogatására elfogadott állampolgársági törvénynek ugyanaz a célja, mint annak, amelyet Bukarest azért fogadott el, hogy románokká változtassa a moldovaiakat.

Egyelőre csak retorikai a történelmi visszalépés, de az április elejére kiírt magyarországi parlamenti választásokon szavazó 100 ezer romániai magyar jelentős tétet képviselnek a budapesti székhelyű nagy pártok számára. A Jobbikos szélsőségesek csak az előőrsöt jelentik, akik a magyar közösség frusztrációt felpiszkálni érkeztek Erdélybe, mely közösség nemcsak a – például egy Erdélyen áthaladó és az országot a Nyugattal összekapcsoló autópálya megépítésére képtelen – román kormányok hatékonyságának hiánya miatt elégedetlenek, hanem a Bukarestre küldött saját politikai vezetőik miatt is.

Sok erdélyi magyarban felmerülhet a kérdést, Traian Băsescu miért nem kérte soha az Új Jobboldal (ND), vagy korábban a Nagy-Románia Párt (PRM) betiltását, mielőtt háborút indított az – amúgy csak bírói határozattal betiltható – Jobbik szélsőségesei ellen. A Jobbik sikere az erdélyi magyar fiatalok sorában válasz arra, hogy az RMDSZ képtelen megtartani őket, egyben arra is, hogy a román állam képtelen valamilyen célt felmutatni a magyar közösségnek. Ezáltal a decentralizálás és a régiósítás kudarca a magyar övezetekben, de az erdélyi elitekben is jobban érezteti hatását, melyek évről évre azt tapasztalják, hogy költségvetési befizetéseik fordítottan arányosak azzal a visszaosztással, melynek során az erdélyi megyék kevesebbet kapnak, mint az ország déli, vagy keleti részében lévők.

A bukaresti politikai vezetők nem nagyon háborodhatnak fel, amikor Orbán Viktor magyar kormányfő a Székelyföld autonómiájáért küzd és futószalagon ajándékoz állampolgárságot az erdélyi magyaroknak, de románoknak is, mert ők is hasonló gesztusokat tesznek Moldova Köztársaság irányába. A nagyító alatt jól láthatók a bukaresti és budapesti ideges ingadozások veszélyes végkifejletei. A földrajz a két főváros számára már nem öncél, hanem eszköz a nacionalizmus életre keltésére a választások környékén, de nemcsak akkor.

[Forrás: Eurocom.wordpress.com - Romanialibera.ro, Sabina Fati]
Impresszum