Hagyományos időpontban, délután fél ötkor – a trianoni békediktátum aláírásának időpontjában- kezdődött a Milleniumi oszlopnál, Székelyudvarhely központjában a gyalázatos eseményre való megemlékezés.



Az eseményre igyekvőket pár perccel a megemlékezés kezdete előtt erős hangzavar botránkoztatta meg, a Márton Áron téren, a főtér szomszádságában ugyanis egy -számomra (és valószínűleg még sokak számára) noname – zenekar próbálgatta szárnyait, vagy erősítőit, az esti koncertre készülődvén, és valószínűleg nem a nemzettudatot próbálván erősíteni hatalmas hangerejével.
 
A kisszámú, (és évről évre ugyanazon emberekből álló) mintegy 90-100 emberes csoport a Városháza téri Milleniumi oszlop körül gyűlt össze, a megemlékezést, melyet az EMNT szervezett, a helyi Balázs Ferenc vegyeskar a Szózat eléneklésével indított. Szerencsére nem kellett a szomszédos téren levő zenekar ifjú titánjaival versengenie, akik szerencsére voltak annyira illemtudóak, hogy másodpercre pontosan befejezték a zenebonát.



Ezután Nagy Pál, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács udvarhelyszéki elnöke lépett a mikrofonhoz, aki rövid beszédében azt hangsúlyozta, hogy bár gyásznap június 4.-e, de az a tény, hogy különböző világnézetű pártok képviseltetik magukat a megemlékezésen, jogalapot ad arra, hogy a Nemzeti Összetartozás Napjának nevezzük az eseményt. 

 Incze Béla bácsi, a Székely Nemzeti Tanács részéről szólalt fel, aki az alulról építkező autonómia startégiájára, vagyis arra, hogy az autonómiát az önkormányzatok társulásai kérjék, (jelenleg közel kétszáz önkormányzat nyilvánította ki közös igényét az ugyanahhoz a régióhoz való tartozásra, melyhez sajnos Udvarhely  RMDSZ-es vezetősége még nem csatlakozott), és és felszólította a városvezetőséget, hogy csatlakozásával támogassa a kezdeményezést.

A Jobbik koszorúz
A Jobbik koszorúz


A sort Jakab Áron Csaba önkormányzati képviselő folytatta, aki a jelen nem lévő Bunta Levente RMDSZ-es polgármester magyar hangja volt, és az alkalomra írt gondolatait tolmácsolta, de megjegyzendő, hogy a polgármesternek ezúttal nem volt egészségügyi felmentése a távolmaradásra, mint március 15-én.  Ezt a tényt a jelenlevő hallgatóság gyér tapssal vette tudomásul.

A sorban Zakariás Zoltán, az EMNP országos alelnöke következett, aki azt említette fel, hogy a budapesti kormány intézményesítette a trianoni megemlékezést, és minden jövőbemutató esemény is onnan kell kiinduljon, szétterjedvén az egész Kárpát-medencére, hisz annak magyar lakossága egy nemzettestnek a része, mely a határoktól eltekintve összetartozik.

Balázs Ferenc vegyeskar
Balázs Ferenc vegyeskar


Balázs Árpád, régi médiatudósító, az MPP helyi szervezetének tagja volt a következő, aki a mikrofonhoz lépett, és éles kritikát megfogalmazva hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy jelen pillanatban is kuruc-labanc harc folyik a városon belül, a megélhetési labancok magukhoz ragadták a hatalmat, nekik csak a pénz a fontos, még a sajtót is kalodába zárták, önös érdekeiknek megfelelően használva azt. Ezáltal Udvarhely is a romlás, a trianoni útra lépett. És csak az igaz kuruc-magyar, akinek fáj az udvarhelyi romlás, akinek fáj trianon. A hallgatóság hangsúlyos tapsa fejezte ki a jelenlevők egyetértését.

Máthé Konrád a HVIM színeiben felszólalva talán még élesebb hangnemben bírálta a jelen társadalmát, hogy egy ilyen nemzeti tragédia után sem vagyunk képesek méltón emlékezni és gyászolni, egyeseknek barackfadal jut eszébe Trianon említésekor.

Fancsali Zoltán
Fancsali Zoltán


A felszólalók sorát Fancsali Zoltán az udvarhelyszéki Jobbik tagja zárta beszédével, aki kiemelte, bár keresztényi megbocsátásra van lehetőség adott körülmények között, feledésre soha.

A rendezvény líraiságát Gajewszky Klára emelte Vajda János – Jubilate – című versének fergeteges elszavalásával, majd a jelenlévők (közöttük a hagyományőrző Vitézi Rend tagjai is, akik bár nem szólaltak fel) koszorúkat helyeztek el a turulos oszlop talapzatán, a kegyes emlékezés jeleként.

Az eseményt a himnuszok eléneklése tette magasztosabbá, a székely, a magyar és Jobbikos zászlók alatt.

[Nemes Z. Csaba]
Impresszum