2014. november 23. / 11:41

Újratervezést!

A választók mélyreható változást akarnak. Ezt minden politikai szereplőnek tudomásul kell vennie, s le kell vonnia a következtetéseket a választások eredményéből – jelentette ki hétfőn, megválasztása utáni első sajtótájékoztatóján Klaus Johannis.



Míg egyesek valóban reflektáltak – ha csak deklaratív szinten is (még a vesztes Ponta is úgy vélte: az SZDP most jobban teszi, ha hallgat és megpróbál úgy megváltozni, ahogy az emberek, nem pedig egyes vezetői szeretnék) –, addig Kelemen Hunor hétfői nyilatkozatával még jobban elmélyítette a szakadékot az erdélyi magyarok és az RMDSZ között. Kelemen megint bebizonyította – ha egyáltalán szükség volt erre –, hogy fiatal kora ellenére lejárt szavatosságú politikus, aki képtelen felvenni az erdélyi magyarság ritmusát, nem hajlandó tudomásul venni közössége valós igényeit és óhaját, akit a hataloméhség és az opportunizmus vezérel, aki képtelen ledobni magáról a balkanizmus kötelékét, akit még az általa képviselt közösségtől kapott jókora saller sem tudott valóságra ébreszteni, és akinek ámokfutásai nemhogy nem tolják előre a közösségi érdek-szekeret, hanem egyelőre felbecsülhetetlen, káros következményekkel járó akadályokat gördítenek annak útjába. Románia újkori történelmének hajnalán – elnöke révén – az RMDSZ olyan állásfoglalást küldött a köztérbe, amivel a szövetség még azt a pirinyó hitelességét is lenullázta, amit számomra érthetetlen módon, de valami csoda folytán idáig sikerült konzerválnia. Kelemen szavaiból lerí az intoleráns, szűk látókörű arrogancia és irigység. Szerinte az, hogy a magyarok közel 80 százaléka Jo­hannisra szavazott, „fontos üzenet a megválasztott elnök számára, a labda az ő térfelén van, bizonyítania kell, viszonoznia kell az erdélyi magyarok bizalmát”.

Úgy tűnik, Kelemen továbbra is tudathasadásos módban funkcionál, nem tudja vagy nem akarja megérteni – és az őt körülnyüzsgő igenemberek sem fordították még le magyarra – a választók üzenetét, amit nem Johannisnak, hanem neki intéztek! Nem kiegyenesített kaszával vagy magasba emelt ököllel, hanem választói pecséttel és szavazócédulával a kezükben tudatták: elérkezett a pillanat, amikor félre kell állni. Nemcsak Önnek, hanem a szövetség teljes – országos, megyei és helyi – elnöki testületének. Az erdélyi magyarok világosan kimondták: Tűnjetek el!

Megelégelték a kétszínűséget, a porhintést, azt, hogy a nevükben politizálók immár évtizedek óta csak kihasználják jóhiszeműségüket, hazudnak, manipulálnak, az országot térdre kényszerítő korrupt rendszer részesei és haszonélvezői, miközben ők a létminimum alatt (túl)élnek. Kelemen úr, a labda nem Johannis, hanem az Önök térfelén pattog. Immár negyed évszázada. Önöknek kellett volna bizonyítani. Adódott is rá alkalom szerivel. Mielőtt másoktól követelik, előbb viszonozzák Önök a magyarok bizalmát. De egyszer sem tették meg, sorozatosan visszaéltek vele, s ezzel szép lassan a közösség éléről a történelem szélére sodoródtak.

Kelemen szerint „Johannis megválasztása azt üzeni, hogy Románia egy modellország, amelyben a kisebbségi kérdés meg van oldva, hisz a választók egy, a német kisebbség soraiból származó elnököt választottak”.

Miről beszél? Az, hogy az RMDSZ kisebb megszakításokkal két évtizede tagja a mindenkori román kormánynak, nem hasonló üzenettel bírt külföld számára? Iliescu, Năstase és Hrebenciuc regnálása alatt nem tartottak attól, hogy „a magyarság törekvései hiteltelenné válnak”? Léteznek egyáltalán megoldatlan kisebbségi jogok, maradtak egyáltalán megoldatlan problémák vagy kérdések kisebbségügyben 2014 Romániájában? Csak­nem?! Ha igen, akkor Kelemen csúfos kudarcot vallott, vállalt kötelezettségeinek nem tett eleget, ezért felelősséget kell vállalnia: át kell engednie a helyét egy olyan személynek, aki nemcsak hatékonyan, de hitelesen is tudja képviselni érdekeinket. Kelemen úgy fogalmaz: a választási eredmények értelmében az új elnök „megkérdőjelezhetetlen legitimitással rendelkezik”. Nos, ugyanezen logika alapján az RMDSZ immár semmiféle legitimitással nem rendelkezik.

Vasárnap ezt minden kétséget kizáróan kimondták azok az erdélyi magyarok, akik politikai intelligencia és pragmatizmus terén már régen a vezetőik előtt járnak, és akik a cinikus és sunyi felszólítások és szórólapos diverziók ellenére sem maradtak távol az urnáktól, mi több, az „arrogáns” jelöltet választották a „korrekt” koalíciós partner ellenében. Az RMDSZ folyamatosan cserbenhagyta azokat, akiket képvisel, nem egyszer, most is elengedte az erdélyi magyarok kezét, akik immár könnyebben tudnak azonosulni egy olyan közéleti személyiséggel, aki ma német, de holnap, lehet, román lesz, s akinek egyszerűségében, dolgosságában és gyakorlatiasságában önmagukat vélték felfedezni.

Miközben a választók üzenete majd mindenki számára világos és érthető, Kele­mennek még „meg kell érteni, ami történt”. Az sem világos számára, hogy ezek után folytatódik-e a közös kormányzás a Victor Ponta vezette SZDP-vel. Ez még a következő napok kérdése – mondja.

Az RMDSZ idejétmúlt, levitézlett vezírje nem hajlandó észrevenni, hogy az általa vezetett párt lemaradt a történelemről, s kis híján az erdélyi magyarok is, de ők megmentették becsületüket; Klaus Johannis elsöprő győzelme a magyar többségű megyékben egyértelműen tükrözi választási opciójukat: nem kérnek a Székelyföldet megtagadó Pontából, Kelet helyett Nyugatot, a balkáni Románia helyett az európai Erdélyt választották.

A két világ, két értékrend és politikai kultúra, a vörös és kék Románia határán álló székelyek is végrehajtották a maguk fülkeforradalmát; a pecsételés mellett lenyomták a Delete (töröl) gombot is, mert végre megértették: az RMDSZ-től nem remélhetnek túl sokat. Hisz hogyan harcolhat ezentúl kisebbségi jogokért, önrendelkezésért, autonómiáért, bármiért egy párt, mely arra ösztönzi szimpatizánsait, hogy ne éljenek egyik legalapvetőbb állampolgári jogukkal, a szavazati joggal?

Mi sem indokolja jobban az RMDSZ teljes megújulásának szükségességét, mint a párt székelyföldi képviselőinek a választási eredmények ismeretében tett nyilatkozatai. Miután napokig hallgattak, a választási lekenyerezéssel a markukban, a kelemeni bejelentés után hirtelen megvilágosodott az elméjük, ágaskodni kezdett az erkölcsük, rádöbbentek, hogy nem akarnak egy antidemokrata szörnypárt szövetségesei lenni, amely szándékosan megakadályozza az állampolgárokat szavazati joguk gyakorlásában. Mi transzszilvanisták és demokraták vagyunk, a kutyafáját! Pár órával korábban, Ponta holtbiztosnak vélt győzelmének tudatában ez az aprócska ficam még nem zavarta őket...

Ide jutott az 1989. december 25-én megalakult, a Romániában élő magyarok érdekvédelmét és közképviseletét felvállaló Romániai Magyar Demokrata Szövetség: a teljes ellehetetlenedés szélére. A nevetség tárgyává vált, abszurditásának mértékét pedig mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy bármit mond, bármilyen döntést hoz vagy lépést tesz, a közösség szempontjából már egyik sem megfelelő, egyik sem kielégítő. Nem a sokadik újrapozicionálásra, hanem teljes újratervezésre van szükség. Halaszthatatlanul!

November 16-án az erdélyi magyarság benyújtotta a számlát a Kelemen Hunor vezette „érdekvédelmi” klikknek. Ideje fizetni!

[Kerekes Gyula – Háromszék]
Impresszum