2013. május 21. / 13:14

Szakértői igen Verespatakra

A kormány és a minisztérium kimondta a szakértői igent a verespataki aranybánya megnyitására. Ezt ezen a héten államtitkári szinten megerősítik – írta Facebook-oldalán kedden reggel Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter.

Pusztítás az aranyért
Pusztítás az aranyért


Az RMDSZ képviselője délelőtt a parlamentben is állást foglalt az ügyben.

Felszólalásában a politikus emlékeztetett arra, hogy környezetvédelmi miniszterként felfüggesztette a bányaberuházás engedélyeztetését. "Nem adhattam zöld utat egy olyan beruházásnak, amely még procedurális szempontból sem felelt meg a törvényes előírásoknak, a technikai elemekről nem is beszélve. Utóbbiak a beruházás leggyengébb pontjai, amelyeken ha nem javítanak, nagyon sokat árthatnak a környezetnek" – fogalmazott Korodi.

A beruházás várható engedélyezéséről napok óta keringenek információk a világhálón. Kovács Csongor, az Zöld Erdély Egyesület elnöke egy hete azt az üzenetet posztolta ki Facebook-oldalára, hogy a román kormány meghozta döntését a verespataki bányaprojektről, és ezt május 22-23-án jelentik be.

Kovács Csongor kifejtette, bukaresti kormányzati körökből értesült arról, hogy ezen a héten a Rosia Montana Gold Corporation kanadai-román cég gyakorlatilag a kitermelés elkezdéséhez szükséges összes engedélyt megkapja. Információ szerint a kormány "fű alatt" készítette elő a szükséges dokumentumokat, melyeket egyszerre készül nyilvánosságra hozni. "Azért járnak ilyen hirtelen, mert akkor a beruházást ellenző szervezeteknek nincs idejük tiltakozó akciókat szervezni. Legfennebb ismét megtámadják a bíróságon az engedélyeket, de addig is a jóváhagyások alapján a beruházás elkezdhető".

A Zöld Erdély Egyesület elnöke elmondta, a környezetvédelmi engedély mellett a beruházás elkezdésének feltétele, hogy a tervezett legnagyobb aranykitermelési helyszín, a Krinyik hegység lekerüljön az országos műemlékvédelmi listáról. "A Kirnyik a régészeti mentesítési bizonylatot már 2011-ben megkapta, ám addig nem lehet hozzányúlni, amíg A kategóriás műemléknek számít a hely gyomrában rejlő római kori leletek miatt. A hegység azonban ezen a héten lekerül a listáról" – magyarázta.

Kovács Csongor emlékeztetett arra, hogy a szociálliberálisoknak kétharmados többségük van a parlamentben, ezért bármit megtehetnek. Nagyon veszélyes jelzésnek nevezte, hogy Victor Ponta az alkotmánymódosítás kapcsán a magántulajdon elkobzásának lehetőségét is felvetette.
Intő jelek

Korodi Attila és Kovács Csongor értesüléseit támassza alá, hogy a miniszterelnök nemrégiben az évek óta jóváhagyásra váró nagy gazdasági beruházások engedélyezését szorgalmazta  Victor Ponta kijelentette, hogy a kormány a bányatervek jóváhagyására készül, és ehhez a parlament támogatását kérte. A kormányfő az engedélyre váró beruházások között elsősorban a palagáz-kitermelést említette. Szerinte a kitermelés jóváhagyásával Romániának többé nem kell földgázt importálnia az orosz gázóriástól, a Petromtól.

Ponta ugyan nem említette név szerint, de a verespataki aranybánya megnyitása évek óta a kormány jóváhagyására vár. A befektető román-kanadai RMGC környezeti hatástanulmányát már tavaly februárban kielemezte az illetékes tárcaközi műszaki bizottság, ám az engedélyeztetésről az egymást követő kormányok egyike sem hozott döntést. A miniszterelnök azonban nagy valószínűséggel a verespataki beruházás engedélyezésére is gondolt, ugyanis nemrégiben a kormány önálló cégbe szervezte a román állam részesedését az RMGC-ben.

Közben megjelent az „Apusenii Liberi” („Szabad Szigethegységiek – E-RS) (online itt is olvasható) újság 2. száma, amit a „Mentsétek meg Verespatakot!” kampány önkéntesei osztogattak szombaton és vasárnap azokon a településeken, ahol a tavaly év végén megtartották a cianid-népszavazást, de Gyulafehérváron, Brádon és Déván is. E lapszámot különösen a Verespataki Ügylet legnagyobb propagandisztikus hazugsága – a „több ezer munkahely”-lyel kapcsolatos bemutatásának és elemzésének szentelték.

A többi között arról írnak, hogy a terv megvalósításához szükséges munkahelyek valós száma, ahogy az a nemzetközi bányaipari auditáló társaságok (Independent Mining és a Washington Group) éppen a Gabriel Resources számára készített megvalósíthatósági tanulmányokból kiderül: 634 közvetlen és közvetett munkahely a kitermelés időszakában (Washington Group); nagyjából 350 közvetlen munkahely a kitermelésben (Independent Mining).

Egy esettanulmányt is közölnek (társadalmi hatási): az új-zélandi waihi-i bányák, melyeket maga az RMGC mutatott be modellként (a híres „tájékozódási vakációk”); a Queenslandi Egyetem (Ausztrália) által készített és a waihi-i bányák hivatalos honlapján bemutatott társadalmi hatástanulmány világosan kimutatja: A Newmont 2002-ben vette át a waihi-i bányákat és 2006-ban kezdte meg az effektív kitermelést; a tanulmány rámutat arra, hogy néhány évnyi tevékenység után Waihi településen (mely a lakosok számát tekintve összehasonlítható Verespatakkal) a térség átlagához képest jóval nagyobb mértékben elöregedett lakosság van, a település elhagyására irányuló tendenciával a kitermelés befejezése után, kétszer nagyobb lévén a mentális, mozgásszervi betegségben szenvedők és szociális segélyben részesülők száma, mint a térség hasonló településein, a térség átlaga alatti jövedelmekkel, a térség átlaga alatt képzettséggel és a családon belüli erőszakkal és az alkohol- és kábítószer-fogyasztással kapcsolatos nagy gondokkal.

A világ más országaiban végzett, a verespataki tervvel számos hasonlóságot mutató kitermelések tanulmányozásainak következtetései; Marcel Heroiu (regionális fejlesztési doktorandusz és a Világbank alkalmazottja): „Más bányavidékeken (például Dél-Afrikában) végzett hatástanulmányok azt mutatták, hogy a bányakitermelések tönkreteszik a valódi helyi gazdaságot. Ezek a bányacégek a legtöbbször nem munkanélkülieket alkalmaznak, hanem szakképzett embereket, akiknek már van munkahelyük a térségben. Ezeknek az embereknek nagyobb bért ajánlva, mint amit a helyi cégek megengedhetnek maguknak, a bányakitermelések végül csődbe juttatják a helyileg gyökeret eresztett cégeket és növelik a munkanélküliek számát”. Joseph E. Stiglitz (gazdasági Nobel-díj, a Világbank volt alelnöke és vezető közgazdásza): „A kérdéses ország számára a bányával kapcsolatos egyetlen előny, a leggyakrabban, csak az általa létrehozott kevés munkahelyben áll, a kitermeléssel okozott környezeti károk pedig más helyeken más munkahelyek megszűnéséhez vezethetnek (…) és, néha, a jövőben óriási költségvetési kiadásokat okozhatnak, a kormány rákényszerülve a környezeti helyreállítás költségeinek viselésére”.

Az Apusenii Liberi egy önkéntesen készített és terjesztett újság. A nyomtatási és terjesztési (szállítási) költségeket a „Mentsétek meg Verespatakot!” kampány keretében gyűjtött adományokból fedezik.

Végezetül egy kevésbé ismert részlet. Az RMGC a 2000-es évek első felében Verespatakon nemcsak ingatlanokat (házakat és telkeket), vagy halottakat vásárolt fel, hanem vállalkozásokat is. Az RMGC néhány év alatt legalább tíz helyi kisvállalkozást (élelmiszerboltok, egy pékség, egy asztalosműhely, egy ruhabolt, egy kávézó-cukrászda, néhány kocsma) vásárolt fel és zárt be. A vásárláskor támasztott feltétel az volt, hogy a volt tulajdonosok ne indítsanak más vállalkozásokat a térségben, vagy akár távozzanak is a településről. A cég, mely most azzal dicsekszik, hogy elindított néhány kisvállalkozást Verespatakon, ezzel közvetlenül járult hozzá néhány tíz munkahely megszűnéséhez (ami elég jelentős szám az érintett két falu – Verespatak és Szarvaspatak – lakóinak számához képest), valamint a Polgármesteri Hivatal bevételeinek csökkenéséhez.



A vállalkozások felvásárlása egy másik jelenséghez is vezetett – sok személy indította/jegyezte be vállalkozását Verespatakon (még ha nem is itt tevékenykednek, vagy semmilyen tevékenységet sem fejtenek ki), abban a reményben, hogy azokat vonzó áron fogja „visszavásárolni” az RMGC. Különleges eset a Camelia Market cég, mely 2013 márciusában élelmiszerboltot nyitott Verespatakon. A céget 2002-ben hozták létre Abrudbányán, de tavaly a székhelyét Verespatakra helyezték át. A cégnek Alexandru Cioara, abrudbányai helyi tanácsnok, az RMGC-terv egyik térségbeli politikai támogatója a tulajdonosa. A cég nyeresége, legalábbis az iratokban, 2011-ig nulla felé tendált (lásd a grafikont). Akkor azonban, amikor az RMGC vállalkozásokat „vásárol vissza”, nem a nyereség számít, hanem az árbevétel. A következtetést önök is le tudják vonni.

[Forrás: maszol.ro, eurocom.wordpress.com]
Impresszum