A regionális fejlesztési és közigazgatási miniszter csütörtökön, Jászvásáron (Iaşi) kijelentette, hogy a kör alakú régiók működőképesebbek az elnyújtott formájúaknál.

Forrás: voxpublica.realitatea.net
Forrás: voxpublica.realitatea.net


Ez így lenne, ha a Holdon régiósítanánk. Mindenesetre azt látom, hogy a vita egyfajta Star Trek. The Final Frontier felé halad.

De a kormányfő-helyettes szavaiban némi igazság is van: a kerek, szférikus formáknak megvan a maguk hasznossága. Nem hiába volt a bogárhátú Volkswagen olyan kapós egy szögletesebb formákkal rendelkező korszakban. Még az első ciginél tartó tinédzsereket is a tökéletesen gömbölyded formák vonzzák. A dolgok körülöttünk azonban némileg azért is görbültek, mert létezik a kerekségek egyfajta pszichológiája is. Ennek a Franco Nero di Teleorman-nak pedig úgy tűnik, szintén a gyengéi az izgalmat keltő körvonalak.

A javasolt mentális és grafikus játék érdekes: veszed Románia térképét és régiókat síkban, egy-egy Központnak nevezett fix ponttól egyenlő távolságra elhelyezkedő pontok sokaságává változtatod. A középen elhelyezkedő fővárossal rendelkező kör alakú régió modelljének tényleg van némi értelme. Mert, világosít fel minket Dragnea úr: A régiók formája nagyon egyszerű, ez szabad szemmel látható. Az világos, hogy az elnyújtott régiókban a távolságok sokkal nagyobbak. Gondoljanak arra, mekkora távolságot kellene megtegyen egy polgárnak az elnyújtott formájú régió déli részéből a másik végéig, vagy a régió székhelyéig.

Gondolunk rá, hogy ne gondolnánk, de akkor nekem is van egy kérdésem a kormányfő-helyettesnek: mégis mit keres Bukarest 65 kilométerre a gyurgyevói (Giurgiu) vámtól és 350 kilométerre Lessestől, az ország földrajzi középpontjától?

A mellékelt térkép Románia történelmi régióinak konfigurációját mutatja. Ismerjük őket, ezekkel azonosulunk, vagy dicsekszünk, amikor azt kérdezik, hogy hol nőttünk fel. A régiósításról szóló közvitának azonban Romániában van egy hibája: a párhuzamos, fűrészpor ízű diskurzus, megfelelő és gazdag szókinccsel. Fogalmakat találnak ki, tényeket hagynak figyelmen kívül, érthetetlen dolgokat szolgálnak fel. Bármilyen trükk hasznos, csak ne kelljen a történelmi régiókról beszélni. Bánságról, Bukovináról, Dobrudzsáról, vagy Erdélyről még mindig óvatosan és maximális éberséggel beszélnek. Ezzel szemben vannak ohne zucker közigazgatási fogalmaink, melyek ne ártsanak súlyosan a politikusoknak: Dél-Munténia, Közép-Erdély, Nyugat-Bánság stb.

Erről már írtam: a posztdecemberi politikai osztály egyik nagy hiányossága, hogy nincs bája, kecsessége, túlságosan darabosak és szikárak ahhoz, hogy valami emlékezeteset hagyjanak a jövendőbeli nemzedékekre. A háborúk közöttiek sem voltak templomajtók, de sokkal több stílusérzékük volt.

A posztkommunista politikus egyszerű és bunkó, nem nagyon szereti a gazdag múlttal bíró modelleket, melyek frusztrálttá teszik. Nem ismeri fel magát bennük. Jobban szereti az olcsó innovációkat, a tákolmányokat, a könnyen ellenőrizhető állapotokat. Egy régió hajdani dicsőségét szeszélynek tartja, lehangolja őt és elárulja kisszerűségét. És ezt nem akarja. Ő zavaros vizeket akar, ebben a környezetben érzi magát a legjobban.

Az utóbbi hónapok vitáinak és politikai nyilatkozatainak üzenete eléggé világos: a történelmi régiók vitája egy olyan időpontra halasztódik, amiről majd értesítenek minket. A hivatalosságaink e régiókról vagy hallgatnak, vagy olyan hangot használnak, mint Nicolae Ceauşescu, amikor a kapitalizmus romániai jövőjéről mondott próféciákat. Mert a román establishment nem szeret visszafele tekinteni, fél a történelemtől. Vagy nem ismeri azt, vagy csak Sergiu Nicolaescu filmjein keresztül szippantotta magába, a nemzeti-kommunista történelemírás irányvonala mentén. Bármilyen más modell idegen számára és szükségtelennek tartja. Ezért választja a mutáns megoldásokat.

Anakronisztikus az a politikai nemzedék, mely semmibe veszi a civil kezdeményezéseket (tele van velük az internet). Ahogy mondani szokták, Hitlerrel szemben, a Sztálin által gyűlöltek többsége az általa vezetett birodalmon belül élt. Nagyjából ez a helyzet a mai posztmodern Dinu Păturic-ok viselkedése: az alulról, a civil társadalomtól érkező javaslatokat ellenségeseknek, gyanúsaknak, románelleneseknek tartják. Mert így van beállítva a román politikus, szent háborút folytat a civil szféra ellen. Számára a kezdeményezéseknek felülről kell érkezniük, amilyen körlevélként. Úgyhogy maradjanak nyugodtan a helyükön: a Dragnea úr vezette csapattal decentralizálásunk lesz, nem régiósításunk. Vagyis egy kicsit lazítani fognak a központosító gyeplőn és létrehoznak majd keverék, struccteve régiókat, hogy valami azért csak legyen, legalább annyi, hogy kiszúrják vele Európa szemét. Csak nem hiszik, hogy valaha is született külföldi nyomás nélkül bármilyen terv Románia régiósítására?

Ez az egész macho, bajszocskás, az ország pillérei szerepben tetszelgő hímekből álló univerzum rendkívül félénkké és halovánnyá válik, amikor az egész, pőre történelem kerül szóba. A mai Románia politikai trendsetter narcisztikusai csak az édelgéseket és a nekik tetsző modelleket akarják támogatni és hallani. A szakadatlan tapsok éveiben a történelemkönyvek kitűnő kifestőkönyvek, valódi beavatási platformok voltak azok számára, akik a kreativitásukat és grafikai ügyességüket akarták gyakorolni. Sohasem kacagtam annyit, mint a történelemórákon. Évről évre. A rosszabb rész az, hogy egyesek, az elkötelezettebbek komolyan vették azoknak a tankönyveknek az egész groteszkségét, rossz hatású propagandanyelvezetét és szellemét. Ennek a mentalitásnak a máig áthúzódó hatását láthatjuk nemcsak a politikában, hanem a sajtóban is.

A múlt napokban láttam egy Antena3-as hírt a május 27-i Guinness Book-eseményt (rekordméretű román zászlót terveznek kiteríteni – E-RS) előkészítő kampányból. A megható cím: „Brassó várából Románia zászlója őrködik büszkén”. Zeiss! Az adó ezután arról tájékoztat minket, hogy a stratégiailag a Havasalföldből Erdélybe átvezető (semmi esetre sem fordítva – a szerz.) út mentén elhelyezett brassói vár stabilitást biztosított egy háborúk által övezett területnek. Ennek bizonyítéka, hogy még Öreg Mircea (Mircea cel Bătrân) is, amikor Havasalföldet oszmán seregek árasztották el, a családját a brassói várba menekítette. Még Öreg Mircea is… Íme, az az aranyértékű részlet, mely értelmet és hírnevet kölcsönöz a brassói várnak! Egy havasalföldi fejedelem odamenekülése. Az arányokat megőrizve, ez olyan, mintha azt mondanád, a bukaresti amerikai nagykövetség „stabilitást biztosított”, mert Adrian Păunescu oda próbált bemenekülni, hogy 1989 decemberében ne lincselje meg a tömeg.

Nem állunk távol az előbb említett vicces történelemóráktól: az Antena3 újságírói egy szót sem szólnak a szászokról. Mintha a szászok, mint Sorescu verseiben, nem is léteztek volna. Tényleg, mi közük lett volna a szászoknak Brassóhoz? Ők jóóóóóval később kerültek be Románia történelmébe, véletlenül, az első bărăgani, vagy malcoci-i politikai telepek létrehozásakor, vagy egy emberséges, gondoskodó állam által exportáltan, mely értelmet adott az életüknek… Az Antena3 kampányával foglalkozóknak azt javasolnám, hogy tegyenek ki egy-egy zászlót a Securitate nagyszebeni, temesvári és brassói volt székházaira, a gerincesség valóságos bástyáira is. A hősök és a Nagy Trösztöt tulajdonló kollégájuk (Dan Voiculescu – E-RS) dicsőségére. A több tonnányi trikolórnak a nagy eseményen való lobogtatásáig még van elég idő.

Megkockáztatok egy hipotézist: ha a régiósítás (és az alkotmányreform) nem lenne napirenden, az USL-s szövetség annyira nyikorogna, hogy egy szót sem hallanánk a tévében a pillanat legnagyobb csirkefogója sorsáról. Liviu Dragneának és társainak az a meggyőződésük, hogy fontos, jelentős pillanatban vannak és tényleg azt hiszik, hogy a lépésük az utolsó is lesz a régiósítás terén. De ahány himnusza, alkotmánya és zászlója volt ennek az országnak, attól tartok, hogy csak álmodozók.

A PSD-s vezető a tökéletes mértani forma megoldását javasolja, nevetségességbe taszítva a témát. De ha mégis átvesszük az általa a Moldva fővárosában felvetett témát, mit kezdünk, például, a tényleg elnyújtott formájú Máramarossal? Egyesítjük Szilággyal és Besztercével és Magyarlápost jelöljük ki a régió fővárosának, csak azért, hogy elérjük a kívánt euklidészi formát? De mit szólnak a G8-as államokhoz? Ezek közül melyiknek van kör alakja? Olaszországnak? Japánnak? A Hexagonnak?

Szerelmese vagyok a mértannak is, a formatervezésnek is, de azt hiszem, máshol kellene keresni a régiósítás kulcsát. Akkor beszélhetnénk kör alakú régiókról, ha a történelmünk is „kerek” lenne. De Románia, Jacques Le Rider szavaival élve, egy változó geometriájú térségben alakult ki, ahol az olyan identitáris fake-ek, mint a „közép-erdélyi”, vagy „nyugat-bánsági”, ahogy azt a legutóbbi régiósítási modellek javasolják, nem hangzanak barátságosan, nem tudsz velük azonosulni. Azt hiszik, hogy a brassóiak másképp nevezték magukat, amikor a városuk Sztálin nevét viselte? Hogy bármikor is „sztáliniak”-nak érezték magukat? Az ilyen steril nevekkel előállók olyanok, mint a Dragnea úr megyéjéből származó kereskedők, akik „mag nélküli” padlizsánt kínálnak nekünk a piacon: nem tudják, hogy a padlizsánsalátának éppen azok a maguk adják a lényegét, azok különböztetik meg.

Ceauşescu hadseregének abszurd világában, amikor egy felettes rád üvöltött, a megalázó „Parancs!”-csal kellett válaszolnod. Nem tudom, ez máig megőrződött-e. Mindenesetre, egy normális világban a válasz az: „Kérem, miben lehetek a hasznára?”. Ugyanígy, a normális világban egy régió nem egy kör. Még kevésbé egy katonai.

[voxpublica.realitatea.net, eurocom.wordpress.com]
Impresszum