Amikor a román tinédzserről, arról a „provokatőr”-ről írtam, aki egy háromszínű hajpántot merészelt hordani, a saját országában, Magyarország ünnepnapján, mindenféle felvilágosult, Romániának a „történelmi igazságok” nevében való föderalizálását megértő románok gyaláztak érte.

„Nacionalistá”-nak – valószínűleg még szélsőségesnek is –, szekusnak, indoktrináltnak, „kiegyensúlyozatlan”-nak minősítettek. Egy nagy jövőt ígérő fiatal román újságíró, aki a fórumon álnéven ír és a „névtelenség” által jól védettnek hiszi magát teljesen felháborodottnak mondta magát, mert feladtam a korábbi „kiegyensúlyozottságomat” és „értelmetlen” vélekedésekbe bocsátkoztam, ezzel „megbocsáthatatlan” bűnt követve el.

Mindezekre röviddel azután került sor, hogy egy jó keresztény szerint én egy „jövevény muzulmán” vagyok, akit a Román Ortodox Egyház (BOR) „folyamatos rágalmazásá”-val bíztak meg, mert bíráltam és kifiguráztam a román politikus azon rossz szokását, hogy felfesteti magát a templomok falára.

Hogy a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon, elfogadom, hogy e nemzet büszkesége nevében egy „nacionalista” muzulmán vagyok.

Akkor viszont most én kérdezem: láttak-e még a román politika más „Anton és Romicá”-ját (ismert pantomimpáros – E-RS) – az egyik kormányfő, a másik a második legfontosabb közjogi méltóság, a szenátus elnöke, Románia jövendőbeli elnöke – nevetségesebben viselkedni egy RMDSZ-kongresszus esetében, mint ahogy ők ketten tették?

Láttak-e a román állam két olyan vezetőjét, akik értelmetlenül, méltatlanul és mértéktelenül ironizáljanak egymással ezer olyan magyar előtt, akik bevallott céllal – „a kulturális és területi autonómia megszerzése” – gyűltek össze a kongresszusukon?! Láttak-e még ilyen orrpöckölést az állam legfontosabb vezetői részéről, amilyenre a megatöbbségű szövetség két társvezetője képes volt?

Az volt az érzésem, hogy a román állam destrukturálására kitervelt stratégia nyílt végrehajtásának vagyok a tanúja, két komédiás szórakoztató előadásával párhuzamosan, akik tüzes karikákon ugranak keresztül, üvegcserepeken sétálnak és „pukkanó felfújható dorongok”-kal püfölik egymást a fórum részvevőinek gyönyörűségére és mulatságára.

Sőt, miközben Kelemen Hunor hajthatatlanul kijelentette, hogy a „nemzetállam” kifejezés eltávolítása az alkotmány 1. cikkelyéből „nem alku tárgya”, Victor Ponta rugalmasan azt mondta, igyekszik majd megtalálni egy megfelelő megfogalmazást, hogy „a magyaroknak szavatolják, tagjai a nemzetnek” – mintha bárki is állította volna az ellenkezőjét?! –, Antonescu pedig redundáns módon azt mondta, hogy egy erősebb Románia egy erősebb RMDSZ-t jelent.

„Együttélő nemzeti” minőségemben, abszolút tárgyilagos és nem érintett módon felhívom a figyelmet, hogy ugyanez az alkotmány, amiről szó van, a 152. cikkely 1. bekezdésében rögzíti: „A jelen alkotmánynak a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, kormányzati formájára, területe integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései nem képezhetik módosítás tárgyát”.

Így hát az iróniákon és hülyítéseken túl, egy ilyenfajta megközelítés – „még meglátjuk, még gondolkodunk” – törvénysértő és alkotmányellenes.

[Marian Sultănoiu, gandul.info, eurocom.wordpress.com]
Impresszum