Az Adevarul nevű román napilap a napokban közölt cikket, amiben a szerzők arról sajnálkoznak, hogy a magyarországi románok számára december elseje szomorúságra ad okot.

Nagy-Magyarországnak szentel emlékmű Sarkadon, 12 kilométerre a Romániával meglévő határtól - szörnyülködnek az Adevarul riporterei. Fotó: adevarul.ro
Nagy-Magyarországnak szentel emlékmű Sarkadon, 12 kilométerre a Romániával meglévő határtól - szörnyülködnek az Adevarul riporterei. Fotó: adevarul.ro


„December 1-e nekünk nem azt jelenti, mint az erdélyieknek. Mi kívül… nos, mi kívül maradtunk!”, magyarázza Eva Iova újságíró, a magyarországi történelmi román közösség tagja. Azokról a helyekről is voltak küldöttek Gyulafehérváron, Méhkerékről, Gyuláról, Kétegyházáról, Biharból és „egyesülés”-t kiáltottak. „De amikor meghúzták a határt, mi kívül maradtunk”.

A cikk szerzői meglehetősen furcsán indítják irományukat, mint fogalmaznak: „a Trianoni Szerződés számunkra azt a pillanatot jelenti, amikor Erdély és a Bánság keleti része visszatértek (így!, szerk.). De miközben Trianon a magyarok számára egy még begyógyulatlan trauma, nekünk pedig ok az ünneplésre, a magyarországi románok számára szomorúságra ad okot.

Az Adevarulban megjelent cikk további része alább olvasható:

A méhkeréki hatóságok rögtön a Trianoni Békeszerződés után kérést küldtek Bukarestnek és Párizsnak, ahol a megállapodást aláírták és azt kérték, hogy a határt helyezzék át öt kilométerrel nyugatabbra, hogy ők is Romániában maradjanak (a szerzőknek szemmel láthatóan fogalmuk sincs, hogy a trianoni békeszerződés új geopolitikai helyzetet teremtett, nem egy korábbit állított vissza, szerk).

A történelmi román közösségnek ez még mindig fájdalmas. Beszélnek azokról a családokról, melyeket egy olyan határ választ el, amit, elmondásuk szerint, lábdobbantással jelöltek ki, elvesztett házakról és földekről és mindenekelőtt arról, hogy úgy érezték magukra hagyták őket és elfelejtkeztek róluk azok, akikkel egyesülni akartak. Gheorghe Duja gyulai ügyvéd azt meséli, hogy a családjában lévő nők így tanultak meg énekelni, hogy a határon át közölhessék egymással, csak a zene útján, miként élnek.

A románok kultúrája és civilizációja órán, amin részt vettünk a gyulai Nicolae Bălcescu Középiskolában, a gyermekek azt tanulják, hogy a románok három hullámban érkeztek Magyarországra. Mind jobbágy volt, akik egy jobb élet reményében érkeztek. Csak a makedorománok voltak némileg módosabbak. Egy tavaly készült és a román tannyelvű középiskolában idén először használt tankönyvből tanulnak.

Itt aztán meg is jelennek az első vitatható tézisek, magyarázzák a szakértők. A tankönyv gyakorlatilag tagadja a románok kontinuitását ezeken a tájakon és csak bevándorolt kisebbségként ábrázolja őket, akik csak a XII. században érkeztek ide. Más könyvek tagadják a románok bármiféle itteni létezését a XVII. század előtt. Ennek a tézisnek mély gyökerei vannak a magyarországi román közösség soraiban.

A „magyar” Hunyadi János és Corvin Máté


Másrészt a magyarok által használt történelem tankönyvekben ritkán beszélnek az itteni románokról, amikor mégis, akkor szigorúan csak jobbágyokként – tagadják, hogy Hunyadi János és Corvin Máté (a szerzők Mátyás király nevének a nacionalista román történetírásban elterjedt hibás „Matei” változatát használják, a helyes „Matia” helyett, szerk.) románok voltak, mondja Marius Diaconescu történész és egyetemi tanár.

Arról értesülünk, hogy a magyarok a legrégebbi nép Erdélyben, egyáltalán nem beszélnek a román nép erdélyi kontinuitásáról. A románokat a magyar és szász közösség által elfogadott bevándorlókként mutatják be, akiket eleinte a falvak szélén fogadtak be és akik aztán betelepüléssel és az „áttelepítési” programokkal később megkaparintották a településeket.

A tankönyvek folyamatos és jelentős erdélyi magyar jelenlétről beszélnek, a románoknak és a szerbeknek magyarellenes szerepük volt, meggyilkolva „a magyar és német falvak védtelen lakosait” és elkobozva a földjeiket. De nem beszélnek arról, hogy Kossuth Lajos, Magyarország kormányzója az 1848-as forradalom alatt, ellenezte a nemzeti kisebbségek nyelvét.

A magyarországi románok átveszik ezeket a téziseket


Hogyan viszonyul a történelmi román közösség ezekhez a tézisekhez? A többség elfogadja, túl sok kérdés nélkül. Számításba kell vennünk, hogy Trianon után gyakorlatilag értelmiség nélkül maradtak és egy zömmel falusi közösségről beszélünk. Aztán, mondják a szakértők, azt is figyelembe kell vennünk, hogy az 1949-ben létrehozott és jelenleg egyetlen román tannyelvű magyarországi középiskola, a gyulai Nicolae Bălcescu Középiskola első tanárai Romániából hozott magyar etnikumúak voltak.

[Forrás: eurocom.wordpress.com, adevarul.ro]
Impresszum