Szávay István országgyűlési képviselő, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke csütörtök este közzétett Facebook-bejegyzésében egy igen felemás konferencia tapasztalatairól fejti ki véleményét. Írását teljes terjedelmében közöljük.

Szávay István
Szávay István


Több szempontból is tanulságos konferenciát szervezett hétfőn a Nemzetpolitikai Kutatóintézet „Választások után: Magyar érdekképviselet az Európai Parlamentben” címmel. A rendezvényre a következő politikusok kaptak meghívót: Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár (Fidesz-KDNP), Tőkés László, a Fidesz-KDNP listájáról újraválasztott erdélyi EP-képviselő (nem vett részt), Deli Andor, a Fidesz-KDNP listájáról bekerült délvidéki EP-képviselő, Bocskor Andrea, a Fidesz-KDNP listájáról bekerült kárpátaljai EP-képviselő, végül Gubík László, a Fidesz-KDNP listájának 21. helyezettje, aki így vasárnap nem nyert EP-mandátumot.

Popély Gyula, a felforgató

Bár a résztvevők közül többen, többször hangsúlyozták a konferencia során, hogy mennyire fontos az EP-ben közösen, együttműködve felhívni a figyelmet a „magyarkérdésre”, a nagy összefogás és nemzeti érzékenykedés közepette már e szezonnyitó rendezvényre is elfelejtették meghívni Popély Gyula történészt, egyetemi tanárt, a Jobbik felvidéki EP-képviselőjelöltjét. Meg úgy általában bármely másik, az EP-be bejutott párt bármelyik jelöltjét.

Lehetne azzal érvelni persze, hogy azért, mert Popély nem nyert mandátumot, csakhogy ugyanígy nem nyert Gubík sem, mégis ott volt e pártsemlegesnek finoman sem nevezhető, így még a szakmaiság és kiegyensúlyozottság látszatát is kerülő konferencián és a többiekhez hasonlóan elmondhatta gondolatait a magyar nemzetpolitika múltjáról, jelenéről és a jövőbeli lehetőségeiről. Költői kérdés, hogy vajon Popély Gyula azért nem lehetett-e ott egy állami támogatásokból fenntartott (az adófizetők pénze…), elvileg pártfüggetlen kutatóintézet által szervezett konferencián, mert esetleg szakmai kritikában (is) részeltette volna a Fidesz-KDNP nemzetpolitikáját, ami kínos perceket okozhatott és magyarázkodásra késztette volna az érdemi kérdések elől előszeretettel menekülő helyettes államtitkár asszonyt.

A felvidéki történész meghívásának elmulasztása mindennél világosabban világít rá az igazi, Fidesz-KDNP-féle nemzeti együttműködésre: aki kritizálni mer minket, az ellenünk van, azzal nemhogy vitázni nem kell, de még meghívni sem sehova, főleg nem az általunk gründolt, magát függetlennek hazudó kutatóintézet konferenciájára. Így nem csoda, hogy minden meghívott gond nélkül egekig magasztal(hat)ta a Fidesz-KDNP össznemzeti listáját, és nagyszerű európai érdekképviseletét.

Deli Andor még azt az általa vélhetően költőinek gondolt kérdést is feltette, hogy vajon kinek a fejéből pattant ki az ötlet, miszerint külhoni magyarokat szerepeltessen a Fidesz-KDNP az EP-listáján. Én elárulom a cseppet sem költői választ: a Jobbikéból, még a parlamenti választások országos listájának összeállítása során, hisz a 46-50. helyen erdélyi, délvidéki, kárpátaljai és felvidéki magyarok kaptak helyet. Lám, milyen okos dolog volt nem meghívni Popélyt. Még a végén elmondta volna…

A Fidesz valósítja meg a román, szerb, szlovák szélsőségesek álmát

A Fidesz-féle nemzeti együttműködés immár szokásos, kirekesztő magatartásán túl egy még annál is súlyosabb problémára hívták fel a jelenlévők figyelmét azzal kapcsolatban, hogy miként gondolkodnak a kormánypártok a magyar nemzetpolitika céljairól és irányairól. A bejutott EP-képviselők ugyanis kivétel nélkül egyetértettek Répás Zsuzsanna mondatával, miszerint: „A nemzetpolitikát ki kell vinni a nemzetközi fórumokra, fontos szövetségeseket találni ez ügyben.” Ehhez azonban gyorsan, Antall-féle kamikaze-optimizmussal mindenki hozzátette: az elszakított magyar nemzetrészek problémáira való európai figyelem felhívása nem „máról-holnapra” fog történni. Sőt! Schöpflin György londoni magyar EP-képviselő szerint ez a folyamat akár 50 évbe is beletelhet. Ennek ellenére mindannyian következetesen kitartottak amellett, hogy elszakított nemzettestvéreink problémáira egyedül a nagybetűs Nyugat meggyőzése hozhat gyógyírt.

Ezzel kapcsolatban azonban rögtön felvetődik két kérdés is:

1. Mi a fenét csinál 2004 óta a Fidesz, ha most kell elkezdeni a „magyarkérdésre” ráirányítani az EP-s honanyák és –atyák figyelmét?
2. Mi lesz, ha ez nem sikerül?


Utóbbi már csak azért is valószínű, mert a megállíthatatlannak tűnő bevándorlás keltette növekvő gazdasági-társadalmi feszültségek között lavírozó EU-vezetőkben valószínűleg nem a nemzeti kisebbségek jogai iránti fogékonyság fog növekedni az elkövetkező évtizedekben. Ellenkező esetben ugyanis nehéz lenne a közeljövőben negligálni egy német állam által finanszírozott berlini török nyelvű egyetemet, ez pedig senkinek sem célja, bármekkora is a tolerancia.

De ha sikerül is: a legtöbb külhoni magyar közösségnek – a jelenlegi tendenciák figyelembevételével – nincs még 50, de akár 25 éve sem. Félő ugyanis, hogy fogyásuk eléri azt a lélektani pontot, amikor azt megállítani és megfordítani már nem lehet majd. Akkor pedig már hiába lesz autonóm Székelyföld, vagy Csallóköz, az ott élő magyarok túl kevesen lesznek ahhoz, hogy megmaradásuk, gyarapodásuk érdekében kihasználhassák megszerzett kollektív jogaikat (egyébként kb. ez a célja a szomszédos államok nemzetpolitikájának is).

A kérdés csak az, felismerik-e majd e stratégia nemzetpusztulást vizionáló tarthatatlanságát a Fidesz-listán most kijuttatott, az Európai Néppárt soraiba beülő külhoni EP-képviselők is? Lesz-e olyan szabad a mandátumuk, hogy elkezdhessenek más megoldást keresni, akár azokkal együtt is, akiket ma előszeretettel rekeszt ki a fideszes hatalmi gőg, de akik kezdettől fogva a külhoni magyarság megmaradásának és gyarapodásának lehetőségeit kutatják?



Egyszer talán Te is lehetsz képviselő!

Erős mondatok a Nemzetpolitikai Kutatóintézet hétfői, fideszes házi rendezvényéről:

1. Kántor Zoltán (Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója): miután a konferencián Gubík Lászlót Répás Zsuzsannával egyetemben 25 perc elteltével is EP-képviselőnek titulálta, észbe kapott és egy huszárvágással oldotta meg a szorult helyzetet, mondván: „egyszer talán még az lehet.”

2. Schöpflin György: „Talán sokat kell majd utaznom.” Igen, ez előfordulhat. Lévén, hogy Schöpflin képviseli majd a külföldön, értsd a Kárpát-medencén kívül élő magyarokat.

3. Bocskor Andrea: „Ugyanazt fogom kifejteni az EP-ben, amit eddig is képviselt a Fidesz-KDNP.” Jószomszédi viszony? Stratégiai partnerség? Román, szerb, szlovák és ukrán barátaink? Nem vagyok benne biztos, hogy ezt várják tőle Kárpátalján.

4. Deli Andor: „A magyar-szerb megbékélési folyamat kezdi elérni történelmi maximumát.” Kár, hogy e történelmi maximum mindössze egy sokadik magyar államfői bocsánatkérésből állt, hisz a szerb állam máig nem teljesítette akkor tett vállalásait, így Mozsor, Csúrog és Zsablya kollektív bűnösségének eltörlését sem, de a bocsánatkérés viszonzása sem történt meg. Így tehát mi továbbra is térden csúszunk a szerb nacionalisták legnagyobb örömére.

5. És végül, de nem utolsósorban a kormányzati nemzetpolitika kvintesszenciája, szituációba foglalva: Répás Zsuzsanna óvodás vigyorgása, miközben Gubík László – kétségtelen, fekete humorral – arról beszélt, hogy miután megfosztották szlovák állampolgárságától miként akadályozták meg 2012 áprilisában a szlovák hatóságok abban, hogy szavazzon a szlovákiai parlamenti választásokon. Kiváló politikai érzékéről messze földön híres helyettes-államtitkár asszony úgy tűnik, nem vette észre, hogy e szerinte „vidám” történet a fideszes nemzetpolitika totális csődjének tökéletes tanmeséje.

[Forrás: Alfahir.hu]
Impresszum