A Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnökének választotta a párt nemzetpolitikájáért felelős szakemberét, Szávay Istvánt. A Romániából kitiltott politikus beválasztása bizonyítja, a párt kulcskérdésként kezeli a nemzeti ügyet. Az alfahir.hu interjúja:



- A Jobbik tisztújító kongresszusán a delegáltak szavazatai alapján Ön is a párt alelnöke lett. Hogy értékeli ezt, és mi a véleménye az új elnökség összetételéről?


- Természetesen hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy sikerült bekerülnöm a Jobbik elnökségébe, és így ennek a nagyszerű nemzeti radikális családnak az egyik vezetője lehetek. Annak fényében pedig még inkább megtiszteltetés, hogy a kongresszus küldöttjei nekem is bizalmat szavaztak, hogy rendkívül erős volt az alelnökjelölti mezőny, a korábbi hat alelnök mindegyike újraindult, emellett pedig a Jobbik legjobbjai alkották a pályázók listáját. Így kiváló, hazafi szakpolitikusok kerültek be az új csapatba is. Ez az elnökség képes lesz arra, hogy pártunkat szakmailag és szervezetileg is tovább erősítse, és arra is, hogy irányítsa egy olyan, az egész magyar nemzet számára befogadható program megalkotását, amely a Jobbikot középre nyitja, de mindeközben megtartja annak nemzeti radikális alapjait is.


- Az egyik internetes portál azt írta, többek között az Ön bekerülésének köszönhetően erősödött az elnökségben Vona Gábor radikális ellenzéke. Önnel kapcsolatban ezt arra alapozzák, hogy a tisztújításon Harcostársaknak szólította a küldötteket. Mit szól ezekhez a belháborút vizionáló sajtóinformációkhoz?


Pontosan látható, hogy a média célja ezzel az egész hisztériakeltéssel ugyanaz, ami az elmúlt években is volt: hogy megakadályozza Magyarország egyetlen valódi változást akaró, őszinte politikai erejének hatalomra kerülését. De rossz hírem van az állandó rémhírek keltőinek: a Jobbik ma már nemcsak Hazánk második legerősebb pártja, de belső működésében is erősebb, mint valaha, és a következő években ez csak javulni fog! Hogy a konkrét felvetésre is reagáljak, 2003-ban a Jobbik tizennégy alapítójának egyike voltam, többek között Vona Gáborral alakítottuk ezt a pártot. Elméleti szinten sem tudom értelmezni azt, hogy alapító tagként hogyan lehetnék belső ellenzék, azzal együtt sem, hogy kétségkívül vannak új ötleteim, és vannak kérdések, amiben úgy látom, lehetne javítani, jobbá tenni az elnökség működését, és ezeket a kérdéseket fel is vetem, valószínűleg ennek is köszönhetem a Kongresszus bizalmát. Az pedig teljesen természetes, hogy a küldötteket harcostársaknak szólítom, hisz együtt harcolunk Magyarország felemelkedéséért. 2006-ban, amikor a történelmi helyzet azt kívánta, akkor együtt harcoltunk az utcán ezért a célért, ma pedig huszonkét képviselőtársammal együtt harcolunk az Országgyűlésben. És ha az Úristen is megsegít bennünket, akkor 2018-ból kormányzati pozícióból fogjuk a harcunkat folytatni.


- Új alelnökként milyen változásokat, finomhangolásokat szeretne eszközölni a pártban? Szükség van az irányvonal megváltoztatására?



- Az irányvonal esetleges megváltoztatásának kérdését részben már érintettem. Vona Gábor kiválóan foglalta össze a célunkat: tartalmi tekintetben teljes mértékben meg kell őrizni a nemzeti és radikális énünket, és továbbra is kendőzetlen őszinteséggel kell rámutatni Magyarország problémáira, legyen szó a cigánybűnözésről, a mindent átható korrupcióról, vagy bármi másról. Ugyanakkor fontos, hogy ezeket az üzeneteket olyan formában fogalmazzuk meg, amely minden magyar ember számára érthető, el- és befogadható. Ez azonban legfeljebb finomhangolás, semmiképp nem irányváltás. Amit viszont fontosnak tartok hangsúlyozni, hogy azokat a szimbolikus kérdéseket, amelyek korábban is jellemezték politikánkat, továbbra is határozottan és egyértelműen képviseljük. A kongresszusi beszédemben úgy fogalmaztam, hogy a Jobbik maradjon továbbra is kérlelhetetlenül antiliberális, kérlelhetetlenül antikommunista, kérlelhetetlenül és megalkuvás nélkül magyar! Természetesen egyéb területeket is érdemes áttekinteni, gondolok például a szervezettség további erősítésére, vagy a médiakommunikációnk javítására. A kongresszuson pontosan felvázoltam a küldötteknek, hogy melyek azok a területek, amelyeken úgy érzem, hogy változtatásra van szükség ahhoz, hogy a Jobbik még sikeresebb lehessen, és az ígért munkát óriási tettvággyal már az első héten meg is kezdtem. Szeretnék segíteni abban, hogy az elnökség működése gyorsabb, operatívabb legyen, és a párt egyéb testületeinek, a szervezeteknek és a tagságnak a véleménye jobban utat találjon hozzánk. Szerencsére azt tapasztaltam, hogy e célokkal kapcsolatos felvetéseimre Vona Gábor és az elnökség többi tagja is nyitott. Az első ezzel kapcsolatos döntések is megszülettek már, amelyekről hamarosan tájékoztatni fogjuk a párt nyilvánosságát.


- A Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnökeként a párt külhoni magyarokkal, magyarországi nemzeti kisebbségekkel és a civil szférával kapcsolatos politikájának felelőse. Ha igen, milyen változásokat tart szükségesnek e területeken?



- Alapvető irányváltásra ezeken a területeken sincs szükség. Azt ugyanakkor be kell látnunk, hogy külhoni választási eredményeink messze elmaradtak a remélttől, és attól, amit szimpatizánsaink joggal vártak, tudván, hogy a Jobbik az a párt, amely megalakulásától fogva megalkuvásmentesen és következetesen képviseli az elcsatolt területeinken élő nemzettestvéreink ügyét. Úgy vélem, hogy megválasztásommal a Kongresszus is azt erősítette meg, hogy ennek az eredménynek a hatása semmiképp sem az lesz, hogy elfordulunk a külhoniaktól, az ügyük segítése a Jobbik számára tehát továbbra is meghatározó fontosságú. A probléma abban rejlik, hogy az elképesztő fideszes médiafölény miatt a külhoni magyarság nagy részéhez üzeneteink még el sem tudtak jutni, ha ők valamit hallanak a Jobbikról, az csak az elképesztő mocskolás és lejáratás. A Duna Tv például a húsz külhoni fórumunk közül egyetlen egyről sem számolt be a választási kampány során, egy székelyföldi cég pedig fideszes nyomásra – szerződéskötésünk ellenére – megtagadta a már legyártott és hozzájuk kiszállított szórólapjaink kipostázását. Változás tehát abban szükséges, hogy meg kell találnunk azokat az ösvényeket, amelyeken keresztül megmutathatjuk, hogy mit képvisel valójában a Jobbik. A két legfontosabb ügynek tehát a médiafelülethez jutást és a külhoni csoportjaink tevékenységének fokozottabb támogatását, a hatékony szervezetépítést tartom. Ennek alapjai adottak, hiszen kiváló tagsággal és rátermett, elkötelezett szervezőkkel rendelkezünk mindegyik elszakított országrészben. A nemzeti kisebbségek és a civil szféra területén sem változtatunk korábbi politikánkon, a hiedelmekkel ellentétben a Jobbik nemcsak a külhoni magyar közösségek jogaiért áll ki megalkuvásmentesen, de a magyarországi nemzeti közösségek jogainak biztosítását is fontosnak tekinti, annál is inkább, mert ez visszahat a környező országokban élő magyarok helyzetére is. A civil területen pedig továbbra is követeljük a kormánytól, hogy a pártérdekek helyett végre a szakmai szempontokat vegye figyelembe, és a civil szervezetek támogatásakor ne a fideszes bekötöttség, hanem az elvégzett munka értéke legyen a döntő szempont.


- Mi az, amit véleménye szerint a pártnak mindenképpen el kell érnie 2018-ig?


- Magyarországnak, a magyar nemzetnek nincsen több elvesztegethető ideje, a Jobbiknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2018-ban meg kell nyernie a választást, és át kell vennie az ország irányítását. E nélkül nem fog megtörténni a valódi rendszerváltás, és az ország össze fog roppanni a gazdasági, közbiztonsági és morális válság súlya alatt. Ennek megfelelően egyértelmű, hogy legkésőbb 2016-ra teljes mértékben fel kell készülnünk a kormányzásra, hogy ezt követően egy jó kampányt folytathassunk, és már a kormányváltás másnapján megkezdhessük Magyarország megmentését.


[alfahir.hu]

Impresszum