A felvidéki Magyar Közösség Pártjának elnöke elhatárolódott a Jobbiktól. Szávay István jobbikos országgyűlési képviselő szerint az MKP-nak a felvidéki magyarságot kell képviselnie Budapesten, és nem a budapesti kormányt Felvidéken!

Szávay István
Szávay István


Megérte? - teszi fel a kérdést a Facebookon megjelent Néhány gondolat Berényi József interjúja kapcsán című írásában Szávay István. Az országgyűlési képviselő felidézi, hogy nemrégiben Berényi József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja elnöke a bumm.sk hírportálon megjelent interjúban "páros lábbal szállt bele a Jobbikba."


Már a cikk címe is öles betűkkel hirdeti a legfontosabb mondanivalóját: „a Jobbik számunkra nem partner” - írja Szávay, akiben a terjedelmes írás kapcsán két kérdés merült fel: "egyrészt vajon miért érezte úgy, hogy ezt kell nyilatkoznia, és vajon miért pont most érezte ennek szükségét; másrészt érintettként válaszoljak-e, és ha igen, akkor mit lenne helyes és célszerű reagálni?" Az alábbiakban részletet közlünk Szávay István Berényi Józsefnek írt válaszából, a Facebookon megjelent teljes bejegyzést ITT (kattintás) olvashatja el!


Kezdetben afelé hajlottam, hogy válasz nélkül hagyom a keresetlen szavakat. Egyrészt azért, mert – a Jobbikhoz és Berényi Józsefhez egyaránt – méltatlannak találtam az elhangzottakat, másrészt pedig inkább ki akartam várni, hogy mi következik ez után. Nos, két dolog következett, mindkettőre számítani lehetett. Számos megkeresést kaptam képviselőtársaimmal és felvidéki tagjainkkal egyetemben: sürgették, hogy válaszoljak; panaszkodtak, hogy nem értik; felháborodtak, hogy miért kell így beszélni rólunk. Érdemes egyébként átfutni a cikk alatti kommenteket, 90 százalékuk az említett véleményen lévőkhöz tartozik. A másik, amire Berényi Józseffel ellentétben fogadni mertem volna, az a liberális értelmiség és a sajtó még keményebb hangnemet követelő megnyilvánulásai voltak.


A nyilatkozat mögött meghúzódó megfelelési kényszer okait kutatva két irányba kell indulnunk, elsőként nézzük a felvidéki hátteret. Egy közismert – szigorúan csak nyelvében magyar – hírportál, a parameter.sk az elmúlt időszakban igencsak felpörgette a Jobbikkal kapcsolatos gyűlölködő cikkeinek számát, amelyek döntően az MKP-t is érintették. Az MKP-tól és annak ifjúsági társszervezetétől, a Via Nova Ifjúsági Csoporttól heteken át kitartó mocskolódással követelték, hogy határolódjanak el tőlünk, ne tartsanak velünk fenn semmilyen kapcsolatot, mert hogy mi ilyenek, meg olyanok, meg amolyanok vagyunk (itt tetszőlegesen behelyettesíthetőek a liberális rettegők közismert jelzői). Egyrészről tehát ez kényszerítette ki Berényi József sokakat megdöbbentő szavait. A liberálisoknak való mániákus megfelelési kényszer Magyarországon már régóta jól ismert; szomorú, hogy ez most utolérte az MKP elnökét is. Arra, hogy mindennek mennyi értelme van, még kitérek.


A nyilatkozat másik vélhető oka pedig Magyarországon keresendő. A fideszes pénzcsapoktól való függés számos külhoni magyar szervezetet késztetett vagy egyenesen kényszerített már a Jobbikkal meglévő – vagy éppen kiépülő – kapcsolatai újragondolására. Az MKP eddig (látványosan legalábbis még) nem állt be ebbe a sorba. Most ez is megtörtént. Tudomásul vettük.


Máshonnan nézve persze értelmezhetjük mindezt úgy is, ahogyan egy hozzám írt levél fogalmaz: Berényi mindössze így éli ki komplexusait. Mert tudnia kell és pontosan tudja is, hogy az a magyar kormányzati politika, az a Fidesz-KDNP-féle megalkuvó és puhány diplomácia, amelyet nap mint nap – akár kiállásával, de még inkább számos esetben elvtelen hallgatásával – maga is támogat, a valóságban semmire sem elég! Hadd ne soroljam itt fel, hogy az elmúlt közel három esztendőben mely, a felvidéki magyarságot ért számos sérelem és jogsértés esetében kellett volna már előrelépést elérnie a magyar kormánynak, és kellett volna fellépést követelnie Berényinek a magyar kormánytól Szlovákiával szemben! Jól tudjuk. Mint ahogyan jól tudjuk azt is, hogy gyakorlatilag semmilyen érdemi változás nem történik. A kormánynak a Szlovákiával való „párbeszéd” meg a „jószomszédi viszony”, Berényinek meg a Fidesz támogatása a fontosabb. Fideszt tehát nem meri kritizálni, belerúg hát jobb híján abba, akibe bele mer: a Jobbikba. A Jobbikba, amelyet azzal vádolnak, hogy lemondott a Felvidékről, miközben éppen Felvidék kapcsán szólalunk fel a legtöbb alkalommal az Országgyűlésben, a Felvidék kapcsán ostorozzuk leginkább a magyar külpolitika tehetetlenségét. De ez valahogy mégsem szempont. Azáltal azonban, hogy – a Jobbikkal ellentétben, és azért ez igencsak frusztráló lehet legbelül – az MKP nem fogalmazza meg saját szavazói és főleg az ügyben érintettek által jogosan elvárt kritikáit a magyar kormányzati fel(nem)lépéssel szemben, valójában maga sem áll ki egyértelműen a jogfosztott magyarok mellett. Ezzel pedig igazodik a párt a magyar külügy által diktált, mellesleg tökéletesen csődöt mondott mosolydiplomáciához. Nem feladatom és nem is szokásom sommásan ítélkezni, de ez esetben kénytelen vagyok egyértelműen fogalmazni. Jó lenne megérteni végre: az MKP-nak a felvidéki magyarságot kell képviselnie Budapesten, és nem a budapesti kormányt a Felvidéken!


Abban biztos vagyok, hogy az MKP tagjainak jelentős része nem ért egyet az interjúban foglaltakkal. Kíváncsi lennék egyébként, milyen felhatalmazás alapján, a párt mely egyéb vezetőinek véleményére is támaszkodva hangzottak el a kérdéses mondatok. Hogy Berényi József szavai sokaknak nagyon nem tetszettek, az tudható abból a rengeteg megkeresésből is, amelyek a Jobbikhoz, a Jobbik felvidéki tagjaihoz és személyesen hozzám érkeztek. Felháborodva mondja mindenki, hogy az MKP ellöki és kiveti magából azon tagjait és (eddigi) támogatóit, akik nemzeti radikális gondolkozásuk és bizony igen nagy számban szimpatizálnak a Jobbik politikájával. Kérdés, hogy jönnek-e helyettük mások. Mert ha csak az MKP puszta politikai érdekeit nézzük, meggyőződésem, hogy a nyilatkozat visszafelé fog elsülni. A fent már vázoltakon túl a cél vélhetően az is lehetett, hogy megnyerje pártjának az őket túl keménynek, esetleg nacionalistának, szélsőségesnek tartókat, visszacsábítva tehát a bizonytalanoknak és a Most-Hídhoz elpártolt szavazóknak legalább egy részét. Sikerült azonban két szék között a pad alá esni. A radikálisabb felvidéki szavazó már eddig is csak ímmel-ámmal, valamiféle nemzeti kötelességtudatból voksolt az MKP-ra, mint legkisebb rosszra. Tartok tőle, hogy ezen szavazók tömegeit az MKP most idegenítette el magától végképp. És hogy nyert-e valamit a másik oldalon? Az azóta megjelent reakciók kiválóan mutatják: semmit.


[Forrás: Szávay István Facebook oldala, alfahir.hu]

Impresszum