2013 március 28-án és 29-én a Kolozsvári Állami Magyar Színház otthont adott az ATELIER 200 elnevezésű workshopnak, melyet a színészi képzéssel nem rendelkező érdeklődőknek szántak. A workshop lejártával visszatekintünk a két napra, összefoglalva a gyakorlatokat, benyomásokat és eredményeket.

Fotó: Makkai Bence
Fotó: Makkai Bence


A nagyszámú résztvevők háromnegyede magyar anyanyelvű, a többi román anyanyelvű volt; legtöbbjük nő, sokuk diák, de néhányan az 50 éven felüliek generációjából is jelentkezett.

Első nap a résztvevők egy-egy pólót kaptak, amelyre felírták a nevüket. Ezután a színház nagytermében a workshop négy vezetője: Albu István, Andreea Iacob, Molnár Levente és Sinkó Ferenc, illetve a színház igazgatója, Tompa Gábor fogadta őket. Ezt követték a bemelegítő gyakorlatok Sinkó Ferenc irányításával, melyek a következő nap elején is megismétlődtek.

A workshop első napján a résztvevők megismerkedtek az antik kórus fogalmával, és egy-egy karvezető köré csoportosulva megpróbálták rekonstruálni ennek működését, miközben az Antigonéból mondtak el egy részletet ógörög nyelven. A következő lépés egy, a kommunizmusból származó pionírdal betanulása volt, amelyhez a tömegek felvonulását idéző pontos és összetett koreográfia tartozott. Ily módon a résztvevők közvetlen közelről is megtapasztalhatták a kórus kommunista változatát.
A második napon a résztvevők a kórus modern felfogásával kísérletezhettek. Először megtanították nekik a „Válassz országot” elnevezésű társasjátékot, amelyet a koordinátorok ötölték ki számukra: a résztvevők hangosan elénekelték az Európai Unió himnuszát, az Örömódát, de csak azután, hogy mindannyian megtalálták a helyüket egy-egy „országban”, melyet a színpadra vetített fénykörök jelöltek.
Ezt követte a személyes panaszok kórusa, majd a közösségi kórus – ez utóbbi akkor jött létre, amikor minden résztvevőt a vasfüggöny mögé zártak, és csak akkor „szabadítottak ki”, amikor sikerült megegyezniük néhány közös panaszban. Ezek a következők voltak: bicikliutak építése, a zöldövezet karbantartása, az etnikai konfliktusok, illetve az élet és a társadalom irányába tanusított pozitív magatartás. Két zsúfolt napról volt tehát szó, amely alatt a résztvevők sokat tanulhattak színházról, színpadi mozgásról és az egymással való munkáról.

A workshop végéhez érve elkészült a csoportkép, majd Biró Eszter, a workshop koordinátora megköszönte mindenkinek a részvételt. A közeljövőben megszevezésre kerül majd a Makkai Bence által készített felvételek kiállítása és a workshop ideje alatt készült film levetítése.
Végezetül pedig íme néhány vélemény a workshop résztvevőitől:

„Hogyha gyakrabban szerveznének ilyesmit, és kicsit többen jönnénk el, a világ valószínűleg egy kicsit jobb hely volna. Vagy legalábbis itt, Kolozsváron, egy kicsit jobb lenne a közösség. Én egy bizonyos módon jöttem ide, és sokkal lelkesebben, a mindennapi élet gondjai nélkül távozok. Megszabadultam a stressztől. Színházterápia volt.” (Raluca)

„Érdekes volt, hogy az emberek milyen könnyen formálhatóak, milyen könnyen tudnak egymásra figyelni, és hogy milyen görcsöket oldottunk fel a munkafolyamat során.” (Emese)

„A legjobban nekem a négy workshop-vezető színész és rendező hozzáállása tetszett: nagyon nyitottak és kedvesek voltak. Örültem annak a direkt módnak, ahogyan bevezettek bennünket a színészek művészetének titkaiba.” (Kati)

[Forrás: Kolozsvári Állami Magyar Színház - sajtóközlemény]
Impresszum