A budapesti Vígszínház két előadását – az Arany János Toldi színpadi adaptációját és Sütő András Az álomkommandó című drámáját – mutatták be a Kolozsvári Állami Magyar színházban, június 2-án, kedden az előbbit és 3-án, szerdán az utóbbit.

Tompa Gábor színházigazgató az előadásokat követően Az álomkommandó dráma kapcsán elmondta: "Színvonalas és hiánypótló előadás, amelynek a bemutatása azért fontos, mert Sütő Andráshoz szintes senki, sem mert nyúlni Harag Györgyön kívül". Hozzátette, örül, hogy a darab egy ilyen vízióban jött létre, az áthallások és az érzelmek domináltak, ami Szász János rendező kifinomult munkájának köszönhető.

A rendező történelmi pillanatnak tekinti, hogy ott játszhatják a darabot ahol az alapmű született. Talán ezért, mindenki érezte és tudta, mekkora felelősség jól előadni. Megjegyezte, gyakorlatilag picit itt is hagyják, mert ez volt a darab utolsó előtti színpadra vitele.

Arany János: Toldi, mai megvilágításban

A Toldi Miklósról szóló elbeszélő költemény a magyar irodalom kiemelkedő alkotása. Miklós a hősiesség, a bátorság, a kitartás, a hűség, a becsület és az emberség példaképe. Arany művével örök értékrendet teremt bármely kor emberének, elgondolkodtat s együttérzést vált ki. Az elismerésért és megbecsülésért küzdő fiú kalandjai Csőre Gábor közreműködésével elevenednek meg. Az előadás lebilincselő, amely köszönhető Arany mély gondolatainak, de Csőre Gábor előadásmódjának is. A közönség feszült figyelme szinte egy pillanatra sem lankadt.

Arany János Toldi művének színpadi adaptációja (Fotó: Dömölky Dániel)
Arany János Toldi művének színpadi adaptációja (Fotó: Dömölky Dániel)



Az élőzene, a különleges vizuális effektek, a mai kor kellékei igazi aktuális történetté varázsolták, így közelebb hozva közelebb a nézőhöz az eredeti művet. Barabás Béla zeneszerző és zenésztársa, Galántai Zsolt, aktív résztvevői az előadásnak. Az animáció különleges vizuális effektekkel, szabad asszociációkkal egészíti ki Csőre Gábor előadását, a fiatalokhoz közel álló, számukra könnyen értelmezhető formanyelven segíti a befogadást.

Az előadás egy szereplőválogatással kezdődik, amelyen Csőre Gábort és Stohl Andrást hallgatják meg. Ezután megérkezik Csőre, Toldi történetét előadni, így teszi a rendező explicitté, hogy ez egy történetmesélés. Ehhez hozzájárulnak még az előadó kiszólásai a közönség felé vagy a zenészekkel való kommunikációja is.

A díszletet az Arany János utcai buszmegálló képezi, amelynek egyik oldala egy kijelző. Szimbolikus jelentéssel is bír, mert Toldi életének egy olyan pontjára érkezett, amikor döntenie kell, hogy melyik irányba indul tovább. A felnőtté válás kapuján nemcsak erkölcsi döntések sorát kell meghozza, hanem azt is el kell elhatároznia, hogy mit kezd az életével, s hogyan tudja kamatoztatni adottságait.

Álomkommandó: Sütő András drámáját a keletkezésének helyszínén játsszák

Sütő András drámája az elmúlt évtizedek magyar irodalmának egyik legeredetibb írása, amely egy nehéz történelmi helyzetben vall a színház szerepéről és a művészet erejéről, hivatásról és erkölcsről. Őszinte tisztasággal beszél a hatalommal való szembenállás lehetőségeiről.

Sütő András: Álomkommandó (Fotó: Szkárossy Zsuzsa )
Sütő András: Álomkommandó (Fotó: Szkárossy Zsuzsa )



A próbált darab belső színházi valósága egybefonódik a kor külső valóságával olyannyira, hogy a főszereplő, Mamó, az általuk játszott darabbeli fiát is ugyanúgy a sajátjának érzi, így próbálva megmenteni a sajátját, majd végül mindkét gyermekét az "álomkommandó" projekt ötletének felvetésével.

Habár Sütő András a második világháborúról beszél, felsejlik a Ceaușescu-diktatúra problematikája is. Nemcsak emberi sorsokat ábrázol, hanem erkölcsi téziseket is megfogalmaz; firtatja a művész és az irodalmár felelősségét és szorongását egy államhatalmi szituációban.

Sütő András: Álomkommandó (Fotó: Szkárossy Zsuzsa )
Sütő András: Álomkommandó (Fotó: Szkárossy Zsuzsa )



A darab hatását fokozza az egyes cselekményeket tökéletesen kiegészítő zenei aláfestés és a karakterek által megfogalmazott örök értéket képező tézismondatok, mint például "Tisztességes hazafinak az álmaitól sem szabad félni!", "Ha tudni szeretné, mi történik a világban, nézze meg miről nem írnak az újságok.", "A szavak megváltó erejében bízni, még ha bilincsben is van az ember."

Nehéz szembenézni a szörnyűségekkel, ami a darabban is kifejezésre kerül: egy adott ponton az egyik belügyi biztos értetlenkedik, hogy mért kell a rémségeket meghallgatni, egy másik nem hiszi el, hogy a zsidókkal kapcsolatos hírek igazak. Szász János rendező kifinomult érzékkel eleveníti meg a művet, a közönséget letaglózza a mű, innen talán senki nem megy úgy el, hogy napokig ne ezen rágódjon.

Kelemen E. Eszter

[ittHON.ma]



Impresszum