Sergiu Nicolaescu rendező meglehetősen sok történelmi jellegű filmet rendezett a kommunista rezsim megrendelésére, többé-kevésbé köztudottan hamis vagy kitalált eseményeket és személyeket felvonultatva. A Historia ezekből válogatott.



Annak ellenére, hogy "rajongótábora" megosztott munkássága tekintetében, Sergiu Nicolaescu kitörölhetetlenül a román filmgyártás része. A rendszerváltás előtt filmjei valósággal elárasztották a romániai mozikat, körítésként szolgálva a sajátos román kommunizmus történelemszemléletéhez.

Nicolaescu munkássága tulajdonképpen Ceaușescu nacionalista politikájának része, a rendező Titus Popovici forgatókönyv-íróval meglovagolta a kommunista rezsim nyújtotta lehetőségeket, nem rettenve vissza a román uralkodók kiszínezésétől, vagy éppen a román kommunisták a világháborúban játszott szerepének eltúlzásától.

De vajon mennyire voltak hasznosak ezek az alkotások? Marius Diaconescu történész véleménye szerint Nicolaescu filmjei – habár tanító, nevelő tartalommal rendelkező alkotásokként harangozták be – egyenesen mérgezték a román nemzeti tudatot.

1970: Vitéz Mihály – Az "országegyesítő"

Sergiu Nicolaescu filmjeit már eleve nem hiteles történelmi forrásnak írták, ezért didaktikai célokat sem szolgálhatnak. A leginkább eltúlzott történelmi személy pont Vitéz Mihály.  A filmben az uralkodó legyőzi a törököket, páncél nélkül száll csatába, csupán bárdjával a kezében. Úgy kerül bemutatásra, mint aki teljes győzelmet aratott Călugăreni-nél. Valójában seregének egyharmada székely volt, a csatát követően Mihálynak vissza kellett vonulnia, aminek következtében a törökök elfoglalták Bukarestet és Târgoviștet. A hegyek közé visszahúzódó uralkodó ekkor Magyarországról és Erdélyből várt segítséget.

A film talán legérzelmesebb része, amikor Vitéz Mihály bevonul Gyulafehérvárra, hogy a nép egyesítőjeként megkoronázhassák. Az egyesülést úgy mutatják be, mintha az a fejedelem céltudatos terve lett volna. Valójában a középkorban sohasem létezett egy ilyen terv, és Mihály sem tervezett semmi hasonlót. Sokkal később, a XIX. század folyamán, az ébredő román nacionalizmus képviselői próbálták ilyen fényben megvilágítani Mihály ténykedését. Ezt a szemléletet vette át és "tökéletesítette" a kommunista rezsim.

1989: Mircea – A "legyőzhetetlen"

Marius Diaconescu történész a Historia kiadványnak adott interjúja során kijelenti: "Mindenki tudja, hogy Öreg Mircea (I. Mircea) a rovinei csata győztese. Erről az iskolában is tanulunk, Mihai Eminescu a csatáról írt versét is ismerjük. Csakhogy semmi sem igaz mindebből, mert a csata után Öreg Mircea két és fél évet Erdélyben tartózkodik. Ha valóban megnyerte volna a csatát, miért tölti 1395 márciusát Brassóban, és miért hajlong a magyar király, Luxemburgi Zsigmond előtt? Miért történhetett meg, hogy a magyar hadsereg négy alkalommal is megkísérelte kiharcolni Öreg Mircea trónra juttatását, és sohasem sikerült, mivel jöttek a törökök, és minden alkalommal elűzték? A hazaszeretet nem egyenlő a hazudozással. A hazaszeretetet nem hazugságokban mérik" – összegezte álláspontját Marius Diaconescu.

1974: Egy nyomozó vádol – Hazugság a légionáriusokról

Egy másik, Nicolaescu filmjének köszönhető történelemhamisítás a kommunisták és légiónáriusok közötti képzelt konfliktusról szól. A valóságban, a kérdéses időpontban a kommunisták súlytalanok voltak a román politikai életben. Nicolaescu filmjében bemutatásra kerül, hogy a légiónáriusok hogyan öltek le 64 elítéltet, és következésképpen, hogyan szabadultak ki a kommunista elítéltek, hogy elkerüljék ezt a sorsot. A valóságban a kommunisták bebörtönözve maradtak, hiszen a legionáriusok semmiféle jelentőséget nem tulajdonítottak a vérszegény román kommunista mozgalomnak, ezért nem is tervezték kivégzésüket.

Nicolaescu valójában ezeket a filmeket Nicolae Ceaușescu 1971-es, a kultúra ideológiai irányításáról szóló elképzelései alapján készítette. A filmes vonalon már ekkor magas pártfunkciót ellátó Nicolaescu egyenesen a főtitkárnak egyértelműsítette: a szakma tudomásul vette azt a küldetést, amit Ceaușescu elképzeléseiben körvonalazott. Szintén kellően bizonyított, hogy a rendező a Securitate imázsának növelése érdekében is csinálta detektívfilmjeit (melyeknek egyben főszereplője is volt).

Adalékok Nicolaescu munkásságához


A kommunista párt levéltári anyagai bizonyítják azt a szerepvállalást, ami Nicolaescura hárult az új nacionalista történelmi szemlélet megalkotásában. A kommunista vezetők elégedetlenek voltak a román  filmgyártás eredményeivel. Úgy látták, a jelentős költségek ellenére sem növekszik a román állampolgárok hazafiassága. Ezért született döntés olyan filmek készítéséről, melyek hősei mint követendő példák állíthatóak a román emberek elé.

A felső vezetést egyáltalán nem érdekelte, hogy ezek az alkotások a valós történelmet dokumentálják. A kérdéses korszakban az ország kommunista vezetői arra törekedtek, hogy országuk minél inkább függetlenedjen a keleti blokk szorításától. A filmek tehát a hazafias érzelmek felkorbácsolása mellett export-értékkel is kellett rendelkezzenek, hogy ország-világ láthassa, a román nép a történelem folyamán függetlenségéért harcolt.

A felső vezetés meg is találta emberét erre a szerepkörre Sergiu Nicolaescu személyében, aki "jó időben volt jó helyen" . A sztárallűröktől sem mentes rendező idővel kiépítette saját rendszerét, oly módon, hogy mások (miniszterek, hivatalnokok és kollégák) olykori bepanaszolásától sem riadt vissza. Dumitru Popescu visszaemlékezésében feleleveníti, mennyire megsértődött Nicolaescu, amiért nem ő játszhatja Mihály vitéz szerepét.

[Historia - ittHON.ma]

Impresszum