Előadásomban annak a tükrében kívánok beszélni az 1989-es temesvári népfelkelésről, hogy napjainkban divattá vált a népfelkelések hátterében a nagyhatalmak érdekeit és a titkosszolgálatokat látni, láttatni. Sokan úgy gondolják, hogy Kairótól Kijevig a nagyhatalmak, a titkosszolgálatok irányították az átalakulásokat, pénzzel támogatták a tömegmegmozdulások szervezőit, hangadóit, és a változásokat elindító tömegmegmozdulások tulajdonképpen nem a népakaratot fejezték ki, hanem annak valami idegen érdekektől torzított változatát.

Illusztráció
Illusztráció


Azt próbálom vizsgálni, mennyire volt megszervezve a temesvári népfelkelés. Lehetett-e szerepe az események alakulásában a titkosszolgálatoknak, és ha igen, mikor, és melyiknek?

Nem vagyok kutató, nem tudok tudományos igényű előadást tartani, de 1986-tól az 1989. december 17-ére virradó letartóztatásunkig egyetemi hallgatóként Tőkés László környezetében voltam, az egész december 16-át a temesvári parókián töltöttem. Négy napot pedig a börtönben, ahonnan a tovább tüntető tömeg követelte ki a kiszabadításunkat. 1990-től pedig újságíróként figyeltem az események utóéletét.

Volt politikai fogolyként kerültem a mostani programba, amit enyhe túlzásnak érzek.

Vannak, akik ma úgy gondolják, hogy az is a titkosszolgálatok műve volt, ami Temesváron történt. Különben nem lenne megmagyarázható, hogy miért omlottak össze sorra a kelet-európai kommunista diktatúrák, és miért robbant ki Romániában is népfelkelés alig két héttel azután, hogy George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök Máltán találkozott.

Történelmi tény, hogy a temesvári eseménysor nem 1989 decemberében, a Bush-Gorbacsov máltai találkozása után kezdődött. Abban ugyanis kulcsszerepe volt Tőkés Lászlónak, aki 1986-ban Temesvárra kerülvén elkezdte lebontani a hallgatás falát, és a tiszta, egyenes beszédével, amelyben néven nevezte a kommunista diktatúra addig kimondatlan igazságait, szolidárissá tette a református gyülekezetet.

A kommunista hatalom Papp László akkori püspökön keresztül akart véget vetni ennek a helyzetnek. A püspök megpróbálta elhelyezni Tőkés Lászlót Temesvárról, de ő a gyülekezet támogatásával a szolgálati helyén maradt.

Munkajogi ügynek próbálták beállítani a temesvári lelkész történetét, pert indítottak ellene, ez a per jutott oda, hogy 1989. december 15-re a lelkész kilakoltatását helyezték kilátásba. Tőkés László pedig az utcára szólította híveit, hogy legyenek tanúi a kilakoltatásának.

Az első megállapításom: a temesvári népfelkelést nem forradalmi szikra kipattanásaként kell elképzelni. Az már a végkifejlete volt egy ellenállási mozgalomnak. Egy olyan mozgalomnak, amelyik már 1988-ban kezdődött, és amely során Tőkés László és a körülötte levő református gyülekezet együtt edződött. Mindig csak egy kicsivel kellett többet kockáztatni, mint egy héttel korábban. Egy ilyen közösség jutott el oda, hogy 1989 decemberében már rendőrsorfalak között tudott bejutni a vasárnapi istentiszteletre, a gyülekezet számos tagját meghurcolták, elhelyezték a munkahelyéről. Az emberekben Tőkés László prédikációi és szószéki hirdetései ébresztették a szolidaritás érzését. A szószéki hirdetések rendjén az akkori lelkész rendre arról is beszámolt, hogy behívták a Securitatéhoz, ahol X vagy Y megfenyegette.

Az emberek ismerték egymást és személyes szálakkal is kötődtek lelkészükhöz.

A személyes kötődést rendkívül fontosnak tartom. Én, ha nem edződtem volna együtt a gyülekezettel, valószínűleg nem merek csatlakozni egy olyan ismeretlen tömeghez, amelyik a lakásom előtt felvonul, és rendszerellenes jelszavakat skandál. De számunkra, a református gyülekezet tagjai számára úgy tevődött fel a kérdés, a lelkészünk, a barátunk bajban van. Igazságtalanul sodorták bajba. Ezért ott a helyünk mellette.

Tetten érhető-e ebben valamely titkosszolgálat működése? A Securitate működése nyilván, hiszen ő volt az ellenfél.

Előadásomban annak a tükrében kívánok beszélni az 1989-es temesvári népfelkelésről, hogy napjainkban divattá vált a népfelkelések hátterében a nagyhatalmak érdekeit és a titkosszolgálatokat látni, láttatni. Sokan úgy gondolják, hogy Kairótól Kijevig a nagyhatalmak, a titkosszolgálatok irányították az átalakulásokat, pénzzel támogatták a tömegmegmozdulások szervezőit, hangadóit, és a változásokat elindító tömegmegmozdulások tulajdonképpen nem a népakaratot fejezték ki, hanem annak valami idegen érdekektől torzított változatát. . December 15-én a hívek gyűltek össze, hogy megvédjék a lelkészüket a kommunista hatalomtól.

Hogyan vált rendszerellenessé a szolidaritástüntetés? Volt-e abban szerepük a titkosszolgálatoknak, hogy a pro-Tőkés-tüntetés 1989. december 16-án Ceaușescu-ellenes tüntetéssé alakult?
Név szerint lehet tudni, kik voltak azok a temesváriak, akik kommunistaellenes tüntetéssé alakították a megmozdulást. December 16-án a déli órákban Borbély Zoltán, Ion Monoran, Daniel Zăgănescu és Kovács Tibor voltak azok, akik leállították a villamosforgalmat a Mária téren. Zăgănescu volt az, aki felállt a villamos ütközőjére, bemutatkozott, és arra buzdította a tömeget, hogy kiáltsa vele együtt: le Ceaușescuval, le a kommunizmussal. A villamosforgalom megbénulása tette, hogy az addig pár százas tömeg pillanatok alatt pár ezresre duzzadt.

A titkosszolgálati irányítás elmélete csak akkor állna meg a lábán, ha maga Tőkés László lépéseit irányította volna valamely titkosszolgálat. Az a több ezer oldalas dosszié, amelyiket a Securitate állított össze, ennek az ellenkezőjéről tanúskodik.

Sem Daniel Zăgănescuról, Ion Monoranról vagy Borbély Zoltánról nem derült ki, hogy valamely titkosszolgálat ügynökei lettek volna. A Cina vendéglő asztaltársaságát alkotó kis csapat a saját elhatározásából cselekedett.

Voltak-e akkor titkos ügynökök Temesváron az események alatt? Minden bizonnyal voltak. Nehéz elképzelni, hogy ne lettek volna. A Temes megyei Securitate egykori parancsnokhelyettese, Radu Tinu többször is beszélt az amerikai titkosszolgálatok jelenlétéről. Ezt abban vélte felfedezni, hogy december 15-én valóban megjelent a parókián Denis Curry, a bukaresti amerikai nagykövetség másodtitkára, akinek sikerült is párt szót váltania Tőkés Lászlóval. A lelkész helyzetéről érdeklődött. Ezt aligha lehet egyszerű diplomáciai jelzésnél többnek tekinteni. Az USA csupán azt jelezte, hogy figyeli a fejleményeket.

Jelen voltak-e a szovjet titkosszolgálat emberei? Jelen voltak. A közöttünk levő Borbély Imrétől hallottam, hogy maga is felfigyelt az utcán egymás között oroszul beszélő fiatal férfiakra. 1990 nyarán magam is találkoztam a ma Ukrajnához tartozó Ungváron egy titkosszolgálati tiszttel, aki azt állította, hogy ő ott volt Temesváron ’89 decemberében. Hogy mi volt a feladatuk, nem tudjuk. Az eddigi tudásunk szerint megfigyelők voltak, nem avatkoztak be a dolgok menetébe.

Jelen voltak-e a magyar titkosszolgálat emberei? Minden bizonnyal igen. Azt sem tartom kizártnak, hogy olykor az ő kezük is benne volt abban, hogy egy-egy üzenet eljutott Temesvárról Budapestre, és a rádió bemondhatta, hogy mi történik Temesváron. Annyi biztos, hogy a Securitaténak az az igyekezete, hogy Tőkés Lászlóra rábizonyítsa a magyar kémkedés vádját, kudarcba fulladt. 

Jelen voltak-e a Securitate emberei? Mindenütt. Ők voltak az ellenség. Ellenük folyt a népfelkelés.
Vajon a Securitate egy része már Ceaușescu megbuktatását készítette elő? Ez könnyen megtörténhet. A temesvári népfelkelés kezdeteinél is volt néhány olyan pillanat, amikor a Securitate nem úgy cselekedett, ahogy azt korábban tőle megszoktuk. Megtehette volna például, hogy csírájában elfojtja december 15-én a gyülekezést. Az elsőket, akik megjelennek az egyház környékén, betuszkolja a fekete autóba, őrizetbe veszi. Nem tette, hagyta a dolgokat eszkalálódni. Nem lehet tudni, hogy ez valakinek a szándéka, számítása szerint alakult-e így, vagy véletlenszerűen.

Egy dolog biztos, és ez a mondandóm lényege: ha esetleg voltak is titkosszolgálati forgatókönyvek a ’89-es temesvári népfelkelésre, Tőkés László és a körülötte lévő csoport, amelyikből sokan itt vannak, nem volt beavatva ezekbe a forgatókönyvekbe. A lelkész és a csapata a maga harcát vívta.
Lehetséges, hogy erre a harcra rászerveztek mások is, de ez egy önfeláldozó harc volt. Ha nem dől meg a rendszer, ezekre az emberekre, akik itt ülnek a teremben, sok évi börtönbüntetés várt volna.
Egy személyes emlék: december 18-án a börtönben felsorakoztattak bennünket, letartóztatottakat. Azt mondták, lépjenek egy lépést előre a magyarok. Felírták a neveinket. Aztán azt mondták, lépjenek még egy lépést előre a reformátusok. Az ő nevük mellé jel került a listára.

Az 1989-es temesvári népfelkelést tehát aligha lehet a külföldi titkosszolgálatok által kirobbantott eseménynek tekinteni. Biztosan aktívak voltak a titkosszolgálatok, de tevékenységük legfeljebb abban merült ki, hogy rászerveztek egy olyan eseményre, ami tőlük függetlenül alakult ki. Amint láthatják, Temesvárról beszéltem. A Ceaușescu bukásához vezető bukaresti megmozdulások esetében mindezt nem merném hasonló határozottsággal állítani.


Brüsszel, 2014. december 2.
Impresszum