Egy nehéz folyamattal állunk szemben, ami a világtörténelemben többször ismétlődött: a kevésbé népes, jobb életszínvonalat kínáló területekre megindul a népvándorlás – jelentette ki Maróth Miklós klasszika-filológus, orientalista, az MTA volt alelnöke a Kossuth rádió 180 perc című műsorában.



Ez történt a 90-es években Észak-Afrikából Európa irányába indult meg a tömeg, később pedig az arab országokból. Ez érthető is, hiszen néhány évtized alatt megháromszorozódott ezen területeknek a lakossága. Részben azért, mert az észak-afrikaiakat az arab országok – elsősorban Marokkó és Líbia – visszatartották – tette hozzá az akadémikus.

Most pedig előállt az a helyzet, hogy egyrészt a gazdag arab országokból kitiltották őket, mert meg akarták változtatni a társadalmi rendet, másrészt az arab tavasz hullámaira ráülve európai országok saját, rövid távú érdekeik képviseletében fölszámolták azokat az országokat – például Líbia –, amelyek visszatartották a menekülőket.

Arra a kérdésre, hány menekült érkezhet még Európába, azt válaszolta: idén körülbelül egymillióan telepedhetnek be a kontinensre, ez a szám családegyesítés révén 8-10 millióra emelkedhet.Kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy a menekültek önszántukból nem térnek vissza a hazájukba, vagy visszatoloncolják őket, vagy itt maradnak.

Az európai döntéshozók alapjában véve már rég eltolták az egész kérdést, mert nem definiálták, ki a menekült, ki a bevándorló, milyen motívumok mozgatják az embereket. Miért beszélünk mi menekültekről a Pakisztánból vagy Bangladesből érkezők esetében? – tette fel a kérdést a szakember, aki szerint az „iraki menekült” fogalma is értelmezhetetlen, hiszen Irak északi része úgy virágzik, ahogy Magyarország nem, és az ország déli részében is béke van, nyugalom. Az „iraki menekültek” nyugodtan maradhatnának az országuk területén. Az más kérdés, hogy olyan szunnitákról van szó, akik megutáltatták magukat mind az északon lakó kurdokkal, mind a délen lakó síitákkal, és most arra számítanak, hogy mi most szeretettel befogadjuk őket – fogalmazott.
Nehéz kérdés az is, mit értünk integráción, nálunk ugyanis ez alapvetően mást jelent, mint az olyan országokban, amelyekben nagyobb tömegekben fordulnak elő menekültek – hívta fel a figyelmet Maróth Miklós. Példaként említette: Hollandiában egy karmester a hangverseny előtt kifordult a közönség felé, dicsérte az iszlámot, majd felszólította a jelen lévő holland királynőt, hogy térjen át az iszlámra.

Számos európai országban nagy tömegek nem integrálódnak, hanem létrehoznak párhuzamos társadalmakat, megközelíthetetlen zónákat, melyekben a saját törvényeik szerint élnek, és az adott ország rendőrsége sem megy oda be. A kérdés, hogy ez lesz-e Európa jövője, ezt akarjuk-e, mert jelenleg ebbe az irányba megyünk – hangoztatta.

Soha nem az első generációval van a baj, amelyik igyekszik munkát találni, valamilyen megélhetést teremteni, hanem a második, harmadik, negyedik generációval, melynek már állampolgári jogai vannak, tanulni és beilleszkedni nem akar, a vallásához és szokásaihoz ragaszkodik, s megvet és gyűlöl mindent, ami ahhoz az országhoz tartozik – emelte ki.
2030-ra Brüsszelben muszlim többség lesz, ez már belátható – mondta Maróth Miklós. A demográfiai adatok azt mutatják, körülbelül 50 éve kellene Európának a mostani menekülthullám nélkül ahhoz, hogy a muszlim többség kialakuljon. Aztán ha muszlim többség lesz, egész más szelek fújnak, mint manapság – prognosztizálta.

A reakció ebben a pillanatban még kiszámíthatatlan. Úgy néz ki, az európai népeknek egyre inkább fölébred a félelme Európa jövője miatt. A vezetők azonban még mindig azt szajkózzák, hogy „több Európa kell”! Ahogy a helyzetet jelenleg kezelik, az teljes tévút. Ha a németek végre elszánják magukat, hogy csak a menekülteket fogadják be, és az összes többit – százezres tömegekről van szó – visszatoloncolják, ami egy nagy logisztikai feladat, akkor talán valami történhetne – jegyezte meg.

[Híradó.hu]
Impresszum