Alternative content

Get Adobe Flash player

Ez a kérdés (még ha nem is szó szerint, de tartalmában így) többször is felmerült baráti beszélgetésekben az elmúlt napokban. Amilyen rövid a kérdés, olyan összetett a válasz. Ha ugyan az anyaországi médiából tájékozódva egyáltalán kaphatunk megnyugtató választ.
„Csodák pedig nincsenek, „kutyából nem lesz szalonna” – mondja a paraszti bölcsesség! Ne is várjunk csodákra, ha megvédjük magunkat, mi egyszerű magyarok és odafigyelünk a mieinkre, egymásra, akkor megmaradunk, másképpen nem!"
Nem csak a küszöbén állunk, hanem a jelek szerint be is következett, amitől annyira féltem az elmúlt néhány évben, s ami hihetetlenül felpörgött az elmúlt néhány hónapban. A trianoni határokon belül élő, illetve azon kívül rekedt magyar emberek közötti lelki, szellemi szakadék olyan széles és olyan halálosan mély, amelyet látva nem tudom, van-e még visszaút. S ha igen, akkor mikor és hogyan.
Kevés olyan politikai jellegű kifejezés van, amely annyira elhasználódott volna, mint az autonómia. Az erdélyi magyar politika szereplői pedig nem sokat tesznek azért, hogy ez a kopottság ha nem is tűnik el, maga a kifejezés legalább érthető, emészthető tartalommal telítődjön. Az átlagember szemében ugyanis leginkább bohóckodásnak tűnik minden, ami az autonómia fogalmával kapcsolatos.
A régiósítás örökre utópia marad, ha a különböző etnikumok továbbra is ragaszkodnak eltérő Erdély-képeikhez.
Még több hír
Impresszum