A migránsválság megjelenése óta a balliberális ellenzék Magyarországon és a külhoni nemzetrészekben is mellébeszél.

Zoran Milanovic horvát miniszterelnök és szocialista kormányának tagjai felváltva mocskolják Magyarországot az összes lehetséges fórumon
Zoran Milanovic horvát miniszterelnök és szocialista kormányának tagjai felváltva mocskolják Magyarországot az összes lehetséges fórumon


A nemzetközi pénzügyi és vállalkozói körök érdekeit szem előtt tartó propaganda célja ma már világos és jól érthető. A migráns tömegek áradása majdcsak megroppantja a német ellátó rendszert, s csökkenti az ország gazdasági, szellemi és más tartalékait. A nagy nemzetközi vállalkozásoknak nem partnerekre van szüksége Európában, hanem hajbókoló, feltétel nélkül egyetértő munkatársakra (lásd génmanipuláció-mentes élelmiszerek). 

A Sorosék által befolyásolt nemzetközi sajtó támadásaira jellemző az enyhén szólva finnyás válogatás. Például a Szabad Európa Rádió nyugat-balkáni szerkesztősége képben és hangban is a migránsok között feltűnő gyermekekre összpontosított. A szülők részéről esetenként valóban szomorú sorsra kárhoztatott kiskorúakról van szó, akik egy-egy országba megérkeznek ugyan, de akiket szüleik (?) továbbvonulásukkor tömegesen maguk után hagynak. Ezek valóban szomorú történetek, továbbgondolásra késztető jelenségek. Ugyanakkor az objektivitás megkövetelné, hogy legalább a magukra valamit adó tényfeltáró újságírók feltegyék a kérdést: ezek valóban szerencsétlen menekültek? és hányan jöhetnek még? Jó lenne az, ha fél Szíria, Afganisztán vagy éppen Irak hosszú tömött sorokban, sokszor a regisztráció elemi formáinak a mellőzésével bevonulna Németországba és még egy-két skandináviai országba? 

Meg kell mondani, a válsággal terhes mindennapokban a migránsvonulások célállamaiban szerzett tapasztalatok s a belső egyre nyomasztóbb politikai viaskodások láttán némileg a médiában is változik a kép.

Nem így Magyarország szomszédjainál. A nem EU-tag és a schengeni határokon kívüli szomszédok nyíltan kárörvendő médiája, valamint az ottani politikai vezetők nem kis része tovább lovagol a szúró-vágó kerítésen. Úgy, hogy részben belső politikai csatározások okán is, tovább műveli az elfogadhatatlan közéleti és diplomáciai „kapcsolatápolást”.

Még sincs ok az aggodalomra. A magyar diplomácia higgadtan, figyelemmel, az „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” ismert közmondásban foglalt tanulság mentén kimérten, de egyúttal határozottan reagál. Ebben a helyzetben komikusan hat, amikor a balliberális magyarországi ellenzék – valaki felé mindig hajlongó politikai elődjeinek stílusában – kintről dicséretet várva siránkozik, mert Magyarország válogatás nélkül mindenkivel, aki útjában áll, tengelyt akaszt, s mára úgymond, teljesen elszigetelődött. 

Ez az észrevétel, részben, még igaz is lehet. Sokkal fontosabb azonban, hogy azok a politikai erők, amelyek a magországokban és azokon kívül közvetlenül tapasztalják a migránsáradat méreteit és természetét, egyre inkább a közös frontba tömörülnek. Melyben a szükség még a pártcsaládhoz tartozás kötöttségeit is feloldja. Jó példa erre a hír, hogy Csehország, Szlovákia és Lengyelország is részt vesz Magyarország déli határán az Európai Unió és a schengeni övezet külső határának ellenőrzésében. E lépés helyességét igazolja a kifelé, felfelé hajbókoló horvát belügyminiszter pattogása, aki szerint az összefogás országa számára „abszolút elfogadhatatlan”. Érthető. Mert ugye, kit fog most támadni a miniszter? A V4-et, úgy általában? Vagy a tagországokat külön-külön?

Ágoston András

[Forrás: KIFO]
Impresszum