2015. november 16. / 16:42

Tisztábban látunk

Nem mintha eddig nem gondoltunk volna rá, de az elmúlt két-három hét eseményeit szem előtt tartva, mégis elmondhatjuk: a párizsi terrortámadás után világosabban látjuk Magyarország és a nemzet egészének helyzetét.



Látnunk kell, hogy a terjeszkedő Iszlám Állam (IÁ) párizsi vérengzése a hadüzenet nélküli háború első megnyilvánulása lehet. Azt sem tagadhatja senki, hogy a migránsvonulás során a „szent háború” harcosai nem vegyülhettek el a futólépésben közlekedő tömegben. Immár Ausztriában, Németországban és Észak-Európában is napi tapasztalat, hogy a migránsoknak ezt a mennyiségét ott sem tudják kezelni. Napról-napra romlik a polgárok hangulata. Látszik az is, hogy fogcsikorgatva ugyan, de az EU nagyjai, legalább hallgatólagosan, elismerik: Magyarország úgy kerülte el a migránsok beözönlését, hogy nincs neki mit felróni. Még Angela Merkel is elismeri, az EU külső határait kellene valahogy megerősíteni. Ő azonban még mindig kitartóan ragaszkodik véleményéhez, hogy a szíreket be kell fogadni.

Mégis, a legfontosabb az, hogy kiderült: a migránsok Európa elleni rohamát döntő részben az Egyesült Államok által patronált Soros-milliárdoknak „köszönhetjük”.

Tisztábban látunk tehát, mégis maradtak súlyos, gyors megoldásra váró dilemmák. Itt van rögtön migránsözön erkölcsi, politikai értékelése: liberális túlzásokkal megspékelt emberi jogok az elsődlegesek, vagy a nemzetállamok joga, hogy maguk dönthessenek róla, kit engednek be az országba? Tudjuk, hol van a nemzetközi, nagy anyagi támogatással zajló emberjogi propaganda forrása, egyelőre mégis tartja magát a nyugati politikai nézet-imperializmus. S a németek által megfogalmazott vélekedés, fenyegetés, hogy a volt szovjet zónába tartozó országok örüljenek, hogy befogadta őket az Európai Unió. Viselkedjenek hát illedelmesen, s adjanak helyet jó kedvvel a rájuk kirótt migránsmennyiségnek. Ne csak egyszer, de folyamatosan.

Nem árt tehát, ha aggódunk. Ha tisztán látunk is, még semmi sem dőlt el. Nem tudjuk, beadja-e a derekát az immár nagyon is szorongatott Nyugat-Európa. Vállalja a másodhegedűs szerepét az Egyesült Államok mellett, vagy legalább átmenetileg igyekszik megőrizni a tényleges függetlenségét? Úgy, hogy előbb megfékezi, majd megbirkózik a rászabadított migránsok áradatával.
A nagy geopolitikai mérkőzés kimenetele mintha még nyitott lenne. Szurkolni szabad, de nem tudhatjuk, ki kerekedik felül.

Magyarország és a Visegrádi Négyek dolga most az, hogy reális helyzetfelmérés alapján eldöntsék, meddig feszítik, meddig feszíthetik a húrt. Mert koránt sem vagyunk esélytelenek. Fontos változás, hogy Sorosnak és az övéinek fel kellett fedni az eddig sűrű médiaködbe burkolt kártyáikat, s ma már nyers erőt fitogtatva kénytelenek tovább hangoztatni tarthatatlan érveiket. Maga a változás a bizonyság rá, hogy az évtizedekig szövögetett médiafölény erőt felőrlő hálóján kellemetlen, növekvő lyukak keletkeztek.

Mi, magyarok a Kárpát-medencében úgy segíthetünk megtartani az Orbán-kormány által megszerzett politikai előnyt, ha folyamatosan bizonyítjuk: nem akarunk kvótákat, nagy többségünkben összetartunk, s ha kell, a két szavazás közötti években sem maradunk tétlenek.
Igen, a céltudatos nemzeti alapú politizálás és a tartós társadalmi dinamizmus az, amivel sem a balliberális nemzetközi erők, sem a töredező, harmatgyenge hazai ellenzék nem tud mit kezdeni.

[Ágoston András – KIFO, Délvidék]
Címkék: EU, V4, terrorizmus
Impresszum