2016. március 23. / 13:39

Brüsszel: miért?

Európát ismét megszorította egy véreskezű szörnyeteg. Újabb ártatlan életek, újabb értékek vesztek oda. Ismét a találgatás és a rettegés kapott főszerepet az emberek szívében. Tegnap Párizs, ma Brüsszel, holnap, Róma, Bécs, Budapest, Kolozsvár…



Gondolatok kavalkádja nyüzsög a fejemben. Mi lett volna, ha a családom tagjai ott vannak a merénylő közelében? Mi lett volna, ha a barátaim épp akkor várnak a gépükre? Mi lett volna, ha a szerelmem épp ott van a metrón? Miért? Szörnyű arra gondolni, hogy akár ők is lehettek volna… 

Miért kellett valakinek/valakiknek ilyen aljas és embertelen módon félelmet szítani? Miért kellett kimondani a halálos ítéletet azokra, akiknek vágyaik, terveik voltak. Miért kell tönkretenni boldog családokat? Európa csillaga elveszőben van, lehúzta a sár és a vér.

Európaiságról és szolidaritásról fecsegnek vezetőink, míg mások vasököllel harcolnak a terrorizmus ellen. Elcsépelt már a menekültválságról jót vagy épp rosszat mondani. „Torkunkat metszik” nyomban, ha pozitív, ha negatív szavak hagyják el azt. De mégis megszólal a belső gong mindenkiben: a migránsválsággal óriásira nőtt a terrorveszély is.

És a menekültek áramlanak, naponta több ezren érkeznek, tele reményekkel, célokkal. Vagy éppen okkal, vezetve és ösztönözve, az Ígéret földjének idilli képével magukban. Őket is áldozatoknak tartjuk. Kezünket nyújtjuk feléjük és védelmet ígérünk. Ami abszurdum, nem tudjuk őket megvédeni, magunkat sem tudjuk már.

Politikusaink egymást gáncsolva döntenek életünk és sorsunk, jövőnk felett. Közben jogokkal és emberséggel dobálózunk, ha valaki felemeli a hangját. Angela Merkel politikai manővere öngólnak bizonyult a menekültek és az európaiak közti meccsen. 

Sajnos nyitott kapukkal és nyitott szívekkel fogadtuk azokat, akik közt nemcsak szegény és kiszolgáltatott életek érkeztek, hanem a halál zsoldosai is. Kiszűrni a veszélyt jelentőket fizikai lehetetlenség lenne. Jószívű európai magatartásunk a báránybőrben harapdáló farkast sem ismeri fel. Mégis égetően fontos lenne, egy alkalmazható és szakszerű szűrőrendszer kialakítása. Salah Abdeslam elfogása egy lépés volt előre, de kettő hátra. A palackból kiszabadult szellem tovább randalíroz, míg tejhatalma nem lesz.

Ki a hibás, hogy tegnap életét vesztette 31 ember? Ujjal mutogatunk, keressük, hogy kire háríthatjuk át a felelősséget. De ki a bűnös ma? A vallás? Az Iszlám Állam? Európa? Talán az, aki meghalt Brüsszelben? Kit okolhatunk igazán?

Egyre azon gondolkodom, hogy egy napon majd én is anya leszek, és már mérhetetlen rettegés fog el, hogy a gyermekem életéről más dönthet, kíméletlenül és hidegvérrel. Ma az anyák fájdalma a legnagyobb. Mindenki elveszített ma valakit, aki a legfontosabb volt számára. Aki a világot, a jövőt jelentette neki. Többé már ezek az emberek nem búcsúznak el a családjuktól reggel. Többé nem csókolják meg a feleségüket mielőtt kilépnek az ajtón. Többé már esti mesét nem mondanak gyerekeiknek…

Európa kudarcot vallott. Több éves harcukkal sem tudták megállítani az európai kultúrában született és európai neveltetésben részesült dzsihadista elemeket, akik itt esküdtek fel az Iszlám Államra. Ellenünk, a keresztény Európa ellen. Brüsszel Molenbeek nevű negyede elveszett évek hosszú sorának a bizonyítéka. Ez lesz a vén Európa sorsa is? 

A gyásszal nemcsak a fájdalom költözött be a kontinens szívébe, hanem a félelem is. Sebzett vadként nehezen óvja már magát meg a további sérülésektől. Sérülések pedig lesznek. Újabbak és szörnyűbbek.

Lukács Tímea

Címkék: EU, terrorizmus
Impresszum