2016. április 12. / 13:00

Hogyan tovább?

Charlie Hebdo. Kevesebb mint egy évvel később Párizs. Kevesebb mint fél évvel később Brüsszel! (Kölnt már nem is említi az ember.) Mi a terv? Ha majd hetente robbantanak, akkor hetente tartunk megemlékezést? Európa feltette a kezét, bepucsított, és szabadrablás van.

2011-ben London lángolt, erő helyett leginkább könyörgésre futotta. Nem fog Európa olyat csinálni, amit Putyin tett a csecsenekkel. Könyörgés, még több pénz, még több könyörgés, kamerák, megfigyelés, tojáshéjon lépkedés, cenzúra, fehér emberek megfélemlítése (azt lehet, meg működik is). Ez már most is megy, még büszke is Merkel arra, hogy a Facebookon vadászik a Stasi.

„Az elmúlt napokban az európai belügyminisztériumok közzétették jelentésüket, hogy hol, milyen iszlámveszély van. Ezek belső bizalmas anyagok voltak, a sajtóban nem jelentek meg, így nem jelent meg, hogy Belgiumban a bűncselekmények 70 százalékát muzulmánok követik el, nem jelent meg, hogy Németországban napi 500 bűncselekményt követnek el, nem jelent meg, hogy Franciaországban ez az arány 70 százalék, Nem jelent meg, hogy Svédországban 55 olyan város van, ahova svéd már nem mehet be, mert szélsőséges iszlamisták átvették a vezetést” – hívta fel rá a figyelmet Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő.

Közben a „békés” muszlimok már most is belemondják a kamerába, hogy Európa muszlim lesz egy-két évtizeden belül, a képébe röhögnek az őslakosoknak.

Haladunk valami nagyon véres felé (legalábbis Nyugat-Európa), és ahogy egy all-rightos író is mondta, Európa 20 év múlva vagy saría-bíróságokkal és mecsetekkel lesz tele, vagy Breivik-szobrokkal.
A nyugati sajtó majd megint sipákol egyet a jogokról. Mert ugye az a legfontosabb. A jó elvtárs a partizánfilmekben, amikor lelőtte a gaz náci vagy az imperialista ügynök, a szívéhez kapott, és a párttagsági könyvecskéjét kereste. A liberális hülye – valahol minden utópia egy tőről fakad – meg majd a jogait félti. Meg jajveszékel a szélsőségekről. Jogai természetesen kizárólag a deviánsoknak vannak.

Jogom van „eldönteni”, hogy férfi vagyok vagy nő, ezt akár havonta variálhatom is, de lehetek semleges nemű is. (Van egy rossz hírem a gender hülyéknek. Az ember biológiai neme nem „felvállalás” kérdése. Egy férfi koponyája és medencéje eltér, és világosan megkülönböztethető egy nőétől. Ha a régész a temetőben talál egy csontvázat, a nyakszirtjéből megmondja a nemét. A demokráciához, a rasszizmushoz meg az antifasizmushoz való viszonya nem derül ki. A párttagsága se. Az se, hogy elítélte-e a Hóman-szobor felavatását, és hogy mit gondolt a feminizmusról. Egyedül egy derül ki: a neme. Mert ez születésünktől fogva adott, és aki ezt nem tudja eldönteni, az nem valamiféle szabad és fejlett, felvilágosult lény, hanem beteg.)



Tart-e tovább a női jogok szajkózása a kirekesztés elleni harc nevében, miközben pont erre hivatkozva áramlik be az a milliós tömeg, mely tökéletesen semmibe veszi a női jogokat? Mellesleg a női jogok szajkózása pont a női egyenlőség elvét tagadja. Aki egyenlő, az önerőből is képes valamit elérni. Ha kvótákkal kell kikényszeríteni, hogy legyen X darabszámú női mérnök, cetvadász, vagy meg nem értett blogger, az pont azt bizonyítja, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Bábáskodni kisgyerek vagy csökkent értékű felett szokás. Ha nő lennék, kikérném magamnak az ilyet. (Azt, hogy bizonyos fokú „eltérés” a nemek biológiai és lelki alkatából adódik, már nem is mondom, mert az ilyesmi egy haladó szelleműnek magas.)

Régen a nők valóban nem lehettek politikusok, tábornokok (vicc), de nem lehettek hóhérok, aknaszedők és vájárok sem. A nőt a társadalom védte, és középre helyezte. A legkevésbé rizikós terepre. Pont a család és a szaporodás miatt. Ezért voltak férfiak a legmagasabb és a legalacsonyabb szinteken. De ha a főorvosok közt méricskélünk, méricskéljünk a kukások közt is. Szinte csak férfi van. De ismétlem, a nőt régen azért „tiltották”, mert kímélték. Ez megszűnt. Ki is halunk pillanatokon belül, de legalább jogokkal, öntudatosan, idealista eszméket hirdetve, és elsöpörnek azok, akik nagy ívben tesznek az ilyesmire. Persze a nőjogi ügyködők és a migránssimogatók ugyanazok, és a kettő szöges ellentéte fel sem tűnik nekik. (Látszólag.)

Szóval, hogyan tovább? Most majd brüsszelesre cserélik pár százezren a profilképüket, és minden marad a régiben? „A Liberálisok hisznek a szabadságban, a demokráciában, a humanizmus értékeiben és bíznak abban, hogy a történtek nem szolgálnak újabb alapot majd a gyűlöletkeltésre, a menekültkérdés és a terrorizmus összemosására.” Ezt írta a Magyar Liberális Párt, egy nappal Brüsszel után. Csiba Katalin, az LMP politikusa pedig így hagymázazik blogján: „fontos megvédenünk a muszlimokat, a menekülteket, akik áldozatai lehetnek annak a mocsárszagú politikának, amit otthon is napirenden tart a kormány”.



Amúgy megfejtettem. A liberális idióta azért nem képes megérteni, hogy itt kultúrák és népcsoportok viselkednek úgy, ahogy, azért hisztizik az „általánosítás ellen”, mert ő sem kultúrában gondolkozik, nem definiálja magát egy kultúra részeként. Ő csak egy egyén. Amihez tartozik, az egy világnézet, egy ideológia. Ő liberális. Nem magyar, német, vagy keresztény. Ezért nem fogja föl, hogy a muszlim muszlimként akarja felszámolni Európát, és nem mint Abdul vagy Mohamed.

Édes Istenem! Nem a demokráciát kell megmenteni, kedves agyhalottak, hanem Európát! A demokrácia valójában soha nem létezett, az illúziójának közepén pedig épp most detonált a sokadik pokolgép! Aki pedig nyitva hagyja éjszakára az akol kapuit, az reggel ne sírjon, hogy farkasok tizedelik a nyájat.

[Pozsonyi Ádám – Magyar Demokrata]

Címkék: Európa, terrorizmus
Impresszum