Részlet az „Európa végnapjai” című szöveggyűjteményből ( Saleh Abdeslam Kiadó, Budapest, 2043): „A tömeggyilkos Anders Breivik részben pert nyert a norvég állammal szemben, egy oslói bíróság ugyanis kimondta, hogy a hatóságok a börtönben megsértették emberi jogait”.



Hát, akkor lássuk, mik is voltak azok a rettenetes embertelenségek, amiket ennek a szegény gyilkosnak el kellett viselnie. A börtönben három cellát használhat, futópadot, szobabiciklit, számítógépes játékokat  kap, újságokat, magazinokat, könyveket olvashat. Látogatókat fogadhat, és a külvilággal is tarthat kapcsolatot. Utóbbi alól csak az olyan szélsőségesek a kivételek, akiket Breivik – úgymond – „ártalmas ideológiája cselekvésre ösztönözhetne”. A tömeggyilkos ráadásul még a börtönben sem él teljes elszigeteltségben: karácsonykor például részt vehetett mézeskalácssütő versenyen.

Mindezek ellenére Breivik bírósági meghallgatásán „állati bánásmódról" beszélt. Egyebek közt attól szenvedett, hogy nem kap megfelelő minőségű ételt, és „elviselhetetlennek” nevezte azt is, hogy gyakran hideg a kávéja, és, hogy műanyag evőeszközökkel kényszerül étkezni. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a tömeggyilkos „emberi jogai” sérültek a börtönben. Az ítélet indoklásában kiemelték az elítélt elszigetelését, és azt, hogy „a hatóságok nem szenteltek kellő figyelmet a mentális egészségének”.

Az, hogy Anders Breivik még elmebeteg tömeggyilkosnak is ócska, hogy luxuskörülmények közt rinyáló, nyomorult kis gyíkként saját beteg eszméinek mártírjaként is megbukott – nos, az egyedül az ő dolga. De, ahogy ezeknek sirámoknak egy bíróság helyt ad, az valami hihetetlenül, fájóan éles kórképe annak az elcseszett világnak, amiben élünk. Ahol a hatóságoknak egy olyan szétrohadt lelkű szörnyeteg „mentális egészségére” kellene ügyelnie, aki 77 (hetvenhét), javarészt tizenéves gyerekembert mészárolt le, egyenként kivégezve őket, órákon át vadászva a szerencsétlenekre.

Balogh Gábor cikkének folytatása ITT olvasható
Impresszum