A Jobbik-kongresszus kulcsfogalma a „változás” volt, amit Vona Gábor nagyívű beszédében már-már mitikus magaslatokba emelt. Meghallgatva a 35 perces expozét úgy tűnik, hogy az elnök, ha vitathatóak is a keménykezű pártvezetési módszerei, tudja, mit akar. Vitahatóak, mondom, mert úgy tűnik, felesleges konfliktusokat vállalt.

Novák Előd esetében a kívülálló hajlamos igazat adni az elnöknek, abban, hogy a volt alelnök „szándéknyilatkozata”, melynek köszönhetően az ellenséges erők ismét munícióhoz jutottak a Jobbikkal szemben, visszaigazolta a kilátásba helyezett és foganatosított elnöki vétó helyességét. Azonban a Jobbik-alapító Szávaynak az elnökségből való kitiltása, valamint a szintén fegyelmezett és felkészült Apáti hátrébb léptetése, egyáltalán nem látszik motiváltnak. A jelenlegi és korábbi jelöléseket illetve – szavazatszámokat nézve – úgy tűnik, mintha a küldöttek s a tagság általában inkább rokonszenveznének e két frontpolitikussal, mint egyik-másik polgármesterrel, akiknek az első sorba állítása nem biztos, hogy szerencsés ötlet. 

Mindazonáltal ahogy Vona Gábor felvázolta a közeljövőt, az bizakodásra ad okot. A cselekvési iránycsapások helyesek, a „hit, fegyelmezettség, profizmus” hármas módszertani célkitűzése kifogástalan. 

Ami a változás szükségességét illeti, egyértelmű, hogy a Jobbik csakis fazonírozva, néppárti imázzsal nyerhet választást. Ez egyébként, tekintve az Európában zajló politikai folyamatokat, immár nem is tűnik annyira lehetetlennek, mint 2010-ben vagy 2014-ben. A radikális pártok előretörése, a „globális háttérhatalom” által irányított intézmények (beleértve az EU csúcsvezetését, különböző testületeit, s megannyi bizottságát) bizalmi indexének drámai csökkenése, Európa háttérből irányított muszlim megszállása kedvező konjunktúra lehet a Jobbik számára akkor is, ha ez utóbbi problémakört a jelenlegi kormány egyrészt összességében is jól kezeli, másrészt kampányszinten is meglovagolja (Aligha tagadható, hogy a Jobbik indítványa, miszerint a kötelező betelepítési kvótának a magyar nemzet érdekei szerinti elutasítását alkotmányszinten kell rögzíteni, előremutató, követendő, a népszavazásra csak azért van szüksége a Fidesznek, hogy megmozgassa a maga oldalán a szavazókat).

Visszatérve a változás kérdésére: ha túlzásnak is tartjuk, hogy a Jobbik ne hasonlítana 2010-es önmagára, Vona a cseresznyemag analógiával jól érzékeltette, hogy miként a magban benne van a gyümölcsöt termő terebélyes fa ígérete, úgy benne volt a Jobbikban is már alapításkor az egész nemzetet irányítani akaró, az egész magyarság boldogulásának elősegítését célul kitűző erős néppárt.

Fontos cselekvési iránycsapás az eszmeiség tisztázása, a kormányzati felkészülés, a politikai kommunikáció erősítése és a közélet tematizálása. A meghirdetett belső strukturális változások is jót ígérnek. A külső szakértők bevonása kabinetrendszerbe többszörös jelentőséggel bír, egyrészt a párthoz köt olyan értelmiségieket, akik nem vállalhatják fel a párttagságot, szélesedik ily módon a szellemi holdudvar, másik oldalról pedig erősödik a szervezet szakmai alapzata. Csak remélni lehet, hogy nem marad ötletszinten a Jobbik értéktár megalkotása, a tagság ötleteit begyűjtő és a vezetés irányában továbbító innovációs testület gondolata valamint a sajnos egyre számosabb külhoni magyarság bekapcsolása nemzet szellemi vérkeringésébe. 

Okunk van azt hinni, hogy a Jobbik vasárnapi kongresszusa összességében a párt erősödésére alkalmas döntéseket hozott, akkor is, ha az elnököt, bár egyedüli jelölt volt, a küldöttek egy ötöde nem támogatta.

S fanyaloghat egy jelentős konzervatív hetilap azon, hogy egy „néppártosított és humánerőforrás-kezelt, egyszemélyi vezényletű pártunk már van” s ha a választáson a Fidesz mellett egy, a Fideszre erőteljesen hasonlító párt jelenik meg kihívóként, akkor annak eleve nem lehet sikere. Hiába fanyalog, mert a cikk írója szem elől téveszti a lényeget: a választót nem a forma, a párt belső működési mechanizmusai érdeklik elsősorban, hanem a hitelesség. Hitelesség dolgában pedig a Jobbik akkor is jól áll, ha mind jobbról, mind balról rá vannak állítva egész szellemi műhelyek arra, hogy roncsolják az imázsát.

Ha mindaz megvalósul, amit Vona előrevetített a vasárnap lezajlott kongresszuson, a Jobbik sikeresélyes pártként vág neki a következő választási megmérettetésnek.

Kánya Imre

Impresszum