2016. szeptember 13. / 13:27

Liberálisok és nihilisták

Orbán Viktor Kötcsén elmondott beszédében természetszerűen kiemelt szerepet kapott a migránsválság. A brüsszeli központ és az EU polgárai között e probléma tekintetében összebékíthetetlen az ellentét, az előbbiek által liberális demokráciának nevezett rendszer nagyobb dicsőségére.



Ezért is rettegnek a népszavazástól, mint a demokrácia alapintézményétől, mert egy nyugat-európai népszavazás-sorozat a migránsügyben megmutathatná: kontinensünk jelenlegi vezetői hatalombitorlók, akik nem képviselik a népakaratot.

Orbán szerint a brüsszeliták nem liberálisok, hanem nihilisták. Abban csak egyetérthetünk a magyar miniszterelnökkel, hogy ezek az emberek nem liberálisok. A liberalizmussal sok baj volt és van, de létrejöttének idején volt pozitív tartalma is. Az emberi és polgári jogok nevében fellépők mára az ésszerűség határait feszegetik(lásd az olyan eszement javaslatokat, hogy a halálbüntetés után a tényleges életfogytiglant is töröljék el Európában- magyarán többet számít a bűnözők absztrakt joga a megjavulásra, mint azok élete, akiket egy többszörös gyilkos vagy pedofil a társadalomba való visszaengedése után eltesz láb alól), de annak idején jelentős szerepet játszottak egy élhetőbb társadalmi-politikai rendszer megteremtésében, a hatalmi önkény korlátozásában.

Kérdés viszont, hogy mennyire megfelelő jelző a brüsszeli zsoldosokra az, hogy nihilisták. Végső soron azokat, akik csak a saját hatalmukban, saját pozíciójukban, anyagi érdekeikben hisznek, idealista alapon nevezhetjük ugyan nihilistáknak, de valójában ők a fogyasztói idiotizmus, a hedonizmus és a hatalommánia emberei. Ők is hisznek valamiben: a könyöklésben, az egyéni és klikkérdek érvényesítésében. Jelenleg úgy mérik fel a helyzetet, hogy kisebb kockázat nekik részt venni Coudenhove-Kalergi gróf 1925-ös lázálmának megvalósításában, az európai őshonos népesség más fajokkal való mesterséges keverésében és a nemzetállamok bontásában, engedelmeskedni a felsőbb globalista akaratnak, amit most épp Soros György jelenít meg a leghatározottabban és legegyértelműbben, mint ellenállni és megszervezni Európa önvédelmét.

Pedig az önvédelem messzemenően összeegyeztethető a liberális és demokratikus alapelvekkel. Sőt. A demokratikus alapelvekkel csak ez a magatartás egyeztethető össze, hiszen egyelőre, amíg a betolakodók nem kerülnek többségbe és nem szereznek állampolgárságot, az európai őshonos népesség azt várná el a brüsszeli elittől, hogy megőrizze Európát európainak. S ne tekintse ”menekülteknek” azokat, akik visszamennek nyaralni oda, ahonnan állítólag elüldözték őket.

De hadd ássunk a lehető legmélyebbre a liberális tanokban. A szabadelvűség atyja, aki egyben a „minimal state”, az „éjjeliőr állam” koncepciójának első megfogalmazója, John Locke a „Levél  a vallási türelemről” című munkájában elvi éllel szögezte le, hogy az állam elsőrendű feladata polgárai életének és anyagi javainak védelme. Ő ugyan ezt azért tette, hogy megmutassa, mennyire nem feladata az államnak a polgárok „lelki üdvéről” való gondoskodás (amiről a nemzetben gondolkodók esetleg másként vélekednek), de hogy a liberalizmus atyjának tanai nemhogy megengedik, de egyenesen előírják, hogy egy ország ne importáljon nagy számban potenciális bűnözőket és terroristákat, az ténykérdés. Magyarán az a módszeres önfeladás, amit a brüsszeli központ európainak, demokratikusnak és liberálisnak nevez, se nem európai, se nem demokratikus, se nem liberális.

Borbély Zsolt Attila

Impresszum