2016. október 3. / 13:20

Mindenki győzött?

Úgy érezhetjük magunkat a tegnapi népszavazás után, mint az önkormányzati választásokon, amikor kiegyensúlyozott eredmény születik, és szinte minden párt a maga győzelmét hirdeti.



Orbán Viktor nagyszerű eredményről beszél, Gyurcsány Ferenc szerint ők győztek, nem kicsit, hanem nagyon, mi több, a „baloldal” győzelme szerinte vitathatatlan, Molnár Gyula az MSZP elnöke azt szűrte le, hogy megverhető a Fidesz. Vona Gábor Orbán sajnálatos kudarcáról beszélt.

Hogy is állunk valójában?

A népszavazásnak, bármit is mondott előtte akár maga a kezdeményező Orbán Viktor, akár a miniszterelnök ellenlábasai, legfőbb célja az volt, hogy a magyar emberek minél nagyobb számban mondjanak nemet a legújabb kori történelem legabszurdabb javaslatára, az igazságérzettel, az erkölccsel és joggal egyaránt szemben álló kényszerbetelepítésre.

Ez pedig megtörtént. 

Különösen örvendetes, hogy több ember mondott most „nemet” Brüsszel abberációjára, mint ahányan „igent” 2003-ban a csatlakozásra. Annak dacára, hogy akkor minden számottevő politikai erő a részvétel és az „igen” mellett kampányolt, és annak ellenére, hogy a rendszerváltás utáni történelmünkben aligha volt olyan voksolás, melyet olyan, hosszú évekig tartó irreálisan pozitív hangvételű médiakampány vezetett volna fel, mint az uniós csatlakozásról szólót. Nem kétséges, hogy a Jobbiknak abban igaza van, hogy a Fidesz hibázott, amikor irreálisan magas érvényességi küszöböt állapított meg, demokratikusabb, szerencsésebb és nem mellesleg a józan ész parancsainak is megfelelőbb lett volna, ha megmarad az a szabályozás, mely szerint, ha a választásra jogosultak több mint egy negyede azonos módon szavaz, akkor érvényes a voksolás az 50% alatti részvétel mellett is. A jelenlegi szigorú szabályozás szerint érvénytelen lett volna mind a NATO, mind az EU csatlakozásról szóló plebiszcitum. 1990 óta egyetlen népszavazáson volt nagyobb a részvétel, mint 50%, s ez a szociális népszavazás volt, mely lényegében – amint azt Horn Gábor frappánsan megállapította – arról szólt, hogy a Gyurcsány kormány húzzon a …csába.

Az viszont súlyos hiba, hogy a Jobbik is beáll az ellenzéki kórusba és Orbán távozását követeli. Többszörös hiba. Hiba, mert ütközik a nemzetben gondolkodó emberek természetes igazságérzetével, hiba, mert alkalmat ad arra, hogy a Jobbikot összemossák a nyíltan nemzetellenes, komprádor álbaloldallal, és hiba azért is, mert ha netán Orbán hallgatna Vona szavára, és tényleg lemondana, majd új választásokat írnának ki, azon borítékolhatóan a Fidesz győzne.

A lényeg egyébként nem az, hogy ki hogyan kommunikálja a népszavazás eredményét, hanem az, hogy sikerül-e megvédeni Magyarországot, Közép-keleteurópát vagy jó esetben egész Európát a muszlim inváziótól? A lényeg az, hogy hogyan tovább.

Orbán Viktor jelezte: a magyar emberek népszavazáson kinyilvánított akaratát alaptörvényi szinten kívánja rögzíteni, erre kellett volna Vona helyezze a hangsúlyt, kiemelve, hogy ez volt a Jobbik javaslata eleve, és örvendetes, hogy a miniszterelnök – nem először – azon az úton indul el, amit a Jobbik kívánatosnak ítél. 

De még nem késő. Az indulatok elültével jó esélyre van egyfajta nemzetpolitikai együtt munkálkodásra. Nyilvánvalóan az együttműködés eseti lesz a Fidesz és a Jobbik között, annyira elmérgesedett a pártközi viszony, hogy hosszabb taktikai szövetségre, netán koalícióra nem sok remény mutatkozik. De ez nem ok arra, hogy ne örvendjünk, ha e két párt, melynek kinyilvánított célja Magyarországot megőrizni magyar országnak együttműködik majd az alaptörvény kívánatos és szükséges,e kérdést illetőmódosításában. 

Borbély Zsolt Attila

Impresszum