2016. december 2. / 11:07

December 1-je, Románia gyásznapja

A hét kis hatóerejű közép-európai diplomáciai atombombája az volt, hogy Szijjártó Péter megtiltotta a magyar külügyi dolgozóknak, hogy részt vegyenek az Erdély elcsatolására emlékező román nemzeti ünnep rendezvényein. Isten látja lelkem, nekem nagyon nem szívem csücske a Bem téri futsal-Messi, de a helyzet az, hogy ez a lépés abszolút rendben volt.



Sőt, már negyedszázada meg kellett volna történnie. És nem is csak azért, mert a hazánk feldarabolásán örömködő bárkikkel bárhol bármilyen megfontolásból koccintani a protokolláris udvariasságon messze túlmenő tudathasadás – hanem azért is, mert ezen a napon senkinek nincs semmi ünnepelni valója. Sem a magyaroknak, sem az erdélyieknek – de még igazából még a románoknak se.

Ha keleti szomszédaink képesek lennének reálisan szemlélni saját történelmüket, akkor minimum mélyen hallgatnának 1918 december elsejéről. Ez ugyanis nem csak az „évezredes román álom”, a „Nagy Egyesülés” beteljesülésének dátuma, hanem egy orbitális nagy hazugság kezdete is, amely nyúlós, ragacsos, bűzös masszaként húzódik végig az egész elmúlt lassan már száz esztendőn.

Hogy a 98 éve Gyulafehérváron hozott határozatok közül a „együtt lakó népek teljes nemzeti és vallásszabadságára” vonatkozó pontokat már másnap kukába dobták Bukarestben, az lényegében – legalábbis nekünk, magyarok számára – közhely. Azt már ritkábban emlegetjük – pedig legalább ennyire fontos – hogy az akkor született döntések legitimitását a tanácskozás „nemzetgyűléssé” nyilvánítása adta meg. Ami viszont, ha lehet, még a fenti ígéreteknél is nagyobb kamu volt. Nemzetgyűlést ugyanis választani szoktak. A Gyulafehérváron összegyűlt mintegy 1228 „küldöttet” viszont nem legitim választások útján jelölték ki – ám  még így sem bíztak a véletlenre semmit. A Romániával „egyesülő” 26 magyar vármegye ugyanis mindössze 600 delegáltat küldhetett, a „nemzetgyűlés” többségét így regáti románok, illetve a román hadsereg tisztjei adták.

Arról az apróságról nem is beszélve, hogy az eseményre elfelejtettek meghívót küldeni a magyaroknak, szászoknak, szerbeknek, ruszinoknak, meg úgy általában a soknemzetiségű régió egyetlen más népének sem. Az az 1228 ember tehát az égvilágon senki sem képviselt – még a 2,8 milliós erdélyi, bánsági és partiumi románságot sem, akik közül legfeljebb százezren voltak jelen Gyulafehérváron.

Balogh Gábor cikke teljes terjedelmében ITT olvasható.

[Alfahír]
Impresszum