2016. december 13. / 17:36

Ki megy Bukarestbe?

Így teszi fel a kérdést a jól értesült magyar nyelvű balliberális portál a Transindex. A kérdés persze költői, inkább az lenne a valós választ váró kérdés, hogy mit fognak csinálni Bukarestben?



Illúziói persze senkinek nincsenek. Sem annak a 440 ezer magyarnak, akik az RMDSZ-re szavaztak, sem annak a nagyjából ugyanennyinek, akik ilyen vagy olyan okokból nem tették. Az MPP „lenyelése”, a magyar közmédia és Orbán Viktor miniszterelnök intenzív, már-már tolakodó kampánya persze hozhatott volna sokkal több voksot is, de látszólag mindenki elégedett az eredménnyel. A pártkatonák sikerről, bizalomról, helyes stratégiáról beszélnek, mi választópolgárok inkább kegyelmi időről, négy év haladékról, amit az RMDSZ kapott, hogy végre bizonyítson. 

Az, hogy a megválasztott magyar képviselők és szenátorok hogyan tekintenek a tényre, hogy bejutottak Románia törvényhozó testületébe, egyénenként és vidékenként eltérő. Vannak olyanok, akik számára ez valóságos megkönnyebbülés, hiszen a DNA már a sarkukban lihegett, csupán a mentelmi jognak köszönhetik, hogy nem vizsgálati fogságban vannak. Vannak olyanok, akik lassan huszonhat esztendeje „bérelt” hellyel rendelkeznek a román parlamentben, közszájon forgó viselt dolgaik ellenére – vagy éppen azért. És persze vannak olyanok is, akik tenni szeretnének valamit a vészesen fogyatkozó, kedvét, és jogait vesztett erdélyi magyar nemzetrészért.

Mit vár, mit várhat az erdélyi magyar, megválasztott képviselőitől? A nagy, nemzetstratégiai célokról talán kár is beszélni, hiszen senki sem gondolhatja komolyan, hogy a következő négy évben megvalósul a székely autonómia, létrejön az önálló, magyar nyelvű Bolyai egyetem, vagy éppen rendeződik a mai napig vissza nem szolgáltatott ingatlanok, erdők, földterületek helyzete. Nem. 

Ahogyan az elmúlt huszonhat évben nem történt ezekben a kérdésekben előrelépés, úgy most sem fog. Az a vonat már elment. Ennél az erdélyi magyarnak már jóval szerényebb igényei vannak. 

Érkezzen meg idejében a pedagógusok fizetése, ne kelljen kivándorolnia, ha nem akar éhen halni, álljanak vele szóba magyarul is, legalább az RMDSZ vezette önkormányzatokban és intézményekben, és legfőképpen ne nézzék folyamatosan, megállás nélkül ostobának. Képviselői ne kiemelt nyugdíjat és jogi mentességet szavazzanak meg maguknak, hanem közpénzeket, utakra, iskolákra, magyar kultúrára, és főleg munkahelyek teremtésére. Ne december elsején koszorúzzanak, hanem március 15-én. Álljanak szóba a választókkal, mandátumuk minden napján, ne csak kampányban. Annyit ígérjenek, amit képesek is betartani, bármilyen kevés legyen is az. 

Higgyék el, hogy a nem RMDSZ-es magyar is jó magyar, legalább olyan jó, mint ők maguk. Több nem várható el ettől a gárdától. Ha ez mind teljesül, már nem hiába mentek Bukarestbe.

Barta Béla
Impresszum