Az alkotmánymódosítás nem a hagyományos családot védi, hanem az azonos neműek házasságának ellehetetlenítését szolgálja – olvasható a Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért közleményében, mely szervezet korábban a magyar nyelvhasználatért állt ki.



A Koalíció a családért kezdeményezése, miszerint foglalják alkotmányba, hogy a család egy férfi és egy nő önkéntes elhatározásával létrehozott házasságon alapul, nem a heteroszexuálisok jogát védi, hanem a homoszexuális párok ellen irányul. Ezt hívjuk diszkriminációnak" – írják.

„Ez pont olyan diszkrimináció, mint a magyar nyelv és közösség, vagy a felekezeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetése. Persze a szexuális kisebbségek más logika mentén válnak diszkrimináció tárgyaivá, viszont ugyanúgy egy indokolatlan és hátrányos megkülönböztetéssel állunk szemben. Miért indokolatlan? Azért, mert a homoszexuálisok házassága nem veszélyezteti mások alapjogait. Miért hátrányos megkülönböztetés? Azért, mert a polgári házasság számos gyakorlati előnyt von maga után örökösödési, gazdasági, egészségügyi és társadalmi szempontból, amelyből így a homoszexuális párok nem részesülhetnek. Logikáját és legitimitását tekintve az a megállapítás, hogy a tágabb társadalmat joggal sértené az azonos neműek házassága, egyenértékű azzal a kijelentéssel, hogy Romániában nem kívánatos a magyar nyelv használata nyilvános helyeken.

Az a társadalom, amely nem képes elfogadni a homoszexuális párok másságát, boldogságkeresését és jogegyenlőségét, az nem fogja elfogadni a nemzeti kisebbségek törekvéseit és jogegyenlőségét sem.Erdélyi magyarként így alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy a társadalom minél empatikusabb legyen, és hogy a többség ne érezze úgy, hogy a kisebbség akaratától függetlenül jogában áll dönteni a kisebbségek sorsáról" –szól a közlemény.

Szelíd, toleráns jogkövetelők
Szelíd, toleráns jogkövetelők


A liberális elvek mentén szerveződő jogvédő csoportok logikájában ott a buktató, hogy nem képesek, vagy nem hajlandóak különbséget tenni a természetes joghoz való ragaszkodás (mint az anyanyelv használata) és a természetellenes, deviáns szexuális orientációhoz kapcsolódó jogkövetelések között. Egy határokat nem ismerő jogkiterjesztés nevében ma még csak a homoszexuálisoknak követelnek jogokat, mondván, hogy az ő boldogságkeresésük nem sérti mások jogait. Ezt az érvet könnyű megcáfolni, elég csak megfigyelni hová jutott a homoszexuális lobbi nyomás alatt a nyugati kultúrkör államaiban a hagyományos család szétverése, a kereszténység, a konzervatív erkölcsök és a  normalitás minden szinten történő támadása. 

A liberális jogvédők logikája mentén például a szervezett bűnözői bandák is önkéntes elhatározás alapján összeálló, boldogságot kereső csoportok, akiknek a jogai esetleg felülírhatják a javaikhoz, életükhöz ragaszkodó többség jogait. De ha a szexualitás terén maradunk, milyen alapon utasíthatjuk vissza a zoofilok, pedofilok, vagy éppen nekrofilok szelíd, jogkiterjesztésre vonatkozó kéréseit? Hiszen ők csak boldogok szeretnének lenni...

A Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért érvelésében különösen aljas vonás az, hogy a mintegy 1,2 millió erdélyi, partiumi és bánsági magyart egyénenként és közösségként is súlyosan érintő nyelvhasználati harcot párhuzamba állítja a jelentéktelen számú kisebbséget alkotó homoszexuálisok, és egyéb nemi eltévelyedésekkel azonosuló emberek követelőzéseivel. Egy őshonos nemzeti kisebbség jogaiért folyó harc nem lehet azonos súlyú a félrecsúszott szexualitású emberek bizarr, családról és polgárjogokról vallott elképzeléseivel már csak azért sem, mert mint a tapasztalat megmutatta, az egyik a közösséget megőrző, erősítő jellegű, a másik pedig bomlasztó, atomizáló és szétverő természetű. Sarkítva a dolgot feltehetjük a kérdést, mi fogja megtartani közösségünket embernek, erdélyinek és magyarnak? A „meleg”, transz és egyéb csoportok jogainak végtelen sora, vagy a hagyományos családmodell, a nemzeti jogok kiharcolása és megvédése? A kérdést mindenki megválaszolhatja magának.

Barta Béla
Impresszum