2017. június 28. / 16:11

Remény

Valaki a mai napig azt vallja, hogy „az a magyar, akinek fáj Trianon”. Más szerint „minek ezzel még mindig foglalkozni, van elég bajunk a múltba révedés nélkül is”.



A két álláspont azonban nem áll olyat távol egymástól, mint az elsőre tűnik. Illetve nem olyan nehéz, és nem erőltetett egy gondolatmenetbe összehozni őket. Mert, hogy szoros összefüggés van köztük. A győztes hatalmaknak Trianonnal nem igazságszolgáltatás volt a céljuk, még csak nem is a végül jó oldalon kikötő kelet-európai államok megjutalmazása, hanem sokkal inkább a térség szándékos destabilizálása a sérelmekre épülő ellenségeskedés fenntartásával, illetve annak szításával. Ha úgy tetszik, már száz éve is az volt a Nyugat érdeke, hogy a mi térségünk képtelen legyen a kölcsönös előnyökön nyugvó, mindenki számára jövedelmező kapcsolatok kiépítésére.

Ezt az állapotot konzerválták tovább a II. világháború után, és ez a felállás az úgynevezett rendszerváltás óta is. Romániában a választások közeledtével milliókat próbálnak meg a magyarok ellen hergelni egyes politikai erők, gondolván, mondván, legalább gőzleeresztésnek jó lesz ez, meg hát csak jobb, ha ránk, magyarokra haragszanak, mint ha a saját politikai elitjükre.
Van-e kiút ebből a helyzetből, s ha igen, mi lehet az? 

Bár még nagyon gyerekcipőben jár a Jobbik úgynevezett béruniós kezdeményezése, mindenesetre azáltal, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta, és engedélyezte az aláírásgyűjtést, bizakodva tekinthetünk előre. Ha ugyanis ez a nagy európai közösség idővel elmozdul az „egyenlő munkáét egyenlő béreket” megvalósítása irányába, Romániában is kevesebb ember él majd rossz körülmények között, márpedig ha jobban tele van a has, nyugodtabb az ember is, és talán kevésbé lesz fogékony a politikai hergelésre. 

Persze, tudom, sok a „talán”, meg sok a „ha”, aminek nem csak a sportban, de a politikában sincs sok értelme. Ugyanakkor reménykedni azért lehet benne, és tenni is érte, hogy egy jobban élő, kiegyensúlyozottabb lelkű Romániában végre lehessen hajtatni azt, amit a 1918. december 1-én a románok megígértek a magyaroknak.

Csíki M. Zoltán
Impresszum