2014. február 24. / 14:53

Consummatum est

Az egykori nagyváradi Emília gőzhengermalom épületegyüttesének megmentésére tett egy utolsónak tűnő kísérletet az Erdélyi Magyar Néppárt, amikor a Bihar Megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatósághoz benyújtott beadványban a Zárda utcai „ipari műemlék” sürgősségi védetté nyilvánítását kérte.



Az idézőjelet az indokolja, hogy védett műemlék végül is nem lett a 130 éve épült malomipari létesítmény, amelynek mára már csak a falai maradtak meg, sőt, pár napja már azok is csak részben. Folyik a bontása, immár törvényesen. Nevezett igazgatóságnak a törvény értelmében három nap alatt kellett döntenie az épületmaradványok sorsáról, s ez meg is történt a múlt héten.

A néppártosoknak nem voltak illúzióik, ezt meg is mondták, de utolsó utáni megmentési kísérletük arra jó volt, hogy felelőssé tegyék – joggal – azokat a szakhatóságokat és intézményeket – legalább hetet-nyolcat –, amelyek arra lettek volna hivatottak, hogy megvédjék az Emília malmot és azokat az ipartörténeti műtárgyakat, amelyek bár 1989 után még megmaradtak a városnak. Persze egyúttal a politikai versenytársat is megfricskázták, hiszen az RMDSZ és választott vagy delegált képviselői szinte minden esetben tevőlegesen asszisztáltak vagy tehetetlenül, erőtlenül szemlélődtek, amikor agresszió érte épített örökségünket.

Az EMNP legutóbbi folyamodványát úgy utasította el a kulturális igazgatóság, hogy sietett rámutatni: a malmot az önkormányzat játszotta át magánkézbe 1999-ben, Petru Filip polgármestersége, Kapy István alpolgármestersége és Florian Dacin jegyzősége alatt, és akkor senki sem riadóztatott. Az RMDSZ-frakció álláspontját nem őrizte meg a kollektív emlékezet, azt viszont igen, hogy a polgármester és a jegyző könyékig benne voltak a tranzakcióban, amivel egyik politikustársuknak kedveztek. Azóta viszont sok víz lefolyt a Sebes-Körösön, de senkinek sem vált szívügyévé a malom műemlékké nyilvánítása.

Újabban már a szakemberek is egymást vádolják: az „én mérnököm”, a „te építészed”, az „ő statikusa”; ilyen bizottság, olyan bizottság; sőt, a kulturális igazgatóság szerint a városnak nem volt elképzelése az épületegyüttes hasznosítására, pénze még úgyse, a civil szféra elidétlenkedte az egészet, az élelmesek persze résen voltak, a magyar érdekvédelem viszont későn ébredt. Vagy egyáltalán. A kommunista „szisztematizálást” és rombolást csak kevés ipari műemlék vészelte át Nagyváradon, de ami mégis, az a demokratikus „városfejlesztés” áldozatául esett vagy fog esni hamarosan. Vajon másutt is szerte Erdélyben és a Partiumban?

[Dénes László]
Impresszum