2014. március 1. / 13:00

Aggodalom

Hogy mit el nem művelt ez a sok jöttment politikus Romániában az oktatással csak az elmúlt negyed században! Néha már-már az az érzése az embernek, hogy túl az ideológiai béklyókon és a táborlét kordonjain, színvonalasabb és eredményesebb volt a köz- és felsőoktatás 1989 előtt, mint manapság.

Illusztráció
Illusztráció


Tapasztaljuk ezt szülőkként és nagyszülőkként, vállalkozókként és munkavállalókként, szakértőkként és laikusokként, bennfentesekként és kívülállókként, sőt ezzel még az ön- és céltudatosabb tanulók is szembesülnek előbb-utóbb. Nemrég egy tudós professzor, sok évtizedes tanári teljesítménnyel a háta mögött egy kellő nyilvánosságot nem kapott vitairatban diagnosztizált – a magyar nyelvű közoktatást véve górcső alá –, ám ahelyett, hogy érdemi érvekkel szálltak volna vitába vele a tanügyi főkolomposok, harsányan azt kezdték bizonygatni, hogy minden rendben van, vagy legalábbis jó úton haladnak a dolgok.

De akadt olyan is, aki önérzetében (értsd: inkompetenciájában) sértetten dehonesztálni próbálta a köztiszteletben álló Péntek János egyetemi tanárt, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnökét. Aki egyebek mellett így találta fején a szöget: „Kétségtelen ugyanis, hogy magyar közoktatásunk színvonala, eredményessége, versenyképessége folyamatosan romlik. Ezt mutatja minden nemzetközi és hazai mérés, ennek riasztó jelei a próbavizsgák és a sorsdöntő vizsgák eredményei. És ezt nem lehet ’a románokra’, a román oktatási rendszerre, a pedagógusok alacsony bérére vagy éppen a vizsgákon felszerelt kamerákra hárítani. Ez az aggasztó folyamat és helyzet, amelyet mintha legszívesebben elhallgatnánk, sok mindennek a következménye, és maga is sok mindennek az okozója. Nem szeretném megbántani azokat, akik az oktatásban is legjobb tudásuk szerint teszik a dolgukat, de nem hallgathatom el azt a véleményemet, hogy sok minden, ami ok és következmény, rajtunk múlik: közoktatásunk tisztségviselőin, tehát felelősségviselőin, iskoláinkon és pedagógusainkon. Még mindig a minőség az egyetlen esélyünk, nem a statisztika. Hiú remény arra számítani, hogy a román oktatási hatóság teszi eredményessé a mi oktatásunkat, vagy arra, hogy az anyaország jó szándékú támogatása pótolja saját mulasztásainkat.”

Idéztem ezt annak láttán, hogy újra és újra politikusok sündörögnek a tanintézetekben és körülöttük, újra és újra szerveznek és átszerveznek, újra- és újraírják a szabályokat, ismét csak önmagukat fényezve és saját iparkodásukat propagálva ágálnak, megint „kemény politikai és szakmai érdekérvényesítő munkáról” blabláznak a gyanútlan újságíróknak. Vajon most azt próbálják végre helyrehozni, amit korábban elfuseráltak, vagy épp most fogják tönkreverni azt is, ami még jóként, működőként megmaradt?

[Dénes László - Reggeli Újság]
Impresszum