2014. május 27. / 13:54

Együtt önmagukkal

A címbeli szándékolt képzavar ezt a tényszerű állítást hivatott illusztrálni: az RMDSZ megint nyert egyet úgy vasárnap, hogy közben az erdélyi magyarság ismét veszített.

25 éve együtt, de kivel? A kampányfotón nincs egyetlen „ismerős arc” sem…
25 éve együtt, de kivel? A kampányfotón nincs egyetlen „ismerős arc” sem…


Hétfőn még úgy tűnt, hogy az RMDSZ három képviselőt is delegálhat Brüsszelbe, ami a sikerpropagandát az egekig korbácsolta volna föl, hiszen az erdélyi magyar összefogás elutasítása a szövetség által nem eredményezett volna mandátumvesztést: 2009-ben is három mandátumot hozott az összefogás Tőkés László híveivel, lám, most is, nélkülük.

Sőt, a Fidesz–KDNP-listáról bejutott Tőkéssel összesen négyen képviselhették volna az erdélyi magyarságot Brüsszelben, ami nem is remélt maximalizálást jelentett volna. Ám az RMDSZ-nek végül be kell érnie két mandátummal. Így az öt évvel ezelőtti eredményt csak úgy sikerült megismételni, hogy Orbán Viktorék voltak szívesek Tőkést föltenni a „nemzeti listára”.

A számok kegyetlenül tükrözik a valóságot: öt év alatt 80 ezerrel csökkent a magyar szavazók száma. Továbbá az RMDSZ most 30-40 ezerrel kevesebb voksolót tudott mozgósítani, mint a 2012-es parlamenti választásokon. A Romániában vasárnap leadott voksoknak csupán 6,3 százalékát gyűjtötte be, s ezt is úgy, hogy a románok szavazási kedve az egyik legalacsonyabb volt Európában. Ha magasabb lett volna, az RMDSZ nem éri el az 5 percentes bejutási küszöböt.

Pedig ennek érdekében minden ortodox és unortodox eszközt bevetett. Harsány, agresszív, helyenként gusztustalan kampánnyal, a versenybe be sem szálló ellenzékét minden úton-módon blamáló és degradáló nyilatkozatokkal, megszólalásokkal, médiaszereplésekkel. Az egész május hónap arról szólt Erdélyben – a szolgalelkű erdélyi magyar médiának, de még a magyarországi közmédiának is betudhatóan –, hogy csakis az RMDSZ-ből áll a világ és csakis az RMDSZ-politikusok és -aktivisták fújják a szelet, keltetik a napot, fényezik a csillagokat. De amikor a szavazói érdektelenség eszükbe jutott – emlékeztetőül: az egymilliós romániai magyar szavazótábornak alig egyharmada voksol rendszeresen az RMDSZ-re, a számuk egyre-másra csökken –, akkor jajveszékelésbe, riogatásba, zsarolásba fogtak, miként már máskor is.

A szlogen ismert: aki nem a tulipánra pecsétel, az a román pártokra voksol, akkor is, ha egyébként nem is megy el szavazni. Sőt, a párt honlapjának főcímmondata még durván sértő és kirekesztő is volt: „vasárnap annyian leszünk, ahányan szavazunk”. Ez amúgy freudi elszólásként közvetíti az újkori RMDSZ-ideológiát: nekik csak az számít, aki rájuk voksol. A „szövetség” már nem „másfélmillió erdélyi magyar” közképviseletét és érdekvédelmét vállalja és látja el, hanem csak azét a 350 ezerét, aki vasárnap méltóztatott a tulipánra pecsételni. Akiknek a voksáért végül már alamizsnaként könyörögtek urnazárás előtt a párt emberei, személyesen, telefonon, e-mailben.

„A politikus ne könyörögjön, hanem sugározzon erőt, ne a félelemre, hanem a jó hangulatra, bizalomra, párbeszédre alapozzunk. Nem a választók a hibásak, ha nem mennek el szavazni, hanem a politikus, akinek nincs hitele” – jelentette ki az egyik  másodvonalas RMDSZ-es politikus, aki új irányt sürgetett a politikai diskurzusban, amelyben szerinte a választók mindennapi gondjai, ügyei is helyet kell kapjanak. Az „önkritika” szépséghibája, hogy aki megfogalmazta, maga is nyakig evickél a korrupcióban, hiteltelenségben, szemfényvesztésben.

Egy olyan exkluzív klubbá vált a mai RMDSZ, amiről sokunknak nem a szövetség jut eszébe, hanem a szövetkezet. Olyan emberek kooperatívája ez, akiknek már akkor sem hiszünk, amikor véletlenül igazat mondanak.

[Dénes László]
Impresszum