Tiszta kabaré az, ami Romániában történik a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériumban (mert ez a hivatalos neve). Amikor 2012-ben az RMDSZ kormánykoalícióra lépett a kommunista utódszervezettel, a Victor Ponta vezette Szociáldemokrata Párttal, akkor kapott egy vice-miniszterelnöki pozíciót is: a kormányfő egyik helyettese a koalíciós partner RMDSZ elnöke lett, Kelemen Hunor.



S ha már kormánytag lett, akkor egy tárcát is kellett kapnia, így rábízták a legkevésbé fontosat, a művelődésit. A zöld vérű románok óbégattak ugyan egy csöppet, hogy na, megint egy magyarra bízzák a román kultúrát, de hamar beletörődtek, hiszen azelőtt is volt már magyaré a művelődési tárca, mégpedig Markó Béláé, aki nem sok vizet zavart – azaz a románoknak nem ártott, a magyaroknak meg nem használt, bár a brancsbéli haverokat néha aprópénzhez és jelentéktelen pozíciókhoz juttatta. A kulturális tárcáért amúgy sincs nagy marakodás a pártok között, mert ezen a pászmán túl sok az őrült művész és túl kevés a zsebre vágható pénz. A fontosabb pozíciók rég be vannak betonozva az intézményi struktúrában, a kártyák le vannak osztva, mindenki teszi a dolgát, a román kultúra a megérdemelt helyén vegetál Európa hátsó udvarában, a kisebbségek száját meg befogják az évi alamizsnával, amit a „magyar párt”, az RMDSZ szétoszt a klientúrának. Aki többet akar, az kérjen az anyaországától.

Nem is igen értette senki, hogy nevezett Kelemen miért nyújtotta be a lemondását augusztus elsején piknik-társának, Pontának, a kulturális miniszteri tisztségről. Hiszen ezzel kivonult a kormányból, ami egyúttal a miniszterelnök-helyettesi pozíció elvesztését is jelentette. Volna. Mert kiderült, hogy a lemondást senki se vette komolyan, és nem is lett foganatja akkor. Maga Kelemen talán egy nagyvonalú demokratának akart mutatkozni, mondván: ha már elindul az államfőválasztáson, ne mondhassa senki, hogy kormányfő-helyettesi pozícióból fog kampányolni. (Ez pl. magát Victor Pontát nem zavarta, ő nem adta le a miniszterelnöki tárcát addig, amíg tart a kampány, a legesélyesebb jelöltként pályázik az államfői tisztségre, hatalmi pozícióból.) Meg hát – gondolta Kelemen – nem lesz elég ideje miniszterkedni, pártelnökösködni, aláírásokat gyűjteni, és még ott az ifjú feleség is, arra is rá kell nézni néha.

És itt fulladt kabaréba az egész. Ponta nem értette, miért olyan fontos Kelemennek ez a hátrább lépés, amikor azt a fránya kultuszminisztériumot a portás is elvezetgetheti, különben is a nyári vakáció idején nem illik minisztercserékkel tetézni a kánikulát. (Ezért orrolt a Voinea nevű költségvetési miniszterre is, aki még júniusban gondolt egyet, és elmenekült  a kabinetből a nemzeti bankhoz.) Így aztán amikor az államfő, Traian Băsescu sürgetni kezdte, hogy álljon elő két új névvel, hiszen lemondott miniszterekből álló kormánnyal nem illik kormányozni egy uniós országban, Ponta tényleg előállt.

Biró Rozália
Biró Rozália


Ekkor hágott tetőfokára a hahota. A saját pártja egy minden szempontból gyanús fickót javasolt költségvetési miniszternek, a nyaralgató RMDSZ-vezérkar pedig csak Biró Rozáliát érte el, aki – mint korábban már minden felülről rábízott feladatot – ezt is nyomban hajlandó lett volna vállalni, hiszen ő közismerten mindenhez ért, mint minden rendes könyvelő és pártkatona. A sajtó résen volt, Băsescu meg sietett leütni Ponta magas labdáját. Ördögi humorral tette fel a kérdést: miért egy vidéki kultúrház- és diszkóvezetőt javasolt büdzséminiszternek és egy közgazdászt kultuszminiszternek, amikor fordítva logikusabb lett volna. A jelenlegi román kormányban úgyis annyi a dilettáns és a politikai báb, hogy egy-kettő már nem oszt, nem szoroz. A látszat kedvéért mégis visszalökte Pontának Mandát és Birót, előbbit gyanús alvilági kapcsolatai és rutintalansága, utóbbit a román kultúrától való távol állása okán.
 
Ezek voltak a „hivatalos” érvek, bár aztán Biró Rozália esetében a kabaré cirkuszba fordult, mert még a romániai magyar tábor is háromba szakadt: a tulipánosok azért óbégattak, hogy ne szóljon bele senki abba, hogy ők kit küldenek a kormányba, hiszen ha a koalíciós mutyi értelmében jár két hely (ebből egyik ráadásul miniszterelnök-helyettesi), akkor az jár, és az RMDSZ azt küld oda, akit akar. Józsi bácsit Székelycsajágaröcsögéről vagy Rebeka nénit Érpacalpiripócsról, mi köze hozzá a rókaképű tengerésznek!

Az önérzetesebb pártonkívüliek is felhorgadtak: Mi az, hogy nem tud elég jól románul a mi Rozink? Hát ki tud itt eléggé jól? Béla és Hunor tökéletesen tudnak? Hiszen még a románok maguk se értik, hogy mit hablatyol esténként Emil Hurezeanu a tévében az ő félig francia, félig angol neolatinján! Nem is beszélve Băsescu saját lányáról, aki miatt egész Európában szégyenkezniük kellett a többségieknek.

A magyar polgári oldal viszont pont azt hányta Ponta és Kelemen szemére, hogy nem beszélték át alaposan, amikor együtt flekkeneztek, ki is legyen az a többé-kevésbé tekintélyes személyiség, akit fedhetetlenként lehetne művelődési miniszternek javasolni. Nem muszáj közismert művészembernek lennie – mert a románok többségének úgyse mondanak semmit a mi nagyjaink nevei –, de legalább botrányhős ne legyen. Ugyanis Biró nemcsak a bulvársajtóban vált nevetség tárgyává hiányos ismeretei miatt, hanem nagyváradi alpolgármesterként is súlytalannak bizonyult, sőt a magyar közösséget bosszantó lépéseket is tett. Ráadásul az utóbbi években számos korrupciós ügyben felmerült a neve, s erről bizonyára az államfőt is informálták, ám mivel a nő ellen mindmáig nem indult eljárás (sokak szerint ami késik, nem múlik), Băsescu kénytelen volt az ártatlanság vélelmére hagyatkozni, s erről nem beszélt, amikor kifogást emelt a személye ellen.
 
Mások viszont nem hallgattak (lásd: ITT). Itt azért érdemes talán még egy zárójelet nyitni, már csak azért is, mert Biró Rozáliából ugyan nem lett miniszter, de egyelőre a párt nem mondott le róla, sőt, Kelemen azzal ajánlotta őt kormánytagnak, hogy hát évek óta ez a dekoratív, szőke hölgy a második ember a pártjában, hiszen a Szövetségi Képviselők Tanácsa nevű „választmánynak” az elnöke. Álnok érvelés ez, ugyanis azt még tulipános propagandára fogékonyak is tudják, hogy az SZKT csak afféle árvalányhaj a „demokrata” RMDSZ kalapján, egyetlen szerepe, hogy utólag jóváhagyjon olyan döntéseket, amelyek a Verestóy-Borbély-Markó-Frunda négyszögben születnek. Ebben a kirakatban Biró csupán manöken. A pártban csak a női teapartik és egyéb zsúrok felelőse, a román szenátusban meg az „egyéb” a fő területe. Kelemen Hunor persze azt mégse mondhatta, hogy Biró Rozália mögött a sok bihari szavazat és temérdek pénz áll, no meg a befolyássá konvertálható „helyzeti tőke”, hiszen a hölgyet olyanok ejtőernyőzték be és tartják a politikában, mint a multimilliomos Kiss Sándor (a partiumi keresztapa), a bukaresti komisszárokká avanzsált Lakatos Péter és Pete István. Azt se tudja mindenki, hogy Biró Rozália Kiss rokonaként és könyvelőjeként tűnt fel az üzleti életben, onnan irányították át a közigazgatásba, alpolgármesterré ütötték Nagyváradon, s az volt a fő feladata, hogy Kiss és a „család” vállalkozásaink útját egyengesse. A Biró család ma már az országos ingatlanbiznisz, építőipar, vendéglátózás egyik főszereplője, de nem maradnak ők ki semmiből, ahol pénz forog. A Kiss-Biró tandem volt az is, amelyik 1999-ben megszerezte, majd egy év múlva átjátszotta a bihari magyar újságot egy osztrák médiavállalkozónak, azóta nincs magyar kézben sajtó Váradon. (Ettől még az RMDSZ rövid pórázon tudja tartani a bihari médiát az oda beépített emberei révén, bár ez néha visszafelé sül el. Amikor pl. Birót nevetség tárgyává tette Băsescu, a párt egy olyan összeállítást jelentetett meg a Bihari Naplóban, amiben közéleti személyek – zömmel RMDSZ-tapsoncok – gusztustalan alázattal magasztalták a bukott alpolgármestert, felidézve az olvasókban az agyonlőtt Elena Ceaușescu születésnapján anno megjelent hozsannákat...)

Horváth Anna
Horváth Anna


Még mindig ezen a zárójelen belül: a ki tudja, milyen úton-módon kolozsvári alpolgármesterré lett Horváth Anna jobban tette volna, ha nem ugrik Biró Rozália védelmére, amikor utóbbi „megmérettetett és könyűnek találtatott”. Pláne nem Tőkés László nevével a száján, amelyet családi szitokszóként vehetett elő, hiszen az ő apja, Nagy Benedek hargitai ex-képviselő volt az, aki az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnöke ellen elsőként indította rágalomhadjáratot, ami miatt ki is zárták akkor még a pártból, de később visszakönyörögte magát. Nagy Anna egy Horváth István nevű szociológus nejeként fut be most közigazgatási karriert, a férje bukaresti kormánypénzen kutatja a honi kisebbségeket. Még az is előfordulhat, hogy kultuszminiszternek javasolják valamelyiküket. Zárójel bezárva.

Mert most ott tartunk, hogy bárkiből lehet művelődési miniszter Romániában, ha egy kicsivel jobban beszél románul az átlagnál és nincs a korrupcióellenes ügyészség látókörében. Ugyanis az államfő megunta nézni Kelemen Hunornak az asztalán lévő nyári lemondását, és hirtelen aláírta azt, felmentve őt kormányzati tisztségeiből. Ez mindenkit meglepett, mert az emberek látták és tudomásul vették, hogy a kultuszminisztérium eddig is működött, egy lemondott, egész napját kampányolással töltő miniszter ide vagy oda nem számít. De most, hogy már aláírni sincs joga Kelemennek, muszáj lesz valakit kinevezni a helyébe. Kezdődik az egész cirkusz elölről, kérdés, hogy újabb kabaré lesz-e. Mert bár ideiglenesen Ponta viszi majd a tárca ügyeit, de az RMDSZ-nek – amely az erdélyi magyar ellenzék szerint teljesen fölöslegesen van kormányon, sőt ezzel az inkompetens, korrupt bagázzsal a magyar ügynek ártó módon fúj egy követ – joga és kötelessége új minisztert javasolni a lemondott helyére.
Röpködnek máris a nevek. De az is közszájon forog, hogy minden valamit is magára adó romániai magyar személyiség elhessegeti a tulipánosok ajánlatát, úgyhogy az RMDSZ kénytelen lesz ismét egy pártkatonát előbbre léptetni a második-harmadik vonalból.

Szabó Ödön
Szabó Ödön


Az tény, hogy a bihari klikk már korábban is jelezte: kész pótolni Biró Rozáliát, például Szabó Ödönnel, de hát ez utóbbi korrupciógyanús ügyködéseiről nem is olyan régen írtunk mi is (lásd: ITT). Ráadásul neki is csak annyi köze van a kultúrához, mint Birónak, azaz mint hajdúnak a harangöntéshez. Szabót ugyan történészként próbálják eladni a népnek, de ő két évtizede főállású pártaktivista és üzletkötő, a történelemtudományokban nem volt ideje elmélyülni, annál inkább saját vagyonának gyarapításában és a helyi húzd meg, ereszd meg posványában.

Summa summarum: kiadó a kultuszminiszteri tárca. Az a szóbeszéd járja, hogy azok, akik eddig Kelemen elnökjelöltnek gyűjtöttek aláírásokat, most majd azért járnak házról házra, hogy megkérdezzék a lakóktól: nincs itt valaki, aki román kultuszminiszter akar lenni?

[R. Balogh Mihály]
Impresszum