2014. október 27. / 21:33

Érmihályfalvi hepehupa

Az RMDSZ sajtója most, a Kelemen-járásnak becézett elnökválasztási kampány hajrájában tartotta fontosnak bejelenteni, hogy „május elején derült fény az érmihályfalvi önkormányzat egy kifizetetlen adósságára, amelyet az előző városvezetés 2010 óta halmozott.



A 2,3 millió lej adósságból az önkormányzat saját erőből kifizetett 1,152 milliót, s a fennmaradó 1,148 millióra kormánytámogatást kértek. „Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának köszönhetően a Bihar megyei RMDSZ képviselői sikerült kieszközöljék az érmihályfalvi önkormányzat számára az adósság fennmaradó részét” – híresztelte a pártsajtó bukdácsoló magyarsággal, majd Cseke Attila képviselőt, bukott egészségügyi minisztert emelték piedesztálra mint olyat, aki a bukaresti kormányhivatalokban kis lépésekkel kuncsorogva kijárta az említett összegrészt.

A győzelmi jelentésből kimaradt, hogy „az előző városvezetés” ugyanolyan RMDSZ-es volt, mint a mostani, sőt, valójában az „Érmellék fővárosának” becézett sáros-poros határ menti kisvárosban más hatalom nem is létezett 1989 után, mint tulipános posztkommunista. Tehát az RMDSZ-es elöljárók által felhalmozott titokzatos adósság felét most kormánytámogatásból, azaz a romániai adófizetők pénzéből törlesztették. És erre nagyon büszkék, miközben az továbbra is rejtve maradt, hogy miként is keletkezett ez a tetemes adósság a végtelenül szegény településen, amelynek felnőtt lakossága nagyrészt munkanélküli, szociálisan segélyezettek vagy nyugdíjas.

Még az önkormányzati képviselők orrára is csak annyit kötöttek a Nagyváradról mobiltelefonon irányított helyi vezetők, hogy évekkel ezelőtt a város szerződést kötött egy vízvezeték- és csatornaépítő céggel, amelyik úgymond trehány munkát végzett, ezért nem fizették ki. Ám a cég beperelte az önkormányzatot, és nyert. De valahogy a bírósági végzés, no meg a „megspórolt” pénz is eltűnt a városházán, legalábbis az előzőt váltó új – nota bene: szintén RMDSZ-es – polgármester nem találta. A tartozás közben majdnem a duplájára nőtt a kamatok miatt, s amikor jött a végrehajtó, hirtelen kiderült minden. A sorozatos emberi mulasztásokat most az adófizetők pénzén „tette jóvá” a Bukarestben ügyeskedő „képviselet”.



Azt is érdemes tudni a propagandán túl, hogy Érmihályfalván már a második mandátumát tölti egy olyan elöljárói csapat, amelyik az égvilágon semmi eredményt nem tud felmutatni a köz javára, kizárólag az előző vezetők bírálatából „él”. A mélynövésű, ám annál harsányabb hangú polgármester a pártsajtóban pellengérezi ki és fenyegeti a kritikusait. Ahhoz viszont nem volt bátorsága, hogy az 56-os mártír lelkész, Sass Kálmán nevét fölvésesse arra az emlékkőre, amit a városnak mondott falu főterén felállítottak az elítéltek, meghurcoltak tiszteletére. A Szabó Ödön „történész” vezette megyei pártbizottságtól ugyanis valaki leszólt: ezt a „hazaárulót” még nem rehabilitálták a románok, nem állhat a neve közterületen! A zömmel magyarok által lakott Mihályfalván még a békés román és cigány kisebbség körében sem akadt volna olyan, aki annyira gyáván „törvénytisztelő” lett volna, hogy a kommunisták által koncepciós perben elítélt és meggyilkolt Sass tiszteletes neve helyére egy idétlen madárformát vésessen a fekete kövön. Még a családnevéből is gúnyt űztek…

A Nyakó József-féle városvezetés amúgy nemcsak a polgári ellenzékkel és saját választóinak egy részével áll hadilábon, hanem a többségi református egyházközséggel is. Ingatlan- és iskola-fenntartási viták terhelik a viszonyt, de a tanügyben dolgozók is torkig vannak az elöljárói tehetetlenséggel és inkompetenciával. Mivel „telítődött a tanügyhöz tartozó kudarcélményekkel‟, Kiss Imre önkormányzati képviselő éppen akkor adta vissza mandátumát, amikor Csekéék a fővárosból szerzett potyapénzzel dicsekedtek. Az érmihályfalvi tanárember RMDSZ-es képviselő létére felelősnek érzi magát az iskolaépítés és más fejlesztések leállásáért, halogatásáért, befuccsolásáért. Gesztusa szinte előzménytelen és példátlan a lehajtott fejű „káderekkel” telítődött RMDSZ legújabb történetében.

*Frissítés:

Mint azt korábban megírtuk (Emlékhelyet avattak Sass Kálmán tiszteletére Érmihályfalván), október 5-én az érmihályfalvi református egyházközség és a leszármazottak – a helybéli polgári oldal, valamint a Bihar megyei EMNT és EMNP közreműködésével – emlékhelyet avattak a román nacionálkommunista terror egyik áldozatának, a partiumi magyarság jeles személyiségének, Sass Kálmán református lelkipásztornak a tiszteletére. Az ’56-os forradalommal szimpatizáló lelkészt 1958-ban államellenes összeesküvés koholt vádjával ítélték halálra és végezték ki, földi maradványai máig jeltelen sírban pihennek a szamosújvári börtöntemetőben. Az érmihályfalvi református ravatalozó mellett álló obeliszk felavatása előtt emlék-istentiszteletet tartottak a zsúfolásig megtelt templomban, ahol a mártír tiszteletes egyik unokája nyomatékosan arra kérte a helyi hatalmat gyakorló pártot, hogy ne kampányoljon a felmenője nevével és emlékével, ha egyszer arra sem volt képes, hogy egy tisztességes emlékjelet állítson neki. Ezt a címzett RMDSZ helyi elnöke, egyben a városka polgármestere is végighallgatta. Ehhez képes október 23-án az RMDSZ ismét annál a köztéri emlékműnél rendezett kampányelemekkel megtűzdelt gyűlést, amelyről épp a meghurcolt „mihályfalvi csoport” vezéregyéniségének, Sass Kálmánnak a neve hiányzik. A vezérszónok maga Nyakó József volt, aki mentegetőzött és ígérgetett, majd arrogáns célzásokat tett azok felé, akik a Sass-kultuszt méltóképpen éltetik. Mellette Cseke Attila bukaresti parlamenti képviselő osztotta meg wikipédiás „gondolatait” a kivezényelt hallgatósággal: önkormányzati és tanügyi alkalmazottakkal, kultúraktivistákkal, diákokkal. E körülmények és a rossz idő sem tudta csökkenteni az 56-os áldozatokra és hősökre történő megemlékezés méltóságát.
Impresszum