2014. november 4. / 12:42

Az államfőválasztás üzenete

A romániai államfőválasztást sokan, sokféleképpen, sokszor elemezték már, ezért én a részletekbe, a különböző politikai dossziék elemzésébe (Microsoft-ügy, Iohannis ingatlanügyei stb.) nem is szeretnék belemenni. Egyfelől értelmetlen lenne, másfelől pedig igazi szakpolitikai alternatívákat nem is nagyon láttunk megjelenni a kampányban.



A választási időszak nyertese és vesztese egyszerre az RMDSZ volt. Nyertes volt, mert az éppen csak 5%-os magyar alakulat az autonómiatervezettel részben tematizálni tudta az országos kampányt, nem csak az ellenfeleket, de a román központi sajtót és a román értelmiségiek, valamint a román társadalom, a netes kommentezők egy részét is valamiféle színvallásra kényszerítve.

A cél pedig ez volt: beszéljenek róla, másképpen szólva: szokják meg a témát. Ezzel a vitagerjesztéssel, tulajdonképpeni politikai provokációval a jövőbeli magyarellenes uszítások is elkerülhetők, de ha nem is, azok ereje csökkenthető. Az autonómia-üzenet tulajdonképpen célt ért, így elmondható, hogy a román társadalom megcélzását illetően a kampánygépezet jobb munkát végzett, mint az egymás anyagi jólétével foglalkozó, de lényegi célokat meg nem fogalmazó román jelöltek.

Az RMDSZ a kampány vesztese is azonban, mert a fentiek ellenére nem hogy növelni nem tudta támogatottságát, de az tovább csökkent, amivel a saját jövőjét nehezíti, de erre még visszatérek később.

A Szövetség stratégiájával két probléma volt. Egyfelől, az autonómiakérdés évtizedes ügy, amiben tulajdonképpeni előrelépést nem tudtak elérni. Az elmúlt évtized(ek) lényegileg eredménytelen politikájával csak erősödött az a választói kép, miszerint az ügyben nem lehetséges eredmény elérése. Látható, hogy az RMDSZ a jobboldali magyar ellenzék megjelenésével aktivizálta magát a témában. Későn, ugyanis idő közben kialakult egy hangadó réteg, amely szerint az RMDSZ a román politikum helytartója (ami viszont a Néppárt és az MPP számára nem volt jövedelmező, mert a két kis párt nem tudta bebizonyítani politikai potenciálját).

A másik probléma az, hogy az össztársadalmi párbeszédből a magyarság kimaradt. Székelyföldön a hétköznapi ember önképében és politikai tudatában nincs benne az autonómia, s ez nem változott az elmúlt hónapokban sem. A román társadalommal kapcsolatos középtávú cél csakis az lehet, hogy ne legyen ellenséges a témával kapcsolatban, ugyanakkor szükséges egy aktívan támogató, természetszerűen magyar hátország. Ez a hátország, egy tömegbázis nincs meg és még csak nem is alakul.

Az autonómiát illető magyar-magyar vita egy szűk értelmiségi körben zajlik, amiből a közember semmit nem érzékel. Egyfelől az RMDSZ inkább a románsággal van elfoglalva, másfelől az Erdélyi Magyar Néppárt jól gondolkodott, de nem tudta úgy megfogalmazni az üzeneteit, hogy az fogyasztható legyen bármelyik olyan atyafinak, akinek a napi megélhetés is problémát jelent.

Most pedig pár gondolat a Néppártról.

Az EMNP kampánya sok pozitív elemet tartalmazott: ilyen volt az autonómiakaraván, s az, hogy hosszú idő óta először magyar pártként román értelmiségieket is az autonómiakérdés mellé állítottak (Sabin Gherman, Angela Tocilă). Üdítő volt látni, hogy az RMDSZ tervezetével ellentétben nem ragadtak le Székelyföldön, hanem emellett Erdély, Bánát és a Partium önrendelkezése is szóba került. Ez stratégiailag azért volt telitalálat, mert így a románság nem mint kívülálló, passzív fél vesz részt az autonómiavitában, hanem úgy, hogy az önrendelkezés neki is szól.

Az EMNP ugyanakkor megalakulása óta nem tudja megugorni a széles nyilvánosság és a közte húzódó falat. A fenti próbálkozások mind jó kezdeményezések voltak, de nem jutott el a tömegekhez, holott ez lett volna a fő cél. Egy másik szempont, ami viszont évek óta elhibázott, hogy Toróék továbbra is az RMDSZ-hez mérik magukat. Érthetetlen volt, hogy például Szilágyi Zsolt államfőjelölt miért Kelemen Hunorral akar vitázni, s miért nem egy román nagyágyút hív ki párbajozni.

Következtetésként elmondható, hogy az autonómiaharc két síkon kell folyjon, amiből az egyiket az RMDSZ már megtalálta: ez a román közvélemény tematizálása. A másik sík a magyar közvélemény tematizálása, kiegészülve az önrendelkezés gyakorlati hasznának bemutatásával. Az erdélyi magyarság (Székelyföldön is) ugyanis olyan szinten rezignált és kétkedő, hogy a sima "az autonómia majd jó lesz" jelszó nagyon keveseket érint meg, miközben Hargita megyében van az ország legalacsonyabb átlagfizetése, valamivel több, mint 70 ezer forint.

Ami az első fordulós eredményeket illeti, valószínűleg Iohannis fog tudni hozni Pontán 16-án, kérdés, hogy mennyit. Udrea és Macovei szavazóinak a másodlagos preferenciája a PDL által is támogatott szász lehet. Tăriceanu kérdéses, bár az őt támogatók is – szerintem – nagyobb arányban szekunder PNL-sek, még ha ő maga át is sasszézott a baloldal támogatói közé. Ide tartoznak még a magyarok, akik kétséges, hogy Pontát támogatnák, már ha egyáltalán elmennek szavazni. A fentieket nagyban függetlennek tartom attól, hogy mind az RMDSZ, mint - meglepetésre - a Băsescu-kegyelt Elena Udrea kivel tárgyal a második körös voksoláskor.

A magyar voksokra kitérve, van néhány olyan előjel, ami nem feltétlenül ad okot az örömre. Az egyik, hogy a népességfogyás mellett a választói aktivitás is egyre csökken, aminek az oka leginkább az, hogy a magyarság egyfelől nem értékeli a Bukarestben folyó munkát, másfelől nem értékeli a versenyt (Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt összesen nem kapott annyi szavazatot, mint 5 éve KH), és a legfontosabb: a magyar választókat sokkal kevésbé mozgatja meg az autonómia témaköre, annak ellenére, hogy mindkét jelölt hangsúlyos önrendelkezés-kampányt folytatott.

Ebben az egészben nagy szerepe van az RMDSZ-nek - s mindazoknak, akik ma nem RMDSZ-esek, de hajdan azok voltak, mivel a relatív érdektelenség nem újkeletű. A jelenlegi arányokból ne következtessünk a 2016-os választások kimenetelére (2009-ben 3,8%-ot kapott Kelemen Hunor, az RMDSZ mégis bejutott 2012-ben), a társadalmi folyamatokat nézve azonban nem látszik biztosnak, hogy 2 év múlva lesz-e magyar képviselet Bukarestben. Lehetséges, hogy lesz, de amennyiben nem, egy 26 éve nem látott helyzetbe kerül a magyarság, amivel kell majd valamit tudni kezdeni. Kormányzati ellensúly nélkül ugyanis akár jelentősen is romolhat a magyarság helyzete.

El lehet azonban képzelni akár azt a verziót is, hogy középtávon javul, mivel megnyílhat az út egy erdélyi transzilvanista vegyespárt előtt, ami – a Néppárthoz hasonlóan a románokat is bevonva, de szélesebb nyilvánosság előtt – kéri Erdély autonómiáját

Emellett még sok lehetséges szcenárió létezik, de - paradox módon - csak egy esetleges parlamenti kiesés után lehetne mérlegre tenni a Szövetség 2,5 évtizedes parlamenti jelenlétét.

Az államfőválasztás üzenete II.

[Forrás: Szekelyfold.ma, szerző: -kávé-]
Impresszum