2014. november 5. / 14:39

Az államfőválasztás üzenete II.

RMDSZ - A magyar választók egyfelől egyre kevésbé vevők a majd jó lesz retorikára, másfelől pedig az sem segít, hogy a párt prominenseit újra és újra a választóinak preferenciáival ellentétes politikai irányvonalak mentén leljük.

Illusztráció
Illusztráció


RMDSZ-dilemmák. Meglepő módon egy olyan politikai párttal kell kezdenem az elemzést, amely az első fordulót követően kiszállt a versenyből. Ez az RMDSZ, amiről korábban már megírtam, hogy ugyan igyekeznek középen maradni és mindenki felé nyitottságot mutatni, a tényleges és szimbolikus cselekvések azonban gyakorta mutatnak egyfajta elköteleződést.

Márpedig a 2012-es parlamenti választás intő jeléből, ami szerint a Szövetség éppen csak becsúszott a törvényhozásba, tanulni illene. A magyar választók egyfelől egyre kevésbé vevők a "majd jó lesz" retorikára, másfelől pedig az sem segít, hogy a párt prominenseit újra és újra a választóinak preferenciáival ellentétes politikai irányvonalak mentén leljük (pl. Bokros Lajos, vagy Mesterházy Attila baráti látogatásai).

Jelen pillanatban azt várjuk, hogy az Európai Néppárt által támogatott Klaus Iohannis (és nem Johannis) és a kormánypartner baloldali Victor Ponta közül ki mellé áll – vagy nem áll – a Szövetség. A jobboldali jelölt szerint az RMDSZ-nek mellé kell állnia, mert erre kötelez a közös európai néppárti tagság, míg a Szövetség politikusai szerint nincs semmilyen írásos elvárás erre vonatkozóan.

Jó eséllyel valóban nincs szó kötelezvényről, s az is tudvalévő, hogy nem kell számítani komoly szankciókra az Európai Néppárt részéről sem, ha a pártcsalád vezető politikusának felkérését (esetünkben Joseph Daul) negligálva ugyanazon pártcsalád tagjaként a rivális pártcsalád jelöltjét támogatja az RMDSZ. Azt kell végiggondolniuk, hogy vállalják-e a Ponta esetleges támogatásával járó európai presztízsveszteséget.

Ponta támogatása belpolitikai értelemben is veszélyes manőver lenne. A koalíciós tárgyalásokkor még nem volt világos, hogy a kormányzati támogatásért cserében mit kapnak a magyarok. Remélhető volt, hogy viszonzásként megoldódik javunkra a MOGYE-ügy, vagy hogy leszállnak a prefektúrák a magyar szimbólumokról. Az RMDSZ már jó ideje a Ponta-kormány része, bármiféle előrelépést viszont egyik ügy esetében sem láthatunk. A magyar politikusok nyilatkozatai szerint tárgyalások után, érték alapon buzdítanák a magyarságot valamelyik jelölt mellett, a jobboldali jelölt, Iohannis azonban nem tárgyal, a PSD-vel pedig nincs lényegi előrelépés a magyarságot érintő nemzetpolitikai ügyekben. Ha a választás Ponta, öngól a választók előtt. Ha Iohannis, akkor nehéz lesz egyben tartani a kormánykoalíciót. Ha a semlegesség mellett döntenek, az is támadási felület.

Klaus Iohannis


A helyzetet tovább bonyolítja, hogy arról, hogy Iohannis támogatása a magyarság számára jobb lenne-e, egyelőre nincs elég információnk. Róla egyelőre csak annyit tudunk, hogy sokan felemlegetik a 6 lakását, s azt, hogy  eléggé cinikus módon – „nem emlékszik” arra, milyen formában és mennyi pénzt kapott tanárként a különórákért. Ez már önmagában azt jelzi, hogy a szász eredetű, de – bevallottan – román identitású politikus nem feltétlenül testesíti meg az eszményi erdélyi vezetőt, aki "Európába vezeti Romániát".

Ugyanakkor Iohannisnak van egy "előnye": nem tudjuk, milyen lenne államelnökként, ahogyan azt sem, hogy milyen lenne a tényleges végrehajtó hatalom fejeként. Victor Pontáról – a PSD-s politikus balszerencséjére – a magyarok az utóbbit pontosan tudják, amiről következtetnek az előbbire, s ez még akkor is jelentős hátrány Székelyföldön és a partiumi magyar tömbközösségekben, ha mondjuk a legerősebb nemzetiségi érdekképviselet (RMDSZ) éppen az ő támogatására szólít fel. A magyar közösség már (pl. a 2012-es államelnök-buktató népszavazáson) megmutatta, hogy önjáró is tud lenni, a Szövetség pedig néha mintha nem értené, mi történik a magyarság berkeiben.

Iohannis fent említett „előnye” a románság körében is megállja a helyét. Az éles választóvonal, ami a Kárpátokon inneni és túli pártpreferenciákat illeti egyben kötelez is: a szász politikus megválasztása esetén prezentálnia kell tudni az erdélyiséget államelnökként: ki kell tudnia állni a kisebbségek jogaiért (a kisebbségi szimbólumok védelmével kapcsolatos megnyilatkozást még nem hallottunk tőle) és lépéseket kell tennie a romániai közéleti és gazdasági kultúra modernizálása érdekében (a fent említett cinizmussal nehéz lesz). A magyarság számára nyereség lehet, ha a kedvezőtlen előjeleket megcáfolva elnökként mégis magáévá tudja tenni az évezredes transzilván kultúrát, abban az esetben viszont, ha nem, hatványozott veszélyforrássá válik, ugyanis nem csak, hogy nem javít Erdély, a magyarság és összességében Románia politikai helyzetén, de még el is hiteti a külvilággal, hogy a kisebbségi kérdés megoldott, hiszen egy kisebbségiből még elnök is válhat. (Ez tehát a hírhedt neptuni egyezmény második felvonása lehet: ezzel különösen számot kell vetnie, mert ezáltal a romániai kisebbségi kérdés újabb hosszú évtized[ek]re lekerülhet a napirendről.)

Victor Ponta

Ami Victor Pontát illeti, ő elég jót húzott azzal, hogy Călin Popescu-Tăriceanut nevezte meg, mint megválasztása esetén kinevezendő miniszterelnök-jelöltet. Tăriceanu nevéhez a 2000 évek közepének – nem túlzás – száguldó román gazdasága fűződik, ami megfelelő mediatizáltság mellett százalékokban mérhető szavazattöbbletet jelenthet a miniszterelnök számára. Az, hogy azóta eltelt 10 év és közben volt egy gazdasági válság, egy dolog. A másik dolog, hogy ezzel Pontához kapcsolódó több negatívum (legutóbb éppen az első fordulós – túlzás nélkül botrányosra sikeredett – külhoni szavazás) valamennyire kompenzálhatóvá válik.

Mi a jó a magyarságnak?

Fontos leszögezni, hogy – ha bárki is csodát vár, ne tegye – a magyarság államelnökről nyilváníthat véleményt, nem pedig a kormány összetételéről dönt. Márpedig a tényleges döntések a kormány kezében vannak, nem az államelnökében. Iohannis elnökség esetén maradna Ponta a kormány élén, Ponta elnökké választása esetében pedig jó eséllyel a magyarsággal 2004-2008 közötti miniszterelnöksége alatt kiegyensúlyozott kormányzati kapcsolatokat ápoló Tăriceanu lenne a kormányfő. Persze akkor, 10 éve más világ volt: a ciklus végén kisebbségi kormányzat, erős magyar zsarolópotenciál, s a kormányfő hátánál is mások álltak. Tehát ez is két esélyes játszma.

November 16-án lehet tehát választani. Az alternatíva nem a Rossz1, a Rossz2 és az Egyik Sem, hanem a Bizonytalan1, a Bizonytalan2 és az Egyik Sem. Fájdalom, az Egyik Sem ugyanannyira nem jelent biztos megoldást, mint bármelyik másik.

Az államfőválasztás üzenete I.

[Forrás: Szekelyfold.ma, szerző: -kávé-]
Impresszum