2014. november 13. / 20:29

Bevörösödött a rettegő RMDSZ is

Kelemen Hunor és társasága (bár talán a bandája kifejezés sokkal találóbb lenne) immár a teljes hiteltelenség csapdájába vergődik, ahová a román nacionálkommunisták által csalogatva sétált be a tulipános bagázs. Kérdés már csak az, hogy az erdélyi magyarokat milyen mértékben tudják magukkal rántani. Vasárnap kiderül.

Illusztráció
Illusztráció


Sokat hallottuk-olvastuk a napokban, hogy Erdély nem olyan, mint Románia többi része, legalábbis politikai és ideológiai, sőt kulturális vonatkozásban, s ezt a november 2-i választási térképpel illusztrálták a véleményezők. Bár a két legrománabb erdélyi megye, Krassó-Szörény és Hunyad éppen olyan vörös, azaz prokommunista lett, mint a Kárpátok karéján kívül eső Ó-Románia, nagyjából valóban úgy nézett ki, hogy Erdély, a Partium és a Bánság „kék”, a Székelyföld keleti fertálya meg „zöld”. Vagyis nem vörös. Mert hogy mit jelent a kék és a zöld, abba ne menjünk bele, hisz politikai-ideológiai értelemben azért ennél sokkal színesebb és összetettebb a kép, a lényeg: emitt nem a keleten-délen továbbélő Iliescu-rezsimre szavaz a nép zöme, mint amott.

A második forduló nem sok jót ígér. A Bukarestben regnáló korrupt, velejéig romlott, retrográd hatalom kegyeit túl sokan keresik, túl sokan számítanak a jelenlegi politikai konstelláció megmaradására. Merő önzésből. Sajnos ezt teszi a „magyarok érdekképviselete”, az RMDSZ is. A héten számos jelből, gesztusból, megnyilatkozásból és reklámfogásból egyértelművé vált: a pártelnök Kelemen mindenkit hülyének nézett, amikor sietett megnyugtatni a közvéleményt, hogy pártja nincs elkötelezve Victor Ponta és a szocdem maffia mellett. Deklaratívan lelkiismereti voksolásra szólította a romániai magyarokat, de közben minden lehetséges úton-módon-csatornán ment és megy a mai napig a propaganda: Pontára kell szavazni, mert „őt már ismerjük”. De ennél meredekebb, sőt idiótább és hazugabb érveket is lehet hallani-olvasni arról, hogy miért nem jó Erdélynek, Romániának és az itteni magyaroknak Klaus Johannis és a jobboldal. Mindenesetre minden Romániában élő demokrata hüledezik az RMDSZ opportunizmusa és politikai prostitúciója láttán, sőt, immár Európa is. Mert míg Brüsszelben a tulipán a néppárti családban virít, itthon a vörös rózsa töviseit nyaldossa.

Emlékeztetnék: az első forduló után épp ott volt a legharsányabb győzelmi üdvrivalgás RMDSZ-részről, ahol a leggyatrábban szerepelt a párt: Kovászna és Bihar megyékben. Hogy, hogy nem, most éppen ott kokettálnak a legkirívóbban a tulipánosok a Ponta-bagázzsal. Kicsinyes és nevetséges érvekkel operálnak a másod-harmadvonalas pártkatonák, csak hogy meggyőzzék a magyarokat: maradjanak távol az urnáktól vasárnap vagy szavazzanak Pontára. A kettő valójában ugyanaz.

Félelem lett úrrá az RMDSZ-eseken, és ennek nem „nemzetpolitikai” okai vannak. Nem attól félnek, hogy az egyre apadó, egyre csalódottabb szavazótábor miatt már az 5%-os parlamenti küszöböt sem fogja megugrani egy következő választáson a párt, s hogy emiatt lassan be kell tagolódnia valamelyik román pártba; nem attól félnek, hogy az önkormányzatokban is egyre kevésbé lesz tényező a szervezetük (megyékben, nagyvárosokban szorulnak háttérbe); nem attól félnek Verestóyék, hogy végérvényesen balra sodródva rajtuk marad a vörös bélyeg – hanem attól rettegnek, hogy jön a DNA. Azaz a korrupcióellenes ügyészség, a gazdasági rendőrség és a rácsos autó. A bilincscsörgéstől rettegve próbálnak egy olyan hatalmat fenntartani, amely az elszámoltatást odázná el, ha lehet, a végletekig.

A szerzett zsákmány mindegyre csúszik ki a kezük közül, alig tudják húzni-halasztani a jogerős ítéleteket, a börtönkapuk döndülése egyre nagyobb frászt hoz rájuk. A magyarok voksainak felajánlásával próbálják elodázni Bukarestben az elkerülhetetlennek látszó véget. Ponta megmentőként jelentkezett be az RMDSZ-vezéreknél, Iohannis nem ígért nekik semmit. Csak annyit mondott mindenkinek: „A románoknak, a magyaroknak, a németeknek és a többi kisebbségnek is szól az üzenetem. Mindannyiunknak szüksége van a tisztelet, a jólét és a szabadság Romániájára.” Kelemen Hunoréknak viszont Ponta, Hrebenciuc, Năstase, Becali, Vadim Tudor, Dan Diaconescu, Mircea Dușa, Dragnea, no meg a zsúrfiú Tăriceanu és a ripacs Mazăre Romániájára van szükségük. Köztörvényes bűnözők és gátlástalan politikai kalandorok Romániájára. Similis simili gaudet.

[R. Balogh Mihály]
Impresszum