2015. május 24. / 16:30

Diktátor vagy Cassandra?

Még a nyegle-trendi média-orgánumok egy része is megütközött Jean-Claude Juncker viselkedésén, aki barátságos-mosolygós pofont adott Orbán Viktornak. A magyar miniszterelnök igyekezett a nemzetközi protokollt megsértő gesztushoz jó pofát vágni.



Akadt ballib kommentátorok között is olyan, aki egyenesen azt írta az eset kapcsán, hogy Európát egy elmebeteg vezeti, aki egyben egy hatalmas suttyó, továbbá, hogy a Demokratikus Koalíciónak is az lenne a dolga, hogy kiálljon Orbán mellett.

Nos, a DK által olyannyira szimpatizált Bokros Lajos meg is nyilatkozott az ügyben, s nem Juncker közvetlenkedő gesztusán akadt ki elsősorban, hanem azon, hogy a politikus viccelődik Orbán diktátorságán. Ezzel ugyanis szerinte megalázza a magyar embereket, akik „a dermesztő reménytelenség és a hazai hanyatlás sivár viszonyai közepette felemelik szavukat az Orbán-féle etatista-nacionalista-populista berendezkedés ellen.”

A kabaréba illő megfogalmazástól és a valósággal köszönőviszonyban nem levő helyzetértékeléstől függetlenül annyiban igaza van Bokrosnak, hogy az élcelődő diktátorozás inkább elveszi a tényleges politikai bírálat élét.

Az esetet egyébként alighanem azért fújták fel, hogy eltereljék a figyelmet a lényegről, arról, hogy épeszű ember csak egyetérthet Orbán Viktor tíz perces Európai Parlamenti felszólalásában foglaltakkal, kezdve a tényekkel, melyek nem egyetértés kérdései, azok ugyebár tények, s azt mutatják, hogy Magyarország jelentős eredményeket ért e gazdasági és a foglalkoztatás területén, s befejezve bevándorlás korlátozásának szükségességével. 

Mert ugyan ki vonhatja kétségbe, hogy amiben emberek megegyeztek, azt meg is lehet változtatni, miként arra Orbán is rámutatott, legyen az a halálbüntetés, a szabad munkaerő-áramlás vagy akár a bevándorlás-politika? Ezutóbbi tekintetben pedig csak az nem ért egyet Orbánnal, aki képtelen gondolati úton az egyről a kettőre eljutni, akinek az agyát átmosták a „politikailag korrekt” szövegelések. 

Szabó Dezső említi egyik írásában az a majmot, aki fellógatja magát farkánál fogva a fára, de ha balszerencséje van, úgy összebogozza farkát, hogy nem tudja kibogozni és ott hal meg éhen az ágon lógva. Nos, akár létezik ilyen majomféle, akár a jeles magyar ideológus találta ki mondanivalóját illusztrálandó, a kép találó és életszerű. Így áll Európa a „politikailag korrekt” beszédmodorral, ami középtávon szabályosan tönkreteszi, mert megakadályozza mind a problémabeazonosítást, mind a megtárgyalást, mind a hatékony problémakezelést.  

Statisztikák százai mutatják, hogy a politikailag korrekt, liberális bevándorlás-politika csőd (orbáni, egyébként helytálló megfogalmazásban „nem vitt közelebb a megoldáshoz”), hogy közvetlen összefüggés van az asszimilálhatatlan, jórészt muzulmán bevándorlók koncentrációja és az erőszakos bűncselekmények gyakorisága között egy-egy városban vagy városrészben. 

S most amikor tényleges, rövid távú katasztrófa fenyeget, amikor a nagy szövetséges, az Egyesült Államok „demokrácia-exportjának” következében nekiinduló tömegek özönlenek Európába, a döntnökök még csak tűzoltással sem foglalkoznak. A problémáról egyenesen, Cassandra-i tisztánlátással beszélő Orbánt diktátorozzák, a magyar demokrácia minőségével bíbelődnek, a bevándorlást tagállami kvótákkal intéznék el, nem törődve a kontinens felvevőképességével, miközben lassan ropog a tűz a tetőn. 

Borbély Zsolt Attila

[ittHON.ma]
Impresszum