Mit jelentenének a kolozsvári többnyelvű táblák? Mindent és semmit, mindkét félnek. A város magyar közösségének egy sikerélményt jelentene, jelenlétének egyfajta elismerését hozná, a másodrendűség érzése enyhülne, ez a mostani helyzetben a mindent jelentené. Semmi is, mert gyakorlati, felmérhető következménye nincsen, a magyarok eddig is tudták, hogy Kolozsváron jelentékenyek.



A polgármesternek is semmi, mert egyrészt, egyetlen tollvonással kitehetné a táblákat, melyekre az igény teljesen természetes. Neki mégis mindent jelent, mert azzal, hogy nem teszi ki a táblákat bizonyítottnak érzi, hogy jó román és ezzel a tulajdonságával újra nyerhet. Úgy érzi ha ebben a kérdésben kedvez a magyaroknak, akkor ő veszít.

A kérdés kettőssége adja meg a jelentőségét, amit pontosan nem is lehet felmérni. De az biztos, hogy a táblaügy mára jelképévé vált a városvezetés magyar közösség felé irányuló attitűdjének. Ők úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk, annyi joggal, amennyink van. Ha esetleg élni szeretnénk velük, vagy többet kérnénk, már nem tetszik nekik. Kétségtelen, hogy a funári időkhöz képest sokkal jobb a helyzet, de azok az idők rajta hagyták a nyomukat a város lakosságán. A magyarok többségéből hiányzik a komfort érzet. Büszke kolozsváriak, de van egyféle kesernyés szájízük.

Ha ez így megy továbbra is, akkor lassan, de biztosan feloldódik a negyedek magyarsága. Ha kikerülne a város szélére a város magyar neve, újra önbizalmat öntene a kolozsváriakba. Újra lakhatóvá lehetne tenni Erdély fővárosát. Mert, ha Erdély fővárosának magyar lakossága változtatni tud kedvezőtlen helyzetén, akkor ez máshol is sikerülhet.

Fancsali Ernő

[Forrás: http://erdelyiautonomia.com/]
Impresszum